13.fejezet-Utazás

Ledermedve néztem a szemébe. Szívtelen, érzéketlen szemétláda. Hátrébb léptem és megfogtam egy táskát.

-Menj innen kérlek. –néztem a földet.

-Miért? –tudta jól, miért mondom ezt.

-Hogy mondhatsz ilyet? Mintha olyan könnyű lenne kioltani egy életet. –minek is magyarázom neki. Nem fogja megérteni mi bajom van.

-Ezt úgy mondod, mintha te sosem tetted volna ezelőtt. –jött közelebb megint. Komolyan mi baja van ennek? Ránéztem undorral. Felnevetett.

-Nem rémlik ki vagy? Miket tettél? Szeretem ezt az arckifejezésed. –hajolt le, hogy a szemembe nézzen. Megijedtem. Miről beszél?

-Sosem tettem ilyet. Fejezd be. Ne manipulálj. –löktem el magamtól és próbáltam levinni a táskát.

-Hát persze. –nevetett. –Sosem. –gúnyolt ki, de már nem hallgattam rá. Levittem a táskáimat. Talán meg kéne hallgatnom? Brendon is és ő is titkol valamit. Mintha valamit nem lenne szabad megtudnom. Emiatt egyre jobban tudni akarom, miről beszélnek. Kivittem a táskákat az udvarra majd anyát láttam meg, hogy már vár és Dane állt mellette... Jaj ne már.

-Kész vagyok. –szóltam oda anyának, Danere rá se néztem.

-Delilah. Az úriember azt mondja, hogy jó barátok vagytok. Jött elköszönni. –anya várta a válaszom. Ledöbbenve néztem Danere.

-Öhmm..igen. Helló. –nem tudtam mi a terve.

-Ah, ne haragudj, csak megláttam, hogy pakoltok...pont erre jártam. Hallottam mi történt. Sajnálom, remélem, hamar megoldódik. –mosolygott. Mintha teljesen más lenne, ez a szerep, amit felvett teljesen nevetséges. Mit akar vele elérni? Idegesíteni akar?

-Köszi...-próbáltam mosolyogni, hogy anya ne higgye azt, hogy bunkó vagyok egy „barátommal". Anyára néztem.

-Mehetünk.-adtam át neki Rico kenneljét.

-Örültem. –mosolygott Danere és beült a kocsiba. Én unottan ránéztem a seggfejre mikor anya már nem látta és forgattam a szemem. Beültem a kocsiba és vártuk Samet.

-Szóval...ki ez a fiú? –anya forgatta a visszapillantót, hogy lássa benne Danet, ahogy sétál el.

-Egy srác a suliból. –vágtam rá és pötyögtem a telefonomba.

-Helyes, nem? –vette fel a napszemüvegét.

-Nem. –ráncoltam a szemöldököm miközben ránéztem anyára. Anya hümmögött egyet majd jött Sam és indultunk. Az úton írtam Larának és Brendonnak, hogy mi történt.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top