A fiút háromszor próbálta lehagyni, de sose sikerült. Végül hirtelen megállt az egyik fordulónál. A fiú a lendülettől már ne tudod megállni, és sikeresen nekiment Aysának, ami miatt fájdamasan nagyot csattantak a padlón.
- Istenem, Thado...felkelted az egész palotát. Miért nem várod meg, míg elintézem a dolgokat?
Thado hallani se akart róla. Nem akarta cserbenhagyni a lányt, aki a múltját őrzi. Nélküle nem tudhatja meg teljesen, hogy ki is ő. Nem is tudna csak úgy nyugton ülni, amíg a szerelme lehet halálos kimenetelű csatát vív.
Thado tudta, ha varázslatra kell hagyatkozni, akkor ő nem sokat segíthet, de ha bármi baj van, ő elő pajzsot is hajlandó nyújtani a lánynak.Meg kell védenie őt!
   Aysa nem akart beletörődni ebbe, de nem akart erőszakot alkalmaznia a srácon. A bizalom egy fontos dolog, ha most elveszíti, később nehezen kapja vissza.
- Akkor menjünk - állt fel Thado, és segítette fel Aysát. Tovább szaladtak a kihalt folyósokon. Aysának ez a túlságosan nagy csönd zavaró volt, hiszen ő, a tanácsos helyében őrséget állíttatott  volna ki a biztonsága védelmére. Talán Henrik úr azt hiszi, hogy biztonságban van.
Ahogy az ember befordul arra a folyosóra, ahol a trónterem felé, egy hosszú folyosón kell végigmennie, hogy elérne célját. A folyosó szélessége és hosszúsága több száz ember befogadóképességet bír. Ahogy befordultak arra a folyosóra, vagy ötven katonával találták szembe magukat. Mindegyik kezében kard volt, felkészülten várták őket.
- Hercegnő, adja meg magát és nem esik bántódásuk. - kiabálta nekik a legelöl álló főparancsnok.
- Nem hátrálok meg egy csapat hűtlen katonától, parancsnok. - mondta a lány teljesen nyugodt hangon.
Minden egyes tettemmel azon leszek, hogy a tanácsos által befolyásolt emberek az én oldalamra álljanak.
- Nem mi vagyunk a királyság árulói, Starklin kisasszony.
- Ha akkora áruló lennék, mért hív még mindig hercegnőnek? Tán maga szerint még nem veszett el a rangom?
   A parancsnok dühösen szorította össze a száját. Tudta hogy hibát követett el, mikor a rangján szólította Eric király lányát, de a szokásokat nehezen tudta levetkőzni.
- Támadják meg őket, és vegyék a fejüket! - adta ki a parancsot. - A király azonnali halálbüntetést szabott ki a saját lányára.
   Aysa tenyerében megcsillant a jel és egy hatalmas védőfalat állított maguk elé. Szemmel alig volt látható, olyan hatása volt, mint egy átlátszó fóliának, de mégis, a katonák sehogy se tudták áttörni.
- Parancsnok, maga szerint jól van az, hogy apám egyre vakabb az országunk helyzetére, és hogy mára már csak a főtanácsos ad ki utasításokat a király nevében? Maga szerint jól van az úgy, - kiabálta át a túloldalra Aysa. Hangja tökéletesen hallatszott minden katona számára - hogy a királyának a lányát próbálja egy hadsereggel legyilkoltatni? Mondja, mit gondol? Így kell legyen?
   A parancsnok nem tudta mit mondhat erre. Ő is látja az igazságot, de tehetetlen ellene tenni. A katonák közül sokan letették a fegyvert és nem harcoltak tovább. Ismerik a lányt mióta megszületett, szívükben pedig mindig is a kedves kislány marad ő, aki mindig csak kedvesen szólt hozzájuk, csak dicséretet hallottak.
- Hagy mutassam meg a valóságot - mondta a lány, és csillagport szórt a katonákra. Fényesen virágzó királyságot láttak, egy bölcs és boldog királyt. Békét láttak, és a lebomlott falat, ami megakadályozta a távozásukat innen. A képzeletükben fényesen sütött a nap, minden olyan volt, ahogyan azt mindenki szerette volna. Lehulló fegyverek hangját lehetett csak hallani és Aysa előtt leboruló katonákat látni. Ők is ezt akarták, szabadságot és békét.
   Thado csak meglepetten figyelte az eseményeket. Hallott róla, hogy a toll erősebb a kardnál, a szavak nagyobb erő, mint az erőszak, de talán most először látja ezt élőben is. Eddig csak háborúkról tanult és meghalt emberekről. Az iskolában az erősebb megverte a kisebbet. Végre látta hogyan kell erőszak nélkül legyőzni valamit.
   Aysa megindult előre, és a katonák utat nyitottak neki. A főparancsnokhoz érve az meghajolt hercegnője előtt és ajándékot adott neki. Egy ezüst tőrt. A fegyver fényesen vakító ezüstből készült, a pengéje pedig erős volt. Szolidan volt díszített, és az elosztása is tökéletes volt. A lány kezébe úgy simult, mintha mindig is ott lett volna.
- Köszönöm - hajtotta meg a fejét Aysa.
   Sosem tanult fegyvert forgatni, hiszen az nem egy hercegnőhöz való volt, de most úgy érezte, hogy könnyedén fog harcolni vele. A csillagok számtalan dologra képesek, és úgy tűnik, a fegyverforgatás képességét is át tudják adni. A parancsnokhoz fordult, és valamit súgott még a fülébe. Ahogy Aysa elhajolt, a parancsnok hátrafordult a két mögötte álló katonához, és ő is súgott nekik valamit.
   Thado teljesen kirekesztve érezte magát, hiszen őt nem engedte át a tömeg. Túl későn kapcsolt, hogy Aysa után kéne mennie. Állt egyedül, a folyosó vége felé, és szegény testvérén gondolkodott. Tudta, hogy fel kell készülnie a legrosszabbra is, hiszen Samantha már akkor kritikus állapotban volt mikor felhozták. Talán a vizes lepedők lelassítják a folyamatot, de már majd egy napja ott van egyedül. Nagyon aggódott érte. Eközben a katonák Aysa vezetésével az ajtó felé indultak. A lány szíve a torkában dobogott, kicsit félt, mi fog történni. Ma harcolt életében először és reménykedett benne, hogy ma lesz az utolsó harca is, de nem azért, mert meghal, hanem mert elhozza a békét.
   A király már nem a trónján ült, hanem a földön, a trón mellett. Arca szomorúnak tűnt, de tekintete még mindig ködös volt. Szívszorító volt még nézni is.
Trónján most a főtanácsos ült, a király palástjában és koronájában.
Mikor látta a bevonuló tömeget, élén a hercegnővel, először idegesség suhant át az arcán, majd visszavette a mézesmázos mosolyát.
- Starklin kisasszony, úgy emlékszem nem engedtem hogy elhagyja a börtönét.
- Nekem egy udvari bolond nem parancsol - válaszolt éles hangnemben a lány.
A férfi felnevetett.
- Nem is vártam más viselkedést Öntől. De legalább láthatja, ahogy az apja aláírja a koronáról való lemondást, és átírását rám. Micsoda öröm lesz. - az utolsó mondata hatására elkezdett tapsikolni, mint egy kisgyerek.
- Ha elhalálozol, vagy ha hozzám jönnél, akkor a te aláírásod hozzá már nem is kéne, szóval választhatsz, igen, vagy halál - hisztérikusan felnevetett. A férfit megőrjítette a hatalom. Sokan, akik nagy erőhöz jutnak nem bírnak vele, és lassan felemészti az elméjüket. A korona egy varázstárgy, ami az elmét támadja, hogy szabad lehessen.  Ha kieresztik, a varázserő elpusztít mindent és mindenkit. Nem sokáig maradhat egy gyenge ember fején. Aysa mérlegelte a lehetőségeket. Ő egyedül van, mellette viszont ott van egy hadsereg. Este van, most van hatalma hogy megállítsa Henrik úrt örökre.
- Előbb halok meg, mint hogy magához menjek feleségül - nyílt ellenségeskedés hallatszott Aysa hangjában.
- Hát akkor meghalsz - vihogott tovább a tanácsadó. Furcsa volt így látni az eddig józannak tettető alakot.
A nevetséges külső egy veszélyes alakot rejthet hercegnő. Vigyázz!
   A csillagok veszélyre hívták fel a figyelmét, amit a lány persze elhitt. Az égen levő gázgömbök néha többre képesek, mint azt az emberek hiszik. A csillagok mindent a tökéletes igazság szemével látnak.
- Sajnos mivel Igor meghalt - mondta a férfi. - Ezért kénytelen vagyok én megküzdeni veled.
A koronát közéjük hajította, de az nem koppant a márványpadlón, hanem úgy másfél méterrel a föld felett lebegett.
- Nem csak te tudsz mágiát használni, kedvesem... - hangja most komoly volt - hanem én is.
- A fenébe, ezzel nem számoltam.
   A férfi ujjai között vörös láng jelent meg. Olyan izzón égett, mintha a pokol legmélyebb bugyrából hozták volna fel a felszínre.
- Mostmár nem hátrálhatok meg. Bármi történik, nem adhatom fel. Akik most mögöttem állnak, hisznek bennem. Hisznek egy szebb jövőben. Meg kell ölnöm a főtanácsost, hogy békét hozhassak erre a földre.