Az úton észrevettem, hogy Sam nyugtalan volt. Próbáltam feldobni a hangulatot egy kis zenével, de ugyanolyan feszült volt.

-Szóval...mondtak valamit? Elvitt a betörő valamit? –kezdeményeztem.

-Semmit. –mondta Sam.

-Ezt nem értem... először nálunk, majd apánál történnek ezek. –gondolkodtam hangosan. 

-Mikor látogatjuk meg apát? –inkább maradtam volna csendben, mert megint feszült lett a hangulat.

-A kórházban azt mondták, hogy csak akkor lesz látogatható, ha felébred. Kómában van. –válaszolt anya. Sóhajtottam. Az út további részében inkább csendben maradtam. Közeledtünk mama házához. Sokat voltunk itt mikor kicsik voltunk... vagyis... annyira már nem emlékszem, de anya mindig ezt mondta. Mamát mindig furának tartották a faluban. Szerette a növényeket és mindig meditált. Viszont szerintem ő a legmenőbb a világon. Kiszálltunk a kocsiból. Mama már az ajtóban várt minket. Nagy vigyorral üdvözöltem és megölelgettem. Kipakoltunk a kocsiból, majd papa jött segíteni behurcolkodni. Megkaptam a padlásszobát. Ami annyira jól nézett ki, hogy kedvem volt beköltözni. Nagy tér, fenyőfa bútorok és fehér szőnyegek a parkettán, szép világítás és külön tetszett a tetőablak is. Ledobtam a bőröndöt az ágyra majd elkezdtem kipakolni pár ruhát. Viszont annyira nem akartam berendezkedni ezért a nagy részét a helyén hagytam. A szoba elég hűvös volt, főleg azért mert nem használták már egy ideje. Csak takarítani jár fel ide mama. Ledőltem az ágyra a bőröndök mellé. Olyan fura mindenki amióta „meghaltam". Lehet több van minden mögött mint amennyit láttam ezelőtt. Mama hangja törte meg a gondolkodásom.

-Tetszik a szoba? –állt az ajtóban.

-Igen. –ültem fel. –Innen ellátok a hegyekig. –néztem ki az ablakon. Mama leült az ágyra.

-Nézd mit találtam. Emlékszel erre? –forgatta a fényképet a kezében. Mellé ültem és megnéztem. A képen én vagyok 6 évesen. Nagy gumicsizmában a kertvégi tó mellett. Megmosolyogtatott, de nem emlékszem arra a napra. Mama észrevette, hogy sokáig bámulom a képet, majd elvette tőlem.

-Ez akkor volt, mikor nagyapád nem találta a gumicsizmáját... mindenhol kereste a házban... majd ez a látvány fogadott minket. –felnevetett. –Jót szórakoztunk rajta. –folytatta. Mosolyogtam. Szerettem itt lenni, de az jobban vonzott, ami a titkos szobában volt. Mama oda sosem engedett be minket. Ott tarthatta a gyógynövényeit és kitudja még mit. Valahogy mindig hívogatott az a helység. Sosem voltam még ott. Bármikor felhoztam a témát, mindig elterelte valamivel. Nem szeretett róla beszélni.