Feléberdtem.
Szivem hirtelen kalapálni kezdett.Felültem és végig mértem minden egyes porcikámat.
Nem talált rám egyetlen egy dög sem.
Halvány mosollyal álltam fel és leporoltam a ruhám majd elindultam a nappal szembe.

-Üdvözlünk Limonban!-olvastam le az út szélén kirakott tábláról amelyről néhány betű már lekopott.-Lássuk mit tartogat.

Meglepetésemre egy kapuval találtam szembe magam, résnyire volt nyitva.
Kicsit arrébb tolva azt léptem be.

Tágra nyílt szemmel néztem körül.Itt nem rég még túlélők lehettek.
Beljebb merészkedtem.
Egy kissebb csapat halott gugolt az út közepén.Épp valamit nagyon mohón ettek.
Bátorságot véve magamon közeledtem feléjük.A kést előkaptam majd az összesnek a fejébe nyomtam amelyik falatozott.
A földön heverő férfi még élt.
Szeméből szűntelenül folyt a könny.Kapkodva a levegőt mondani akart valamit.
Hang helyet vér ömlött ki szájából.
Köhögött és szipogott.
-Se-segíts!-krágokta.
Homályosan láttam szenvedő arcát.

Nem vártam meg míg átalakul.Nem hagytam ,hogy sokáig szenvedjen.Tettem amit kért ,tettem amit tennem kellett.
Teljesen más érzés kavargott bennem mint ahogy szokott.
Mintha egy szintet süllyedtem volna le ahogy a fejébe döftem a kést az átalakulást megelőzően.
Olyan volt mintha minden emberiség kiszállt volna belőlem egy szempillantás alatt.
Pedig csak segítettem...már nem szenved többé.

°Másnap°

Nagy vihar tombolt éjszaka.Szerencsémre rengeteg ház vett körül melyben meghúzhattam magam.
Reggelre a viharnak már csak a nyoma maradt.
Letört faágak és leszakított tetőcserepek hevertek az úton.
szanaszét.
Egész meleg volt.A pulcsit derekamra kötve indultam el.

........

Úgyan ott tartottam újra.Egyedül voltam.Se étel se töltény nem lapult már a táskámban.
Mindenem ami a túlélésre szükséges elfogyott.

Gyors léptekkel hagytam el a körbekerített kis város részt.Már a holtak uralták a valaha kemény munkával felépített tábort.Szanaszét kóboroltak az utcán.Néhányat megöltem és volt amelyiket egyszerűen csak kikerültem.

A nap vakítóan sütött.Homlokomon apró izzadás cseppek jelentek meg ,mely a rettenetes melegre utalt.
A sötét ruhám mohon szívta magába a forróságot.
A hirtelen időváltozástól a fejem hasogatva fájt megállás nélkül.
Leraktam a táskám és a mélyéről elő kapartam a gyógyszereket.A fejfájáscsillapítót a kezembe fogva tudatosult ,hogy az utolsó szem van a kis tasakban.
Idegesen sóhajtva visszadobtam a táskába a gyógyszereket majd felkapva azt indultam tovább.