-Ne merd bántani Jimint!Nem hiszem,hogy direkt tette!-szólt rá Jin, valószínűleg attól való félelemében,hogy Suga ketté harapja az ominózus személy torkát.Legalábbis a szeméből ezt olvastam ki mikor Jimin megjelent láthatóan "józanabbul".
-Tényleg nem direkt volt....nagyon sajnálom-mondta elcsukló hangon miközben beljebb jött a konyhába.

-Ha még egyszer bántani mered....megöllek.Világos voltam?-szorította torkánál fogva a falnak Suga a most érkezőt.Az nem reagált,csak bűnbánóan nézett engem-Rám nézz,ha hozzád beszélek!-elmelte el,majd csapata vissza a falhoz ismét.Jimin kelletlenül ránézett,de szólni nem szólt semmit.A levegő izott a feszültségtől.
-Suga nyugi nincs baj,már jobban vagyok-tiltakoztam,hátha békén hagyják egymást.Akármennyire is fura,én ezek után is féltettem Jimint.Olyan törékenynek tűnt egy dühöngő Suga mellett!
A két srác deremedten meredt rám.Az egyikük szemében düh,a másikéban bűnbánat csillogott.Végül Suga elengedte Jimint,az némán esett a földre.Ekkor belépett a konyhába Jungkook.
-Nem tökmindegy mit tett Jimin?Akkor is az enyém.Az én fogam szúrta meg először,persze Jimintől sem sajnálnám,de az enyém lesz-vágta hozzánk hanyagul Jungkook-Valaki még igényt tart egy kis versengésre?-röhögött.Közben Jimin feltápászkodott a csempéről és lehajtott fejjel leült.
"Sajnálom" suttogta maga elé.Válaszoltam volna,de a Jungkook VS Jin,Suga veszekedés megzavart.
-Kook ez nem kell,hagyd abba!-figyelmeztette Jin.Közben a többiek is megérkeztek.Amint a konyhába érték mind a kis műsort kezdték nézni.
-Ohh látom Suga varázsolt egy kicsit...akkor én jövök!-terelte a témát vészjósló erejével fenyegetőzve, miközben tekintete a nyakamra siklott.Szinte perzselt nézésével.Látszott rajta,hogy a fejében forgat valamit...egy tervet aminek határozottan részese voltam.
-Jungkook a cselekvéseket befolyásolja...-homályosított fel V Kook képességét illetőleg,pedig nem kérdezte senki.Nem baj legalább tudom mire számíthatok.
-Úgy van-helyeselt "kedvenc" ördögöm-Hmmm mi lenne,ha mind megkóstolnánk?Nem lenne muris,ha mindjárt hét ember akarná?Akkor mennyi eséllyel szereznéd meg te Suga?
-Sok eséllyel,mert én törődöm vele!-kiáltott dühtől elhomályosult tekintettel Suga.
-Hát akkor lessük meg!-ezzel a lendülettel a kezébe kapott egy kést és többhelyen is megvágott.Egy percre megfagyott a levegő is-Egyetek!-törte meg a csendet Jungkook.Itt vetette be trükkjét.V és RM már vörös tekintettel közelített felém.A kettő egyszerre harapta fel a nyakam.Kegyetlenül fájt,ahogy két tűhegyes fogpár felsértette a bőröm.Mindkettő azonnal inni kezdett.
De Kooknak ez nem volt elég.Jin,J-hope és Jimin is megharapott különböző pontokon.Jungkook kajánul mosolygott,majd magához vette az egyik csuklóm.Mielőtt megharapott még egy "tudd  kivel szórakozol" vigyort küldött Suga felé. Aztán erőteljesen belemart a csuklómba,Ő csinálta a legfájdalmasabban.Bár már alig éreztem valamit,hisz hat fogpár mélyedt a bőrömbe...minden életerőm és gondolatom elszívták.Gyengén csuklottam össze,de mind a hat tartott.Suga kétségbeesetten próbált kimenekíteni az agyarak fogságából,de semmire sem jutott.Mindenhol belém mart valaki.Hat vörös szempár,hat tűhegyes fog és mindössze egy gyenge ember.Nem telt el csupán néhány másodperc,de a halál folyója már körül vett.Szépen lassan fulladtam bele a vérrel és gyűlölettel megtelt masszába.Alig kaptam már levegőt.
Ekkor azonban J-hope feleszmélt,bár fogalmam sincs mitől.
-Állj-képelte le Jungkookot aki ekkor elvesztette a kontrolt a többiek felett és minden fog azonnal eltávolodott belőlem.A testem abban a pillanatban megadta magát és elernyedt.Szerencsére Suga időben kapcsolt és elkapott mielőtt fájdalmasan belecsapódott volna hátam a padlóba.
-Annyira...annyira...fáradt vagyok-motyogtam,majd lehunytam égő szemem.Most,hogy végre lecsukhattam,kezdtem kijózanodni.A sötétben kicsit kiszakadtam a "poklomból".
Suga kisimított egy tincset az arcomból,majd simogatni kezdte a pofim.Lassan ismét készen álltam visszatérni a jelenbe,felemeltem pilláim és Suga aggódó tekintetével forrt össze a tekintetem.Úgy bámult,mintha kisgyermek lennék akit széltől is óvni kell.
-Miért bűvöltél meg mindenkit Jungkook?-nézett fel rólam szörnyülködve Suga.
-Nem mindenkit....te harapd meg őt magad!Bár nem vagyok benne biztos,hogy ezt túl éli...-röhögött pofátlanul Jungkook.
-Te szemét....-állt fel Suga.Jin a vállára tette a kezét.Fájdalommal szemében nézett a srácra.
-Majd mi elintézzük őt.Te vidd fel a MyungChant!-javasolta Jin.Suga nem kérdezett,csak felkapott és felrohant velem az ideiglenes szobámba.Ahogy a mellkasába simultam egy pillanatra megint biztonságban éreztem magam.Mikor felértünk finoman lerakott az ágyba és mellém feküdt.Most Ő furta fejét a mellkasomhoz,én cirógatni kezdtem kellemes illatú haját.Szuszogása egyre zizláltabbá vált,majd felemelkedett rólam.
-Annyira sajnálom-fakadt ki,majd puszikkal halmozott el a sebeim tájékán.A harapások begyógyultak,a fájdalam elmúlt.De én még mindig a kábultság tengerében fulldokoltam.
-Harapj meg-mondtam még mindig "belőve".Én is meglepődtem magamon,de tudtam mit akarok.Azt akartam,hogy ő is megtegye...az olyan,mintha Jungkooknak esélye se lenne bántani engem....mintha csak Suga érinthetne.
-Mi??-furcsállás csillogott gyönyörű szemeiben.
-Azt akarom,hogy harapj meg!-jelentettem ki.Felém könyökölt,de nem nehezedett rám.
-Biztos,hogy ezt akarod?-tenyerével közre fogta az arcom,áthatóan mélyedt el tekintetemben,az övében az látszott,hogy kételkedik bennem.
-Igen-erősítettem meg.Fogalmam sincs,hogy miért tette meg valóban.Talán minden vámpír megtenné,ha kérnék?Talán kérnem sem kellett volna,megteszi?
Tovább gondolkodni nem volt időm mivel éreztem,hogy óvatosan megcsókolt,majd a nyakamba hajolt.Még egyszer rám nézett,a szeme vörös volt,de nem lángolt...vörös volt,mint a bársony.Nyugodtságot és bájt sugárzó....kontrasztot húzott kivillanó hófehér fogaival.Aztán megnyalta a nyakam,majd finoman belém mártotta agyarait.Ez mást volt,mint a többieknél.Minden szeretetet amit irántam érzett én is éreztem.Szenvedélyes volt,gyönyörű és puha.Fantasztikus...-Szeretlek-fejeztem ki érzelmeim,de hangom nagyon távoli volt,szinte én sem hallottam.Ahogy itta a vérem éreztem,hogy viszonozza a szeretet.Mintha minden szívásnál azt mondta volna "én is".Ezt sokkal "hangosabban hallottam".
Végül elhajolt,mélyen a szemembe nézett.A fogairól lecsöpögő vér egyenesen az arcomra cseppent.Óvatosan lenyalta rólam,majd megcsókolt.
-Szer....-kezdtem volna ismét,ezúttal rendesen hallottam is a hangom,de belém folytotta a szót.
-Ne mondj ilyet nekem.Nem szerethetsz,nem is ismersz-oktatott-De én is szeretlek.
-Te miért mondhatod?-durcáskodtam,Ő felült.
-Mert nekem nem vagy idegen.Én ismerlek....-mondta,majd félrenézett.Én is felültem és zavartan meredtem rá.