Mikor hazaérünk, mondom Mikeynak, hogy várjon a kanapén, én felmegyek egy kicsit Luke-hoz és még pizsót hozok le. Nos mikor megláttam az édesen alvó Lukeot, nem volt szível felkelteni. Csak odamentem az ágyhoz és ellágyúlva nézem a nyakig betakarózott szerelmem. Haja kócosan mered szét a párnan. Hallkan szuszogva veszi a levegőt. Nem bírtam megállni, hogy ne pusziljam arcon. De aztán neki állok pizsamát keresni ami egy póló és egy boxer lesz. Magamnak is keresek amit aztán fel is veszek majd leviszem Mikeynak.

-Tessék.-suttogok.

-Köszi bro.

-Alszol itt a kanapén?

-Kitalálom. Luke túl aranyosan alszik és nem akarod felkelteni de be akarsz mellé bújni?-mosolyog. Egy pillantsásomból találta ki ezt az egészet.

-Minek ismersz ennyire?

-Nem tudom.-Rándít vállat

-De nem baj?

-Dehogy.-pislog egyet lassan majd elkezdi átvenni a ruháját.

-Csak így ez olyan bunkónak tűnik és...-be se tudom fejezni a mondatot mert közbevág.

-Ash. Megértem. Szereted Lukeot és szeretnél vele lenni. Semmi baj.-Megölel egy megértő mosolyal.

-Hozok takarót meg párnát.

Ezzel el is indultam az alsókonyhába ahol van egy szekrény és abba vannak a plussz ágyneműk. Hozok egy Batman-mintásat takarót és egy sima fekete párnát. Beviszem majd elrendezem neki a kanapén. Jó éjszakát kíván mikor elhelyezkedik, én úgyszintén és elindulok a szobámba ahol Luke szunyál. Szinte settenkedek ,hogy ne ébresszek fel senkit. Mikor a szobámba érek, még egy kicsit csodálom Luke édes vonásait majd óvatosan befekszek mellé a takaró alá. Egy ideig háttal fekszek neki de egyszerűen nem bírom vissza fogni magam. Felé fordulok és átkarolom derekát, arcom a vállába fúróm. Mintha csak megérezte volna jelenlétem mert hátrébb kúszik és sóhajt is egyet.

-Jó, hogy végre...visszajöttél.-sóhajt fáradtan de hallom hangján ,hogy mosolyog.

Szorosabban fogom derekát majd egy puszit nyomok nyakára. Elmotyogok egy "szép álmokat"-ot és én is próbálok aludni. Így ,hogy itt van velem Luke, hamar elalszok, hisz itt van a karjaimba. Egy mosolyal az arcomon, nyom el az álom.

...

-Ash...Ash, bazdmeg kelj már fel!-igen, nagyon jó a szerelmed mellet kelni. Kellemes.

-Mi bajod?-morgom.

-Az ,hogy emeld fel a picsád és kísérj haza.

-Haza tudsz menni egyedül is.-húzom fejemre a takarót.

-De én veled akarok menni!-nyafog.

-Ne nyivákolj már itt korán reggel!-dobom neki a párnát.

-Ashton, 11 óra van.

-Nekem az még reggel.

-Kisérj haza, lécciiiii!!!!-Ül a derekamra és lerántja a fejemről a takarót. Cseles, cseles.

-Van két szép lábad és azokkal haza sétálsz. Egyedül!-húzom vissza a takarót de ő ismét lerántja rólam.

-Ahj ne már! Ne legyél ekkor medve! Bezzeg Mikeynak ugrsza.

-Mikey az más. Tudod neki már csak én vagyok.-mondom komoly hangsullyal a szemébe.-Mikey az legjobb barátom. Szüksége van rám.

-Jó volt vele smárolni?-néz le rám várakozóan és keresztbe tett kezekkel. Óóó kibujt a szög a zsákból!
Egy sunyi mosolyal nézek rá miközben egyik kezem a derekára rakom , és a másikkal meg fenekébe markolok.

-Féltékeny vagy ,baba?

-Én ,ugyan nem!-tagad de azért felnyög mikor a fenekébe markolok.

-Honnan tudod ,hogy smároltunk?

-Mikey mondta.

-Jaj kis lepcses szájú. De te ne legyél féltékeny Pingvinem.-simítom meg oldalát majd megfogom vállát.

-Nem vagyok féltékeny.-Tagad továbbra is ahogy lehajol és fejem két oldalán támaszkodik.

-Ááá nem! Csak azért akarsz velem menni.

-Én...csak...-arca teljesen vörösbe válik.

-Nem kell tagadnod.-simítok végig arcán.

-Jólvan! Igen! Gecire féltékeny voltam!-vallja be egy durcás fejjel.

-Nehéz volt?-mosolygok önelégülten.

-Igen!

-Nem hiszem. Na. Ha kapok puszit akkor elkísérlek.-Huzogatom szemöldököm.

-Ash...ne már!

-Akkor nincs kísérő gárda.-Makacsolom meg magam.

-Na jó.-forgatja meg a szemét.

Az ajkaimra hajol ,hogy puszit adjon de én elmélyítem. Lehunyom szemem, egyik kezem hajába vezetem és másikkal meg fenekébe markolok. Ha ő nincs meg Mikey akkor magányos lennék. Jó okés ,hogy imádom a családom de ők nem olyanok nekem mint Luke meg Mikey. Anyával nem tudok bizonyos dolgokról beszélni. Mikey a legjobb barátom de Luke meg a szerelmem. Viszonzatlan szerelem de legalább kicsit mégis több mint barátság. Ez a felállt helyzet is mutatja.

-Ash...nem muszály még mennünk.-Leheli ajkaimra.

-Hát...egy órát még kibirunk itthon.-játszottam meg magam ,mintha olyan nagy kérdés lenne, hogy megdugom. Úgyis meg dugom mert ő is akarja. Bár...lehet engedek neki. Nem sok mindenkinek engedem ,hogy bírtokba vegye a testem.

-Szerintem is.-vigyorogva hajol ismét ajkaimra.

Van egy olyan érzésem, hogy csak délután indulunk Luke-ékhoz. De amilyen...

...

Úgy is lett. Mikey az hamarabb haza ment és azt üzentette Harryvel ,hogy örül, hogy itt aludhatott és reméli jót aludtam Luke-kal. Még ilyenkor is arra gondol ,hogy nekem jó e pedig neki nincs, szó szerint senkije rajtam kívűl. Majd ha ezt a majmot hazakísértem, átmegyek Mikeyhoz. Holnap sajnos viszik árvaházba. Nincs gondviselője. Most viszont Luke-ot kísérem. Persze nyaka tiszta szívásnyom és pirosas folt. A hátáról ne is beszéljek. Egy piros csíkos zebrát csináltam belőle. Nem hiszitek el de hagytam neki, hogy felül legyen. Fhu gyerekek, kemény egy menet volt. Tyűha!

-Amugy, hogy-hogy hagytad magad?-teszi fel a kérdést ahogy nagy kék szemeivel rámpillant menés közbe.

-Kíváncsiság...na meg...tudni akartam, milyen ha te irányítasz.-kacsintok rá egy csábos mosolyal.

-Tudod, Ash...néha azt kívánom, bárcsak amnéziás lennék.-néz fel az égre. Sóhajt majd megáll, ahogy én is mellette.

-Hogy érted?-értetlenkedek.

-Úgy, hogy nem akarok emlékezni ,milyen volt mikor összevesztünk, milyen fájdalmas volt nélküled két évig, milyen volt legjobb barát nélkül.- az utolsónál, rám emelte tekintetét ami mintha...könnyes lenne és mikor pislog, le is folyt egy könnycsepp az arcán. Istenem, csak ne sírjon. Hisz azt a fájdalmat én okoztam neki.-Calum ott van, imádom a fickót, igazi hipszter. De mégse olyan mint te. Meg nem akartam féltékeny lenni Mikeyra hisz', semmi közöm ahhoz, hogy kivel smárolsz meg...meg ilyenek. Csak, nem tudom.

-Luke. Ne sírj.-nyúlok arcához és finoman letörlöm a könycseppet, arrol a tökéletes arcára.-Semmi baj.

-De van baj! Egy...egy pöcs vagyok és nem akarom ,hogy...-nem hagytam,hogy befejezze mert fogtam magam és megcsókoltam.

Nem ellenkezik, hanem egyből viszonozza. Egyre közelebb megyek hozzá és megfogom derekát miközben ő meg a nyakam köré kulcsolja a karját.

Jó úton haladsz Irwin...

...

na jo karpotlasul hozok meg egy reszt ma. Csak hogy ne utaljatok meg 😢. Az elozo resz Mashton moment volt. Mikey, kis kivancsi. Ez viszont ujra Lashy. 😃