Ültem velük szembe és hallgattam történeteiket.Egymás szavába vágva mesélték el mindent részletesen.
Volt ,hogy nevettem volt ,hogy szomorúan hunytam le a szemem.
-És.-kezdte Alice.-Veled mi van?-kérdezte mosolyogva.-Kikkel voltál?Hogy jutottál el idáig?
Ránéztem Phillipre.Izgatottan várta ,hogy elkezdjem.
-Őszintén?-kérdeztem és végig mértem őket.Mindketten bólintottak.

Az elejétől kezdtem ,hisz elve nem együtt voltunk a keztedekkor.Ilyen sokat még életembe nem beszéltem.Elmondhatatlanul jó érzés volt ,hogy végre kiadhatom magamból azt amin keresztül kellett mennem egyedül.Szavak csak áradtak belőlem.Mindent elmeséltem hisz volt joguk tudni ,hogy mi minden történt velem.A magányosság kikészítette a szervezetem.
Olyanok voltak nekem mint egy gyógyír.
-Sajnálom.-szólalt meg egy kis idő elteltével Alice.
-Lenne egy kérdésem.-suttogtam.-Anya és apa?
Az arcukon a vidámság azon nyomban eltűnt ahogy meghalották mit is kérdezek.
Alice homlokát vakarva nézett ki az ablakon szája megremegett.
-Nem tudjuk.-rázta fejét Phillip.
-Tessék?-vontam össze szemöldököm.-Mióta vagytok így ketten?
-Elég régóta ,hogy a reményünk kihaljon.-válaszolta Alice.
Sóhajtva álltam fel és az ablakhoz sétáltam.Kint már sötét volt.
-Nem maradhatunk itt.-ráztam fejem csalódottan.
-Tudjuk.Már Alicel el is döntöttük mere megyünk.-ugrott fel az öcsém a földről.-Alig várom.-tette hozzá.
Kiváncsian fordultam feléjük.
-És merre?-kérdeztem.
-Ahol legelőször nyaraltunk öten.-mosolyodott el.
Nem szóltam csak bólintottam.
-Nem tetszik?-bukott ki belőle.
-Megnézem ,hogy jól bebiztosítottuk e magunk.-mondtam a kérdésével nem törődve.-Lip.Jössz?-guggoltam le mellé aki épp egy kisautót tologatott a parkettán.
-Igen.-csillant fel a szeme.
Kezét nyújtotta.Meglepetten de megfogtam azt.

Halkan lebotorkáltunk a lépcsőn.
-Hiányoztál Nolan.-suttogta Phillip mikor leértünk az emeletről.-Mind kettőnknek.-tette hozzá.
-Rettenetes hiányoztatok nekem.És felfoghatatlan számomra ,hogy megtaláltalak titeket.-néztem a szemébe.Halvány mosoly jelent meg arcán és szorosan megölelt.
Az idili pillanatott Alice rontotta el.
-Valakik itt vannak!-jelent meg mögöttünk.Alice arcán ilyedtség tükröződött.
-Elkell innen azonnal menünk.-kapkodtam köztük tekintetem.-Alice hozd a holmikat.Lip maradj velem.Kint várunk.-néztem Alicre.
Bólintott majd felszaladt.
-Gyere öcskös.-fogtam meg a kezét és magam után kezdtem húzni.A hátsó ajtóhoz mentünk lábujjhegyen.Kinyitottam azt majd kiléptünk.
-Nolan én félek.-szólt Phillip.
-Nem kell.Minden rendben lesz.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Ne menj sehova mindjárt jövök.-suttogtam.
-Nolan kérlek ne hagyj itt!-ragatta meg a karom.
-Csak meglesem ,hogy kik azok.-néztem nagy kék szemeibe.
-Had menjek feled.-kérlelt.Idegesen lehunytam szemem végül beadtam a derekam.
-Gyere.-mondtam aggódva.

Phillip előttem kis lépésekkel guggolt le a ház oldalához.Mögé bújva lestem ki.
Sokan voltak és hangosak.Kezükben zseblámpa és fegyver.Semmi esélyünk nem lett volna ha esetleg harculnunk kéne ellenük.
-Lip menjünk.-ragadtam meg a vállát és visszahúztam a ház mögé.

Alice pisszegve jelezte ,hogy megvan.Visszalépkedtünk és csatlakoztunk hozzá.
-Merre?-kérdezte.Az erdő felé mutattam.
Alice arca hirtelen megváltozott.Kiült rajta az ilyedtség mellett a rettegés is.Fejét rázva mutatta ki nem tetszését.
-Erdőbe nem megyünk este.-szögeszte le.
-Az életed múlik rajta.Ne makacskodj.-rakadtam meg a kezét és magam után húztam mindkét testvérem egyenesen a mély sötétségbe.

Az erdő vad volt akár csak a világ.A fák ágai sűrűn fonodtak egymás köré.
Alice és Phillip egy pillanatra se engedték el kezemet.
Féltek ,ahogy én is féltem.
Egyre több holtal találtuk magunkat szembe akik fennakadva vagy a földön heverve kapálosztak felénk.

Ahogy beljebb és beljebb jutottunk a  feketeségben már nem a fák vettek minket körül.
A fákat a hullák váltották fel.
Ilyedten álltam meg egy pillanatra.
-Ott egy kerítés!-mutatott Lip valahova a komor messziségbe.
Hunyorogva de végül én is sikeresen megláttam.
Szótlanul kezdtem rohanni és testvéreim kezét továbbra sem engedtem el.
Erősen kapaszkodtunk egymásba.
Mégegyszer nem történhet az meg ,hogy szétválasszanak minket.
Ilyen sok trauma és borzalom árán rájuk találtam.Nem hagyom ,hogy egy horda  holt ezt újra megtegye.