Egy női hang válaszolt a hívásomra. A fülemhez szorítottam a telefont.

-Franklin Hemmer felől szeretnék érdeklődni. -reszkető hangon szóltam bele. Már hideg volt.

-Oh, már egy ideje nem volt érdeklődője...szeretné, ha felírnám látogatásra?-válaszolt a nő. Azt hittem anya már érdeklődött felőle.

-Igen, köszönöm. -még mindig álltam az utcában. Talán arra vártam, hogy Brendon utolérjen.

-Akkor holnap délután 8-ra tud is jönni. Megfelel? -kérdezte kedves hangon.

-Elég későn van, nem lehetne pár órával előbb? –érdeklődtem.

-Egy műtéten vesz részt ezért csak késői órákban tudunk látogatást kiadni.

-Persze, megértem. Akkor megfelel az időpont, köszönöm.

-Akkor egy nevet kérnék. –hallottam a toll kattanást.

-Delilah Hemmer. –válaszoltam.

-....Köszönöm....Viszont hallásra! -a nő hangja eltompult és inkább meglepődött volt.

-Visz....-nem bírtam befejezni mivel kinyomta a telefont...

Elraktam a zsebembe és elkezdtem sétálni, közben folyton hátra néztem. A zsebemben lévő telefon rezgett. Kissé felment a vérnyomásom, amikor elkezdett búgni. Remegő kézzel vettem ki, közben már égett alattam a talaj olyan gyorsan sétáltam. Anya hívott. Bajban vagyok.

-Hol a fenében vagy? –idegeskedett.

-Ház előtt mindjárt.-válaszoltam kissé lihegve. Hazaérve beléptem a konyhába, irdatlan mennyiségű füst volt. Felköhögtem.

-Anyaaa!-legyeztem a füstöt.

-Delilah menj ki a konyhából. -ragadta meg a karomat anya és tolt ki.

-Mégis mi ez? Felszenteled a házat? -legyezgettem.

-Ne légy buta. Csak a negatív energiákat tartom távol. - most láttam meg a füstölőket a kezében.

-Remek. Felmegyek, alszom egyet. Most én is elég nagy negatív energia vagyok. -köhögtem. Ledobtam magam az ágyra és néztem a plafont. Az utcai lámpák fénye szűrődött be az ablakon. Sírni támadt kedvem. Lehunytam a szemem, hallgattam a csendet és az ablakom becsapódására felriadtam.

Felültem, néztem a nyitott ablakot. Majd Dane jelent meg a szemem jobb sarkában. Oda fordultam.

-Halálra ijesztettél. Anya füstölője nem működik, vagy mi van? -mondtam a szívemhez kapva.

-Az nehéz lenne.- nevetett.

-Figyelj. Kérnék most először egy szívességet. -ült le az ágyra, az arckifejezése zavart volt. Hallgattam csendben, hogy mit akar. Majd rám nézett üres fekete szemeivel.

-Szabad?- kérdezte tök halkan és közelebb hajolt. Ijedten néztem a szemébe, de aprót bólintottam és lehunytam a szemem....Most meg fog csókolni??? Valami hideget éreztem. Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy mi van a nyakamban.

-Mi ez? –néztem a láncot. Felismertem az amulettet. Ez volt a nyakában.

-A tied volt. Szeretném, ha hordanád. –mondta halkan.

-Miért adod ezt most ide? Már nincs jelentősége, nem? –néztem rá tök logikusan. Úgy nézett rám mintha azt mondtam volna, dögölj meg.

-Nem... már nincs. Igazad van. –fordult el. Most megbántottam? Levettem a láncot és megnéztem jobban. Egy sima lapos amulett volt, amibe bele volt vésve egy dátum. Nem tudtam leolvasni, túl kopott volt. Nem akartam hordani, annyira nem tetszett. Előbb meg akartam érteni mi miért van.

-Jó éjszakát. –szólalt meg. Felkaptam a fejem, de már nem volt a szobámban.

-Jó éjt. –halkan suttogtam. Megbántottam.