Emily Handerson szemszöge:

Több mint egy hete vagyok ide bezárva. Debra azóta egyszer kukkantott be ide, de többször nem.
Sikításokat már nem hallok ami elég jó jelnek tűnik. Az a göndör Harry gyerek, mindig hoz nekem ételt és italt is,amik mostmár egész elviselhetőek.
Már nem vagyok megkötözve, illetve a szám sincsen beragasztva.
Viszont a hasam már vagy két napja enyhén görcsöl, így csak ez miatt aggódok.
Reszketve kelek fel reggelente az ágyamból, hogy vajon mikor készül előjönni és öt napig cseszegetni a hónapi barátom.

***

Reggel hangos ricsajra kelek fel majd  az ajtó kinyílik én pedig odakapom a fejemet.
Louis van itt, aki először mérgesen közelít hozzám. Majd amit lenéz a lábamra megáll és lefagyva fürkészi a testemet. Arca piros árnyalatot ölt fel.
Lenézek a lábam közé és meglátok az ágyon egy nagy vérfoltot, ami folytatódik a nadrágomon. Az arcom lángba borul, és szégyenkezve nézek le az ágyra előttem.
Louis még mindig ott áll, majd egyszer csak megrázza a fejét és kiszalad a szobából. Szomorúan hajtom le a fejem, arra gondolva hogy először a bugyimnak lesz annyi,bár szerintem annak már most rendezhetnék temetést, majd a nadrágomnak. Talán az még bírja. Viszont az elrablásom napján, mikor mentem a suliba egyik barátnőm tesi cuccát is hoztam magammal mivel ott hagyta nálam múltkor. Csak reménykedhetek hogy nem dobták ki vagy nem hagyták ott.
Hátha van benne az ami most nekem kellene.
Éppen keltem volna fel hátha van valami tuha agyag valahol, de egy sietős Louis egy lányt hurcolt magával aki mosolyogva rámnézett majd bólintott Louisnak.
Louis kiment, majd a lány  a háta mögül egy taskát húzott elő és kedvesen rámmosolygott.

"Samantha vagyok egyébként, Louis mondta a problémádat, így hát engem hozott magával. Téged hogy hívnak?,,-kérdezte kedvesen miközben a táskát oda nyújtotta hozzám.
Elfogadtam remegeő kézzel majd megszólaltam.
" Emily vagyok, és...és köszönöm ezt,,-mutattam itt a táskára-"Tényleg nem tudtam volna mit csinálni ezek nélkül itt. De ha nem gond lehetne egy kérdésem?"- kérdeztem bátortalanul.
"Persze, nyugodtan,,-mondta mosolygó arcal.
" Miért vagyunk itt?,,-kérdeztem.
A mosoly lehervadt az arcárol majd magyarázni kezdett.
"Ezt nem mondhatom el, de....de én most kimegyek, találsz a táskában váltó ruhát is ha kell, bár ahogy látom kelleni fog. Kopogja az ajtón ha kész vagy.,,-mondta majd kisietett az ajtón.