Végleg elfelejteni nem nézni a szemébe és azzal győzködni magam "ember van jobb és nagyobb gondod is ennnél"! Ami részben igaz is volt. Noss nem akarom azt írni ami nem igaz mert tényleg pillanatnyilag nagyon távol áll tőlem az enyelgés. Mert ha most elkezdenék azt írni ,hogy még mindig szeretem hazudnék. Hazudnék magamnak. Most sokan megkérdezhetik magukba akkor most mégse szereti ez a liba? Nem... De nem vagyok az alávetette a kis hetedikes csaj aki fülig bele van esve a menő nyolcadikos srácba és amikor neki úgy van kedve rám néz és engem elborítt a rózsaszín köd. Vagy ha netán a kis piperkőcnek úgy tetszik akkor leszar nagy magasságból.
Én meg azon angyaljak ,hogy mi miért történt. Miért volt ilyen? Mit gondol valójában? És ezt a rengeteg időt ezt a fél évet amit sóvárgással ábrándokra alapozott merengéssel töltöttem ezennnel lezártam. Végleg megszakítom ezt az érzést. Vége a szerelemnek ideje végleg elfelejteni.