Szereplők: Molnár Magdaléna
Pataki Roland

Vidáman sétálgattam az utcán. A barátnőmtől, Ritától igyekeztem haza. Igazából nem figyeltem magam elé, hol a tájat néztem, hol a cipőmet. Éppen a cipőmön lévő foltot vizsgálgattam menet közben, amikor hirtelen valaki nekem jött, így felbuktam és térdre estem.
- Jézusom, nagyon sajnálom, ugye jól vagy? - kérdezte egy hang, ami egyértelműen egy fiúhoz tartozott.
- A-azt hiszem. - motyogtam bátortalanul, mire az idegen felém nyújtotta a kezét. Felnéztem, majd mosolyogva elfogadtam a felém nyúló kezet. Egy roma sráccal találtam szembe magam. Csokoládébarna haja volt. Ahogy belenéztem a szemébe, valami idegen érzés fogott el, olyan volt, mintha elragadtak volna az óceán hullámai. A fiúnak ugyanis gyönyörű kék szemei voltak.
- Ajjaj. Biztos, hogy rá tudsz állni a lábadra? - kérdezte aggódva.
- Hát, rá. De fáj. - húztam el a szám.
- Gyere, támaszkodj rám nyugodtan!- karolta át a derekam. Kissé meglepődtem a közvetlenségén, de kezemmel a vállára támaszkodtam.
- Köszi.
- Szívesen. Amúgy még be sem mutatkoztam. Pataki Roland vagyok.
- Molnár Magdaléna, de jobban szeretem, ha Lénának hívnak.
- Szép neved van. - jelentette ki, mire kissé elpirultam. - Viszont a térded nagyon csúnya. Messze laksz? - nézett rám.
- Kb. 10 perc séta. - gondolkodtam el.
- Akkor viszont hazajössz hozzánk. Mármint, ha nem zavar, hogy anyukám roma. - tette hozzá zavartan.
- Miért zavarna? - vontam vállat.
- Sokakat zavar, és elsőre ítélnek.
- Engem nem. Mit tesz a bőrszín? Semmit. Ugyanúgy vannak bunkó fehér bőrű emberek. Valamint nagyon jó szívű romák is. Elsőre segítettél. Jut eszembe, te nem sérültél meg? - néztem rá aggódva.
- Csak egy kicsit meghorzsoltam a tenyerem. De az semmi. És örülök, hogy nem ítélsz el, meg ilyesmi.
- A pandákat sem ítéli el senki mert színes. - forgattam meg a szemem.
- Nagyon kedves lány vagy. - jegyezte meg, mire újfent elpirultam.
- Te meg egy igazi gentleman. - mosolyogtam rá.
- Megérkeztünk. - nyitotta ki egy sárgára mázolt kertes ház kapuját.
- Szép házatok van. - jelentettem ki, és úgy is gondoltam, nem csak illendőségből mondtam.
- Örülök, hogy tetszik. Sziasztok! - köszönt, amikor kinyitotta az ajtót.
- Sziaaaa bátyóóóó. - szaladt felénk egy kislány. - Szia! - nézett rám angyalian mosolyogva.
- Szia. Molnár Magdaléna vagyok. De jobban szeretem, ha Lénának hívnak.
- Pataki Kamilla. Anyaa, itt van Roli barátnője. - kiabálta Kami. Két fekete hajfonata csak úgy röpködött körülötte, barna szemével mosolyogva nézett rám. Körülbelül nyolc éves lehetett.
- Kami, ő nem a barátnőm. - nézett a húgára.
- Sziasztok! - lépett ki egy szobából az anyukájuk. Hosszú fekete haja volt, és kedves sötétbarna szemei. Színes nyári egyberuhát viselt. - Patakiné Lakatos Viola vagyok. És nyugodtan tegezz.
- Rendben. Molnár Magdaléna. De inkább csak Léna.
- Anya, bekötöd légyszi Léna térdét? Mert véletlenül összeütköztünk. - kérdezte Roli.
- Persze. - bólintott. - Gyere! - kérte, mire követtem. A fürdőszobájukban leültetett egy sámlira, majd egy nedves ruhával enyhén áttörölgette a sebem.
- Auu. - szisszentem fel.
- Sajnálom, ezt most muszáj, hogy ne fertőződjön el. - nézett a szemembe.
- Tudom. - sóhajtottam. Szerencsére nem sokkal később abba is hagyta, és bekötötte a sebem.
- Elég durva seb. - jegyezte meg Viola. - Nagyon messze laksz?
- Kb. 10 perc séta.
- Az messze van. Szívesen hazavinnélek, de amíg a férjem nem ér haza, addig nincs itthon a kocsi. Meg én amúgyse tudok vezetni. - vont vállát mosolyogva. - Szerintem hívd fel a szüleidet.
- Rendben. Köszönöm szépen a segítséget. - mosolyogtam rá Violára, majd felhívtam anyát.

-Szia anya! - szóltam bele.
- Szia kincsem! Hazaértél? - kérdezte.
-Még nem. Pont ezért hívtalak, mert összeütköztünk egy sráccal és eléggé csúnyán megütöttem a térdem, de most náluk vagyok, és az anyukája bekötötte a térdem, de azt mondta, hogy ilyen térdel ne gyalogoljak. Mikor tudsz értem jönni?
- Jézusom, ugye nem tört el? - éreztem a hangján, hogy ideges.
- Dehogy. Szóval...?
- Még egy óra. Tudnád adni a srác anyukáját?
- Persze. - válaszoltam.

- Anya szeretne veled beszélni. - nyújtottam a telefonom Violának.
- Rendben. - bólintott, majd elvonult.
- Minden ok? - lépett mellém Roli.
- Igen. Nagyon kedves az anyukád. Viszont az enyém még lehet nem tud értem jönni. - mosolyogtam rá.
- Remélem maradhatsz. Legalább akkor kicsit megismerjük egymást. Már ha te is benne vagy.
- Én benne vagyok.
- Lénaaa, jössz játszani? - ölelgette a lábamat Kami.
- Csak ha Roli is jön. - vigyorogtam a fiúra.
- Ha ennyire szeretnéd. - sóhajtott.
- Ezaaazz. - mosolyodott el szélesen Kami.
- Mit fogunk játszani?- kérdeztem tőle.
- Kirakózni. Van egy hercegnő kirakóm, amit nagyon szeretnék kirakni. - magyarázta.
- Szép a szobád. - néztem körbe a rózsaszínre mázolt helyiségben.
- Köszi. - válaszolt, majd levágta magát a szőnyegre, és kiborította a kb. 300 darabos kirakót.
- Mesélj magadról Léna. - nézett rám Roli. Még mindig teljesen rabul éjt a tekintete.
- 14 éves vagyok, anyukámmal élek, mert apukám lelépett, amikor kicsi voltam. Egyke vagyok, szeretek olvasni, zenét hallgatni, és van egy kutyám Poppy. Most te jössz!
- 15 éves vagyok, van egy húgom, a szüleimmel élek, szeretek gitározni, rajzolni és számítógépes játékokkal játszani. Leginkább az autósokkal. Szeretnék egy cicát.
- Wow. Kami, te is mesélj magadról. - néztem a kislányra.
- Nyolc és fél éves vagyok, szeretek babázni, kirakózni, az udvaron játszani és mesét nézni. Szereted a Mancs őrjáratot? - érdeklődött.
- Még nem láttam. - ráztam meg a fejem.
- Nem baj. Majd megnézed? - kérdezte.
- Persze. Aranyosan hangzik.
- Kutyusos.
- De jó. - mosolyodtam el. Roli óvatosan a kezemre tette a kezét, mire elpirultam.
- Beszéltem anyukáddal, azt mondta, hogy ha végez, érted jön ide. - adta vissza Viola a telefonomat.
- Rendben. Köszönöm szépen, hogy maradhatok. - néztem rá hálásan.
- Természetes, hogy maradhatsz. - mosolyodott el. - Ha éhesek vagytok van a konyhában sütemény. Játsszatok nyugodtan. - mondta, majd kiment Kami szobájából.
- Nem vagy éhes? - érdeklődött Roli.
- Nem igazán. Majd megmutatod, hogy gitározol?
- Persze. Csak kirakjuk ezt. - kacsintott. Igazából elég hamar kiraktuk.
- Köszi, hogy segítettetek. - mosolygott Kami, majd megölelt mindkettőnket.
- Szívesen. Melyik a kedvenc hercegnőd? - kérdeztem tőle.
- Csipkerózsika.
- Igen, őt én is szeretem, de nekem Hófehérke a kedvencem.
- Az jó. Bátyóóó, gitározol neküüüünk? - nézett Rolira kiskutya szemekkel.
- Persze. Gyertek. - mosolyodott el. - Mit játsszak?
- 5SOSt! - vágta rá egyből Kami, mire felcsillant a szemem, és hevesen bólogatni kezdtem. Amúgy Roli nagyon ügyesen gitározott, eszméletlenül tehetséges.
- Fantasztikus volt! - dicsértem meg.
- Köszi.
Nem sokkal később megérkezett anya is.
- Köszönöm, hogy maradhatott Léna. - csípem el egy mondatot.
- Igazán semmiség.
Ekkor léptünk ki a szobából, így elhallgattak.
- Szia anya! - öleltem meg.
- Szia! Hogy vagy? - nézett rám.
- Jobban.
- Egyetek sütit! - hozott ki Viola egy tányérral a konyhából.
- Köszönjük. - bólintott anya.
- Ez mennyei. - vigyorogtam átszellemülten. Miután felzabáltuk a tányérnyi sütit, hazaindultunk.
- Köszönöm a vendéglàtást. Remélem találkozunk még. - öleltem meg Violát.
- Biztos vagyok benne, hogy fogunk még. - mosolygott.
- Hiányozni fogsz Léna. - ölelt meg Roli, amin kissé meglepődtem, de aztán boldogan öleltem vissza.
- Te is.
- Nem lenne kedved találkozni valamikor? - nézett a szemembe.
- De, szívesen. - mosolyodtam el szélesen.
- Oké. Akkor bejelöllek Facebookon és megbeszéljük a részleteket. Jó? - kérdezte, mire bólintottam.
- Léna ugye jössz majd még játszani? - kérdezte Kami szomorúan.
- Persze, ne szomorkodj emiatt. - mosolyogtam rá.
- Hurrá! - ölelt meg.
- Vigyázz magadra! - adott egy puszit Roli.
- Te is! - pirultam el.
- Sziasztok! - integettünk nekik még az autóból is.
- Sziasztok! - búcsúztak el ők is.
- Nem is mondtad, hogy romák. - nézett rám anya.
- Mert szerintem lényegtelen, hogy romák vagy sem. Nagyon kedves emberek. Neked van valami problémád a romákkal? - fordítottam felé a fejem.
- Nincs. - mosolyodott el. - Tényleg nagyon kedvesek. A hétvégén meghívom őket hozzánk. - tervezgetett.
- Rendben. De addig még én találkozok Rolival. - vigyorogtam boldogan.

The End

Több, mint 1100 szó. Remélem tetszett. Ki a kedvenc szereplőtök? Igazából azért választottam ilyesmi témát, mert így legalább kissé kiállhattam a rasszizmus ellen. Legyen szép napotok! ❤️❤️❤️