Anya nyitott be a szobámba megint és aggódva nézett, hogy miért ülök csurom vizesen a földön.

-Minden rendben? Azt hittem zuhanyzol. – kérdezte.

-I..Igen, ne aggódj. Csak picit megviselt a mai nap. – Miért keres ilyen gyakran? Mit akar?

-Valami baj van?- keltem fel a földről. Felsóhajtott és bezárta maga mögött az ajtót. Leült az ágyra.

-Nem tudom, mit kezdjek apáddal -temette a tenyerébe az arcát és elkezdett sírni. Leültem mellé és megsimítottam a hátát.

-Megoldod....mint mindig. Bízok benne. –mosolyogtam.

-De ne alkohollal! -ekkor felnézett és ő is mosolygott. Hátrafordultam, hogy megbizonyosodjak róla, nincs itt senki. Picit még beszélgettünk apáról, aztán lefeküdtem aludni.

Reggel felkelve máshogy éreztem magam. Megszorítottam a szívem és olyan ürességet éreztem, körbenézve a szobám ugyanolyan unalmas volt, mint eddig. Ránéztem az órára. Szerda, reggel 6 óra. Sóhajtottam párat és visszadőltem, nem volt kedvem az iskolához.

Végül azon kaptam magam, hogy már a suli felé sétálok táskával.

Elővettem a telefonom és megnéztem az üzeneteimet, csak Lara írt, hogy siessek be, mert mesélni akar. Szuper, pont ehhez volt ma kedvem. Beértem a suliba és meglepődtem...eddig észre se vettem, hogy ennyien járnak a suliba. A szememmel Brendont kerestem, de sokan bámultak és ez kizökkentett. Larába botlottam a folyosón.

-Szia -megölelt.

-Szia -mosolyogtam, sajnos nem volt olyan jó kedvem, mint neki.

-Képzeld, van barátom! -jelentette ki végre, így egy 3 nap után.

-Mesélj. – nézelődtem a folyosón.

-Szóval, tök helyes, és képzeld annyira menő. Majd bemutatlak neki, jól kijönnétek. – Lara áradozott, amire igazából egy kicsit sem tudtam figyelni.

-Brendon jön suliba? -néztem hol az érkező diákokat, hol pedig Larát.

-Figyelsz te rám? Amúgy a teremben ül. – nézett felhúzott szemöldökkel. Meg se vártam, hogy befejezze, futottam befele. A terembe lépve megláttam Brendont, ott ült az előttem lévő padban, még csak rám se nézett. Annyira más volt a kisugárzása.

- Szia. –léptem oda az asztalához.

-Szia. -a hangjából ítélve elég nyomott hangulata volt.

-Miért nem vetted fel tegnap? –próbáltam a szemébe nézni, de folyton elfordította a fejét.

-Dolgom volt. – bökte ki bunkón. Meglepődtem és leültem a mögötte lévő padba. Nem akar beszélni.

A nap végén együtt indultunk haza. Lara sétált középen, majd mikor lefordult az utcába és elköszönt ketten maradtunk Brendonnal. Először csak kínos csendben sétáltunk, majd megálltam. Brendon észrevette, de sétált tovább.

-Nem akarsz beszélni? Tudsz a démonról? – szóltam el magam. Brendon megállt és rám nézett, először a túra óta. Ledöbbentem. Teljesen fekete volt a szeme. Látta rajtam, hogy meglepődtem. Pár percig csak álltunk ott, majd végre megszólalt.

-Tehát. Mi történt? – dugta zsebre a kezét.

-Brendon, te...- nem tudtam elvenni a tekintetem róla.

-Mit akarsz itt? – borult el a tekintete, először azt hittem, hozzám beszél. De éreztem a hátamon azt a hideg levegőt és szörnyen rossz érzést, amit akkor éreztem mikor az a démon megjelent.

-Csak felügyelem a területem. – a hátam mögül jött a hang. Tudtam ki volt az. Éreztem a hangján, hogy mosolyog. Szinte szikrázott a levegő közöttük.

-Dane, szerződést kötöttél vele? Komolyan? – Brendon nyugodt arccal bámulta Danet. Ránéztem Danere, hogy mondjon valamit, de csak tűrte a tekintetem.

-Nem értek semmit.-körbenéztem, mert tényleg fogalmam sem volt mi folyik itt. Nyilván ismerik egymást, de honnan.

-Vigyázz vele – Dane figyelmeztetett. – Gyere, menjünk – nézett vissza Brendonra és megragadta a kezem és elhúzott Brendon mellett. Némán utána vonszoltam magam, de közben Brendon elkapta a másik kezem. A két démon között álltam, akik húztak két ellenkező irányba.

-Nehogy vele menj. Meg fog ölni. – Brendon győzködött.

-Brendon... én már... meghaltam, nekem már nincs vesztem. – Néztem rá szomorúan. Ő pedig csak értetlenül nézett, mint aki tud valamit.

-Nem haltál meg. – Ráncolta a szemöldökét – Nem tudsz meghalni. – Lazított a szorításán. amikor Dane lépett közbe.

-Ebből elég. – Dane megindult Brendon felé és ököllel bevert neki egyet. Amit ekkor láttam még jobban ledöbbentett. Brendon repült az ütéstől 3 métert. Felsikoltottam és a számhoz kaptam.

-Brendon! – sikítottam. – Mégis mi ütött beléd? Miért csináltad ezt?- torkom szakadtából üvöltöttem Danere. Ő csak fogta a karomat, nem engedett oda. Majd magához húzott.

- Felejtsd el, amit mondott. Nyugodj meg és menjünk. – nézett a szemembe. Elöntött a nyugodtság és követtem Danet. Mintha átmosták volna az agyam. Mire feleszméltem a konyhában álltam. Dane a nappaliban ült, de figyelmen kívül hagytam. Felvittem a vacsorám és próbáltam a tanulásra koncentrálni... Brendon egész nap nem írt vissza... Mi történt vele? Ajtócsapódást hallottam lentről. Azt hittem valaki hazajött, de amikor lementem senkit sem láttam, és sötét volt. A lépcső korlátja mögül próbáltam nézelődni.

-D...ane – mondtam ki a nevét félve. Szerintem ő játszik velem. Kopogást hallottam a bejárati ajtó felől. Kinyitottam. Brendon állt előttem fekete szárnyakkal és egy horzsolással az arcán. Nem tudom, hogy félelmetes volt-e vagy menő.

-Szia. Jól vagy? -lepődtem meg és a szárnyát tanulmányoztam a tekintetemmel.

-Dane? -kezdte köszönés helyett.

-Nem tudom...itt nincs -néztem be a sötét nappaliba.

-Megbeszélhetnénk akkor? -nézett rám komolyan. Bólintottam.

-Nem mondhatok el neked mindent, pedig szeretném, ha tudnád az egészet. Ráadásul kevés időm van, bármelyik percben megzavarhat.- kezdte. – Démon vagyok, ahogyan Dane is. Nem vagyunk egyedül. A halandók nem látnak minket, csak ha akarjuk és akkor is az emberi formánkat.- sóhajtott és elnézett a kapu felé. – Ők nem látják a szárnyainkat és a szemünket. – nézett vissza rám. – Dane nem egy lágyszívű démon... ezért kérlek vigyázz magadra. Tudom, hogy nem tudna bántani, de azért csak vigyázz. – borult el a tekintete megint. – Lelkekből táplálkozunk, a szerződés egy kötelék, te és Dane... köztetek a kötelék másmilyen. –hallgattam figyelmesen. Másmilyen?

-Mitől más? – pislogtam. Brendon a földet nézte, majd mögém nézett.

-Nem mondhatom el.- éreztem, hogy Dane mögöttem van és őt nézte. Lehunytam a szemem.

-Rendben. – törődtem bele. Fogtam az ajtót. Brendon elköszönt majd már Dane jelenlétet sem éreztem mögöttem. Felmentem a szobámba. Próbáltam információkat szerezni a netről, de nyilván nem volt semmi infó ezekről. Egész éjjel ezen gondolkodtam. Nem hittem el, hogy az egyik legjobb barátom démon...