-Huhhh...fhá...ffh...fháj....-dadogtam kábultan.
-Tudom,shh,mindjárt elmúlik-nyugtatott,de ekkor már az agyam nem bírta tovább és kikapcsolt.Fáradtan dőltem az álmok kellemes világba.

Amikor felkeltem egy fényes szobában voltam,de nem ott ahol először ébredtem.Tehát "a pokol költözik".Itt egy hatalmas ablak is volt a szobában.Alatta pedig a falnak dőlve aludt a megmentőm.A zakója széléről leolvastam a nevét: S-U-G-A.Elég békésen szundikált,így nem akartam felkelteni,de nagyon köhintenem kellett.
-Khm-halkra sikeredett szerencsére,de ekkor megéreztem a sebeket a nyakamon.A krákogás miatt iszonyatos fájdalom nyilalt az említett hegek helyébe,mintha ismét belém mélyesztette volna fogát Jungkook-Ssssz....-szisszentem fel.Suga azonnal felébredt és mellém suhant.
-Köszönöm-kezdtem volna,de azonnal elakadt a szavam.Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.Istenem milyen gyönyörű szemei vannak!Minden vámpír/démon izének ilyen szépek valyon?Mondjuk Ő inkább angyal,az én őrangyalom.
-Jobban érzed magad?-kérdezte még mindig engem fürkészve.Hangjában egy kis aggodalmat és oktalan törődést véltem felfedezni.
-Igen,de még mindig fáj a helye-kaptam oda a kezemmel.
-Ezen tudok segíteni-mosolygott selytelmesen,majd elemelte a tenyerem,letépte a kötést a nyakamról.
-Ahhh-szisszentem fel újra-Mit csinálsz?!-kérdeztem kétségbeesetten,mikor láttam,hogy a sebem szugerálja.Nem hiszem,hogy Ő is ezt teszi!!
-Nyugi-mondta,aztán ráhajolt a nyakamra.
-Kérlek ne!
-Nem foglak bántani-mormolta a bőrömbe.Szuszogása csiklandozott, eközben tenyereit elhelyezte mellettem,így megtámaszkodva felettem és elzárva minden menekülési utat.Ajkait óvatosan érintette a nyakamhoz.A puha párnácskák egy lágy puszit hintettek,majd el is távolodtak tőlem.Hirtelen minden fájdalom megszűnt.Suga felemelte a fejét,én a nyakamra raktam a kezem.A seb eltűnt,csak a sima bőröm tapogattam ujjaimmal.
-Ezt hogy csináltad?-faggattam mostmár érdeklődően.Megnyugtatott,hogy nem támadott.
-Néhány vámpír képes gyógyítani,mások másra képesek-magyarázta szárazon.
-Te nem fogsz bántani ugye?-szaladt ki számon a kérdés,a magyarázat végét meg se várva.
-Soha....kivéve,ha te is akarod...-vált sejtelmessé a hangja.
-Miért akarnám?-értetlenkedtem.
-Tudom,hogy élvezted mikor ivott belőled...-arca semmilyen érzelmet nem tükrözött.
-Mi?!Nagyon fájt!-tiltakoztam.Aztán bevillant a pont mikor tényleg tetszett.A pont amin túl már nem én irányítottam.
-Fájt amikor megszúrt a fogával,de amikor inni kezdett belőled....-tudta milyen az,ha isznak valakiből.Tapasztalt "ivó" vagy ittak már belőle?
-.....leírhatatlan volt-ismertem be az igazat,félretéve gondolataim.
-Ha jól csinálják maga a harapás sem fáj-ezzel a mondattal fölém hajolt ismét,de most az arcomhoz közelített.Az orra súrolta az enyémet,lehelletét éreztem az ajkaimon-Észveszejtő illatod van!
-Meg fogsz harapni?-francért kérdezek ilyeneket.Aigoo....Bár ahogy kimondtam nem féltem.Hatással volt rám,elkábít és nem tudok szabadulni tőle....megrészegít....Azt mondom amit hallani akar.
-Megharapjalak?-mormolta az ajkaimra.Finoman összeérintette párnácskáink,majd apró puszikkal haladt a nyakamra.Került egy a szám szegletébe,az államra,az arcélemre,de ezután célba ért a kulcscsontom fölötti területen.Óvatosan végig szántott rajta nyelvével és odaérintette fogait,aztán elmosolyodott-Azt mondtam nem bántalak-szált le rólam immáron vigyorogva gyerekes tréfáján.
-Huhhh?-gagyogtam az előbb történtek lilaködjében úszva.
-Most lehet akarod,de később nagyon dühös lennél érte.Tudod egy kicsit bevoltál "kábszerezve" ,hogy aludj tovább.Még nem vagy beszámítható,viszont,ha később is akarod én itt leszek....-kacsintott egy huncut mosoly kíséretében.Legalább megint látok érzelmeket rajta.
-Ümmm...értem-válaszoltam továbbra sem teljesen tisztán.
-Ez nem volt túl meggyőző.Na,de nekem most mennem kell.Vigyázz magadra-kócolta össze a hajam,majd elsuhant.Szinte azonnal megjelent valaki más,Jimin.
-Helló kis lány!-huppant az ágy végébe.Olyan volt,mint egy doboz napsugár.Hatalmas mosollyal és jó kedvvel ragyogta be a szobát.
-Szia-üdvözöltem.
-Jót aludtál?-kérdezte és közben hempergett a takarón,mint egy öt éves.
-Igen.
-Látom Suga meggyógyított.Akarod látni az én trükkömet?-tudakolta egy kaján vigyor keretében.
-Ühüm-erre tapsikolni kezdett.Tényleg olyan,akár egy kis gyerek-Egyébként milyen trükk?Fájni fog??-kerekedett ki a szemem a vészjósló kérdésem gondolatára.
-Szerinted Jungkookot kivéve bárki is hagyná,hogy bántsalak?-kezdett megkomolyodni.Szóval ilyet is tud.Mindenestre viszonylag meggyőző.
-Jó,jó....de sose lehet tudni-tiltakoztam még egy kicsit.
-Akarod látni vagy sem?-nevetett.
-Mutasd meg-határoztam végül.
Erre felrántott a párnámról,ezzel tollakat kiszabadítva belőle.Mély levegőt vett és behunyta a szemét.Hirtelen minden apró toll felrebbent,a nap megcsillant rajtuk,ettől szinte bolygókká változtak és a szobában keringtek.A pihefelhő teljesen elkápráztatott.
-Jimin....ez gyönyörű!-néztem álmélkodva az "univerzumunk".
-Tényleg tetszik?-vonta fel szemöldökét mosolyogva.
-Varázslatos, még sosem láttam ehhez foghatót-mondtam,miközben egyrecsak néztem a kavalkádot. Közben belopakodott a fejembe néhány emlék.Mikor a legjobb barátnőmmel a csillagokat néztük a réten és anyáék kerestetni kezdtek,mert azt hitték megszöktünk.Szép emlék,egy igazi gyémánt szívem kincsestárának mélyén.
Legördült egy könnycsepp az arcomon.Ők,a démonjaim,többé nem engednek el,soha sem láthatom már a családom,barátaim.Ettől a kis gondolat menettől már nem láttam a bolygókat.Csak ezernyi apró könnyként fénylő tollpihét vizslattam,melyek köröskörül repkedtek.A fájdalom hatásra az szememből kicsordult a szomorúságom második cseppje.
-Mi a baj?Nem tetszik?-nézett csalódottan Jimin.Remek máris feltűnt neki.Közben közelebb jött hozzám és letörölte a könnycseppem.
-Csak eszembe jutott a családom.....Soha többé nem is hallhatok róluk!!!-fakadtam ki.
-Sajnálom...de mi itt vagyunk-próbált kedvesen megnyugtatni.
-Ti.Vámpírok....-elég csúnyán rivalltam rá,amint kimondtam meg is bántam.Szemmel láthatóan rosszul esett neki,mert hirtelen minden pihe a mélybe hullott.Úgy terültek el mindenhol,mint baljós hullámok tengere.A szobában sötétebb lett és érezhetően hidegebb,libabőrös lettem tőle.Az egyre halványabb fényű fergetek közepén pedig ott ült Ő és szeme lángvörösen izzot,a homályban is tökéletesen látszott,hogy kivillantja hófehér-tűhegyes fogait.