-Ti.Vámpírok....-elég csúnyán rivalltam rá,amint kimondtam meg is bántam.Szemmel láthatóan rosszul esett neki,mert hirtelen minden pihe a mélybe hullott.Úgy terültek el mindenhol,mint baljós hullámok tengere.A szobában sötétebb lett és érezhetően hidegebb,libabőrös lettem tőle.Az egyre halványabb fényű fergetek közepén pedig ott ült Ő és szeme lángvörösen izzot,a homályban is tökéletesen látszott,hogy kivillantja hófehér-tűhegyes fogait.

-Vámpír...-ismételte mély,szinte démoni hangon.A kedves,vidám,Jimines hang sehol sem volt.A szemében minden báj és szeretet vér vörös gyűlöletbe fulladt.Mellém lépett,majd megragadott és magával szembe fordított-Vámpír mi???!Egy gonosz szívtelen vámpír?!Akkor lássuk!-az ajtónak lökött ezzel.
-Én nem úgy értettem...Sajnálom-próbáltam minnél nyugodtabb hangot megütni,hátha csillapodik.Ami kb annyira volt hatásos,mintha egy csepp vízzel próbálnék eloltani egy komplett égő erdőt.
-Én is sajnálom-egy bizarr mosoly kíséretében húzta félre felsőajkát,így teljes egészében láttam fegyverét-Milyen hevesen ver a szíved!-tette két ujját a nyaki ütőeremre-Gyorsan pumpálja az édes kis véred,szinte könyörög azért,hogy kiszívjam minden vöröslő cseppjét-úgy beszélt,mint egy pszichopata.Megkockáztatom,hogy Ő tényleg démon....azt hittem  Jungkooknál nincs rosszabb.De Jimin tud más lenni...olyan mintha elvették volna a valódi énjét.Az őrült szempár amivel meredt rám ezt maximálisan igazolta.Úgy nézki először nézésével fog felfalni,csak aztán eszik belőlem valójában.
Ekkor azonban "az étkezést" megtörte,hogy valaki kopogott az ajtón.Jimin azonnal magához ragadott és a sarokba húzott.Hátam mögül karolt át,egyik keze a derekem tartotta,másikkal a nyakam szorította magához.
Az ajtónál álló egyre ingerültebben csapkodta a bejáratot.Kiáltani akartam az illetőnek,de egy hang sem jött ki a torkomon.Valószínűleg ez is az egyik képessége.
-Hahó,visszajöttem!Jin csinált neked kaját!-tépte fel a falapot Suga enyhén ingerülten.Viszont amint meglátott minket az ő szemében is vörösfény csillant,a csöppet sem kevés dühtől-Jimin!!!!!-a torka mélyéről hörgött-Ereszd el!Ha bántani mered.....
-Akkor mi lesz cukorka?-gúnyolódott Jimin,majd agyarait a nyakamhoz illesztette.Minden porcikámban rettegtem,szinte szétfeszített a félelem.
-Jimin!!!-mordult fel még erőteljesebben Suga és közelebb lépett.
-Ha még egy centit mozdulsz megharapom és egy csepp vért nem hagyok benne!Egyébként meg magának kereste a bajt.Igaz tündérem?-simított végig ajkával a nyakamon,majd orrát az arcélemhez nyomta.Lélegzete végig siklott a bőrömön és valami hatására minden szusszanásával egyre nyugodtabbá váltam.Aztán mintha minden izmom megadta volna magát neki,elernyedtem Jimin karjai közt.
-Jó kislány....-mormolta ellenállhatatlanul csábító hangon.
-Jimin....-Suga hangja már elhaló volt,mintha a látvány nem pusztán gyötörné,hanem halálra kínozná.Megakartam szabadítani ettől,de Jimin kezeinek szorítása nem engedett.Na meg a próbálkozásom sem volt túl erős.Már alig bírtam gondolkodni.
Jimin elemelte rólam az orrát,majd ismét ajkait érintette hozzám.Lassan végig nyalta a nyakam,egy neki tetsző ponton megállapodott és belém mélyesztette tűhegyes agyarait.
Összeakartam esni,de nem a fájdalomtól.Ahogy a nyakamra tapasztotta párnácskáit minden érzékszervem rá összpontosult.Éreztem magamban a lelkét.Minden mozzanata az enyém is volt.Kezdett egy gyönyörű érzés  birtokba venni.Bár egyáltalán nem volt óvatos....erősen tartott és még erősebben szívta a vérem.Minden kezdett elhomályosulni.Csak a szenvedélyt éreztem benne.Suga térdre rogyott előttünk,de már nem érdekelt.Jimin akarata kezdett bennem elhatalmasodni.Azt láttam amit láttatni akart velem,azt éreztem amit ő akart.Az lettem akivé ő akart tenni.
-Kihez tartozol?-kérdezte a fülembe durmolva miután abbahagyta az ivást.A vérem egy cseppje meleg érzést hagyva gördült le nyakamon.
-Jimin kérlek hagyd ezt abba....Miért teszel ilyet?Ereszd el,minek bántod?!Miért akarod elvenni tőlem?!Hagyd Őt kérlek!!-könyörgött még mindig térdenállva Suga.Az ágy szélére támaszkodott,erőteljesen markolta a takarót,mintha az volna az utolsó ami összetartja a széteséstől.Görcsösen kapaszkodott a kapocsba a józanság és az őrület között,ami ez esetben az ágy volt.De se engem,se Jimint nem izgatta a dolog,mondjuk lehet csak utóbbit,viszont most Ő irányít engem is...
-Nymmm....huhh...-csupán nyöszörgésekre telt mondatok helyett.Jimin ismét feltette a nagy kérdést.Ajka cirógatta a a hajam és a fülem,aztán finoman ráharapott a fülcimpámra.Kellemes borzongás futott végig a gerincemen és ezerszer gyorsabban száguldott az ereimben a vér.A vér amiből egy perce még oly finoman ivott,akár egy puha mese,amit anyukád mesélt gyerekkorodban....
Ezzel párhuzamosan erős vágy ébredt bennem iránta,égető csábítás amit csak úgy tudtam oldani,ha övének vallom magam...de egy kis józan részem azt suttogta,hogy ezt nem tehetem."Ő egy vámpír és ha már mindenképp démonokkal akarsz barátkozni legalább olyat keress aki nem bánt"-diktálta a kis hang.Próbáltam ebbe a részembe markolni,mert ez tűnt beszámíthatónak.
-Gyerüüünk tündérkém-mormolt immár a hajamba Jimin.
Ekkor azonban Suga feleszmélt gyötrődéséből és kihasználta,hogy Jimin rám koncentrál.Hozzánk ugrott,aztán nemes egyszerűséggel kitépett az erős karok közül és lerohant velem egy konyhaszerű helyiségbe.Finoman lerakott egy székbe,de továbbra is támasztott,mert túl kába voltam az önálló cselekvéshez.
-Mi történt már megint?!-akadt ki Jin mikor meglátott.
-Jimin bekattant....megtámadta....és olyanokat mondott....Myungie pedig hagyta és....-a végén elcsuklott a hangja.Hallatszódott,hogy könnyeivel küzd.Egy érzékeny vámpír?Hmm érdekes.
-És ígért valamit Jiminnek?Vagy az bolondította magába??-kérdezte aggódva Jin.
-Egyiksem.Elvittem mielőtt teljesen behálózta volna.
-Értem,akkor megnézem a sebeit-Jin odajött hozzám,finoman megtapogatta a harapás nyomokat.Az ujjai hidegek voltak és kicsit csípték a sebeimet-Semmi komoly.Óvatosan csinálta.Pikk-pakk be fog gyógyulni,de talán rásegíthetnél-Suga bólintott erre,majd végig puszilta a fognyomokat.Azok azonnal eltűntek,velük a kábultságom is kezdett kámforrá válni.
-Ígérd meg,hogy nem hagyod,hogy elvegyen tőlem-motyogta a vállamba Suga.Egy kicsit meglepett amit mondott.Valami hideget éreztem a vállamon:egy könnycsepp gördült végig a bőrömön.Ezután felállt és kicsit odébb ment,talán Ő is zavarba jött az előbbi kis megnyilvánulásától.
-Ne merd bántani Jimint!Nem hiszem,hogy direkt tette!-szólt rá Jin, valószínűleg attól való félelemében,hogy Suga ketté harapja az ominózus személy torkát.Legalábbis a szeméből ezt olvastam ki mikor Jimin megjelent láthatóan "józanabbul".
-Tényleg nem direkt volt....nagyon sajnálom-mondta elcsukló hangon miközben beljebb jött a konyhába.