Mimi éppen a szokásos napi sétáján volt, csak a szokásos időponttól kicsit később. Mivel még nyolcadik órája is volt, így kicsit később tudott elindulni, ráadásul boltba is kellett mennie, mert az anyukája megkérte. Így amikor a parkhoz ért, látta, hogy egy pár vendégmunkás igyekszik kifelé a parkkal szemben lévő épületből. Egy pillanatra megállt, és így pont látta, amint ő kilép a kapun, és így pont a lány elé került a járdán. Észrevehette, mert eléggé sokszor fordult hátra. Miminek viszont le kellett kanyarodnia, így egy idő után eltűnt mögüle, de még látta, hogy hátrafordul. Hevesen dobogó szívvel állt meg a következő ház takarásában, fejében pedig egyből elkezdtek lejátszódni a történet előzményei.

Visszaemlékezés, szeptember

Mimi kilencedikes lett, így már nem járhatott a helyi általános iskolába, hanem busszal kellett minden nap bejárnia a gimnáziumba, ahova felvették. Eleinte kicsit nehéz volt felkelni, de a lány eléggé hamar hozzászokott, és hamarosan már teljesen képben volt azzal, hogy ki és mikor érkezik a buszmegállóba például. Azzal is tisztában volt, hogy amikor éppen sétált a buszmegálló felé, vagy amikor már odaért, akkor érkezett az ukrán vendégmunkások busza, akik éppen itt szálltak meg. Mimi eleinte nem fordított sok figyelmet rájuk, de egy nap olyan kicsattanó jókedvvel lépett ki házuk ajtaján, hogy mindenkire ráköszönt, még a mindig zsémbes István bácsira is, akit egyáltalán nem kedvelt. Így jártak az ukrán munkások is. Mimi szépen mosolyogva ráköszönt mindegyikőjükre. Pár nappal később, amikor megint összehozta a sors az ukránokkal, az egyik fiatal srác mosolyogva köszönt neki. Nem lehetett több 25-nél. Attól a naptól kezdve Mimi és az ukrán srác minden nap mosolyogva köszöntek egymásnak. Amint azonban beköszöntött a digitális oktatás, Mimi sajnos nem látta többé a srácot. Eleinte nem is tulajdonított a mosoly hiányának nagy jelentőséget, de egy idő után ráébredt, hogy bizony ilyen apró dolgok is képesek hiányozni az ember életéből. Innentől, ha megkérdezték, hogy mi hiányzik neki az online oktatás előttről, akkor a társaság után rögtön rá is vágta, hogy a mosoly. És innentől már tudjátok...

Most

Mimi otthon boldogan újságolta testvérének és legjobb barátnőjének, hogy újra találkozott a mosoly tulajdonosával. Elhatározta, hogy másnap is pontosan ekkor megy sétálni. Eléggé fáradt volt, és meglehetősen ideges lett, amikor még nyomát sem látta az ukrán fiúnak. Fel-alá sétálgatott, amikor megpillantotta a srácot, így gyorsan megpróbált úgy tenni, mintha éppen arra sétált volna. Amikor a srác mellé ért, mindketten széles mosolyra húzták a szájukat. Mimi úgy érezte, kisütött a nap. Nagyon boldog volt. Ám másnap, amikor újra megpróbálta eljátszani ezt a mutatványt, már elfogyott a varázs a pillanatból. Mimi kissé csalódottan kullogott haza, és kissé szánalmasan érezte magát, amiért egy olyan fiú után koslat, akit nem ismer, és még csak egymás nyelvét sem beszélik. Úgy döntött, hogy felhagy ezzel a szerencsétlenkedéssel. Pont kapóra jött, hogy másnap az egyik barátnőjével ment kirándulni, így jó oka volt rá, hogy ne találkozzon az ukránnal. Mégis szinte végig a srác járt a fejében. Fogalma sem volt, hogy hány éves, hogy hívják, vagy pontosan honnan jött, és ezt nem is volt lehetősége megkérdezni, mégis úgy érezte, mintha speciális kapcsolat lenne közöttük. A kirándulás utáni napon úgy döntött, hogy még lop magának egy mosolyt, mielőtt a jövő héttől egyre korlátozza magának a mosolylopási lehetőségeket. Ám sajnos csak messzebbről sikerült kapcsolatba lépnie az idegennel, így csak egy gyors, fakó mosolyra, és egy hideg biccentésre futotta. Mimiben beigazolódott a gyanú, hogy igazából nem jó amit csinál. De azért alig várta a korlátozások végét, hogy végre magától értetődő legyen, hogy találkozik a sráccal amikor ő megy iskolába, a fiú pedig jön haza az éjszakás műszakból.
Végül Mimi készített egy listát, amely az ukrán fiúval való kapcsolatának előnyeit és hátrányait tartalmazta:

Előny:
●Jól esik a mosolya
●Szép a mosolya
●Egész helyes
●Szép a szeme
●Mindig vidám lesz (vagy majdnem mindig) ha találkozik a sráccal.
●Néha úgy tűnik, hogy a srác is érez valami különlegeset közöttük
●Nehéz kiverni a fiú csillogó szemét és őszinte mosolyát a fejéből

Hátrány:
●Mindenki óvatosságra inti a fiúval kapcsolatban
●Nem értik meg egymást
●Semmire nem tudnák építeni a barátságukat sem
●Valószínűleg "kicsit" idősebb, mint a lány
●Túl mesterséges így
●Elfogyott a szikra
●Lehet hogy a fiúnak semmit nem jelentenek a mosolyok.

Erre légyszi írjatok véleményt, ha még olvassa valaki, mert fontos lenne. Egy az, hogy hogy tetszett, kettő pedig maga a sztori tartalma. Hogy ti mit tennétek ilyen helyzetben. Kíváncsi vagyok! Aki szeretné, azt is leírhatja, hogy tőle mit vett el az online oktatás.

Legyen szép napotok! ❤️

Sétáljatok sokat a napon, igyatok sok vizet, és töltsétek minél kevesebb időt a képernyő előtt!