-Velünk kell jönnöd-jelentette ki.Mondjuk logikus,miért rabolnál el valakit,ha haza akarod engedni?Már csak egy kérdésem maradt.Miért kellett egyáltalán elrabolni?Azt még értem,hogy Jungkooktól megvédtek,de miért nem hagytak ott??De helyesbítek.Egyáltalán miért nem hagytak meghalni?!

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette feljebb ültem.A hátam továbbra is a falnak támaszkodott,hogy minnél távolabb lehessek a vámpíroktól.Az emberi kinézetű démonjaimtól.RM az ágy végében ült,J-hope a szemközti falnak támaszkodott.Utóbbi kissé idegesen várta reakcióm.
-Mmi...miért?-nyögtem ki a legegyszerűbb kérdésem.Bár a válasz bizonyára már nem ilyen egyszerű lesz.
-Jungkook már három embert megölt ma....És nem akartam,hogy bővítse a listát-jött egy igen gyenge kifogással RM.Ennyi még nem elég,ez nem válasz.Persze miért is adnák tudtomra az okukat?Jelenleg én csak egy fogvatartott vagyok és azt tesznek velem amit akarnak.A saját börtönöm,a saját poklom.Kiborított a felismerés,ezért hátra hajtottam a fejem és felbámultam a falra.Reméltem,hogy egyszerűen eltűnök.Elmerengve fürkésztem a vakolatot.Azt hiszem ezen a plafonon kívül semmi normálisat nem láttam az elmúlt ömmm....hány órája is vagyok itt?Az idő érzékem amúgy is pocsék,hát még így.Gondterhelten söpörtem el a hajam a vállamról.Ezt sem kellett volna,harmadik hiba,azt hiszem.Az egész nyakam láthatóvá vált a mozdulatnak köszönhetően.
-Hajtsd vissza a fejed!-szólt hirtelen J-hope,közben tenyerét orra elé szorította.RM nem kezelte ilyen jól a helyzetet,a szeme vörösbe fordult és agyarai elővillantak.Én gyorsan lehajtottam a fejem,de ekkor(hál' istennek) valaki megjelent.Kezében vérrel,amit RM felé nyújtott.
-Köszönöm-mondta hálásan a srácnak.Bár szerintem nekem több okom volt hálát adni neki,hogy így azt issza és nem engem.
-Gondoltam,hogy kelleni fog-mosolyogott szerelmesen(?) RMre-Suga vigyáz Jungkookra-mikor a "Suga" szót kimondta rám pillantott.Tekintete várakozóan vizslatott,mintha reagálnom kéne erre.Mivel nem tettem komoly arckifejezésre váltva fordult J-hopehoz,aki ennyit mondott:-Megmentő vagy Jin!
-Te nem vagy éhes?-fordult hozzám ismét Jin.
-Nem igazán,köszönöm-feleltem zavaromban.Jin bicentett aztán elment.
-Én meg elviszem kicsit RMet lenyugodni,oké?-szólt J-hope és már rántotta is fel az épp ivó cimboráját.
-Oké-néztem bűnbánóan,hisz miattam kell lenyugtatni.
-Maradj itt!-figyelmeztett búcsúzóul.Ezt a tanácsot meg is fogadtam volna,de elkezdtem unatkozni.Oké tudom,hogy egy éppeszű ember most próbált volna szökni vagy legalább nyugton maradt volna.De rólam beszélünk,így félve,de kíváncsisággal fűtötten megindultam.Az ajtón túl egy nagy folyosó volt.Úgy nézett ki valami erdei faházban vagyunk.Kiválasztottam egy irányt és megindultam arra.A folyosón képek és pókhálók voltak.Látszik,hogy ez egy ideiglenes szállás.A parketta minden lépésemre megadóan nyikordult.Olyan volt,mint egy beteg a halálos ágyon.Még néhány lépés és tutira betörik.Egyszercsak egy hatalmas csattanást hallottam a fal túl oldaláról,majd egy ajtó kivágódott.Jungkook lépett ki rajta.
-Éreztem-nyalta meg a szája szélét,majd közelebb jött-Nagyon finomnak tűnsz...-simított végig az arcomon,aztán a nyakamon.Bizsergett a bőröm érintése nyomán,ujja végül a kulcscsontomon állapodott meg.Majd hirtelen megfogott és berohant velem az egyik szobába.Ránk zárta az ajtót,erőteljesen a falnak lökött.Hallottam ahogy a bordám csöppetsem jólesően kiropog.Leestem a hideg kőre,Jungkook rám nehezedett,szabadulni esélyem sem volt.Teljes súlyávál nyomott a kőre.A derekamon ült,aztán előre hajolt és a fülemhez érintette ajkait.A lehelete csiklandozta az arcom szélét is.Végül a csendet megtörve súgott a fülembe.-Akkor most megkóstollak...Maradj csendben!!!-ezzel a lendülettel a nyakamba mélyesztette agyarait.Az éles fájdalomtól gondolkozásra sem maradt erőm.
-Ááhhh....-sikítottam fel azonnal.A kezemmel próbáltam eltolni,de ő az egyikkel a fejem fölé szorította azt, másikkal betapasztotta a szám.Alig kaptam levegőt.Közben elkezdte erősen szívni a vérem,ajkaival is teljesen a nyakamra cuppant.Talán a bódultságtól,de ez már nem fájt annyira.Annak ellenére,hogy félnem kéne,volt ebben valami csábító,valami örjítő.Ahogy a vérem áramlott át,mintha selyem volna minden.Az egész lényem puhává vált.
Egy pillantra elemelkedett tőlem és láttam az arcát.Szemeit behunyta,szájából folyt ki a vérem.Látni lehetett rajta,hogy élvezi.
-Tudom,hogy neked is jó hercegnőcske-suttogta még mindig csukott szemmel.Szinte a hangja is önelégülten vigyorgott.Csak apró nyöszörgéseket hallattam válaszul,képtelen voltam tiltakozni vagy helyeselni,részben a  gyengeségtől,részben a szájamra szorított keze miatt.Közben visszahajolt rám és ismét megharapott.Ez már jobban fáj,de tudtam,hogy most jön a kábító rész.Amint inni kezdett fokozatosan minden elsötétült.Elnyomott egy kellemes álom,bódultan süppedtem egy másik világba.
Amikor újra láttam már nem volt rajtam Jungkook.Egy nála alacsonyabb,de erősebbnek,vagy legalábbis dühösebbnek tűnő vámpír a torkánál fogva a falhoz nyomta.Jungkook csak röhögött,a szájából kicsorgó vérem az ismeretlen kezén is végig folyt.Az idegen hangosan morgott,sőt inkább hörgött.Látszólag teljesen elveszítette az eszét.Gyilkos szemmel méregette Jungkookot(=alias az angyal bőrbe bújt ördögöt).Az ismeretlen úgy bámulta,mint aki nem tudja eldönteni,hogy a tüdejét tépje ki vagy megettesse a szívével.Jungkook pedig őrült módjára kacagott.
Egy pillanatra megint eltűnt a kép.Mikor újból kinyitottam a szemem mindenki ott volt.Egy másodpercig csak néztek,majd megindult a teljes pokol és káosz.Jimin és RM lángvörös szemmel rohant felém,V és J-hope elkapták őket mielőtt nekem eshettek volna.Jin hozzám jött és megpróbálta elszorítani a vérző sebeimet.
-Huhhh...fhá...ffh...fháj....-dadogtam kábultan.
-Tudom,shh,mindjárt elmúlik-nyugtatott,de ekkor már az agyam nem bírta tovább és kikapcsolt.Fáradtan dőltem az álmok kellemes világba.