A lány sóhajtva ült le a parkban lévő padra, és nézte, ahogy kishúga boldogan gurul a vízigolyóban. Kisebb korában ő is imádta ezeket a játékokat, de már kinőtt belőle. A kis Zsófi boldogan integetett nővérének, ő pedig mosolyogva visszaintett. A szülei dolgoztak aznap, de Zsófi mindenképp ki szeretett volna menni a búcsúba, így a szülők rábízták, hogy vigye el a húgát.
- Szia Janka! - ült le mellé hirtelen valaki. Ahogy meghallotta az ismerős baritont, elmosolyodott.
- Szia! - mosolygott rá a fiúra. - Hát te?
- Kihoztam Nórit játszani, de úgy tűnik élvezi. Te? Zsófival? - a lány észrevette, hogy a fiú kék szemébe a pupilláinál egy kis zöld is vegyült.
- Igen. Anyáék dolgoznak. - vont vállat Janka, majd kisöpört egy vörös tincset a szeméből.
- A mieink otthon vannak, csak nem volt kedvük kijönni. Amúgy láttam sergőt. Majd felülünk rá? - nézett kutatva a lány csokibarna szemeibe.
- Elbír minket? - csodálkozott a lány.
- Persze, egy csomó felnőtt ült rajta.
- Akkor igen. - csillant fel a lány szeme. Ekkor Nórinak és Zsófinak lejárt az ideje a vízigolyóban, és immár mosolyogva tartottak a padon ülő tesóik felé.
- Szia Patrik! - mosolygott a fiúra Zsófi.
Nóri kissé félénken köszönt Jankának, de egy perccel később már a nagyokat kérlelték, hogy vegyenek vattacukrot.
- Légysziii Jankaaaaa. - nézett rá könyörgő tekintettel a kishúga.
- Éés... Mi lenne haa... - vetette fel Patrik, mire a három lány érdeklődve nézett rá. - Felülnénk a sergőre, és utána vennénk nektek vattacukrot? - ezt már elfogadható ajánlatnak tartották a kishúgaik, így elindultak a sergőhöz. Bár Nóri odasúgta Zsófinak: - Tuti azért, mert Janka mellett akár ülni. - kuncogott.
- Ugye ülsz mellém? - kérdezte Zsófi.
- Hát persze. - vigyorgott a másik, majd a rózsaszín ruhájában pördült egyet.
- Eddig hogy telik a szünet? - kérdezte Patrik.
- Jól. Bár meleg van. Sokat voltam Majával. De azért hiányzik az osztály. Meg te is. - az utolsó mondatot csak nagyon halkan mondta, szóval Patrik így nem tudta eldönteni, hogy tényleg mondta a lány, vagy csak képzelte. - Neked?
- Jól. Általában a srácokkal szoktam lenni. Noelnek nagyon cuki az öccse. Tibinek pedig lett egy kutyája. Meg voltam az uncsitesóméknál is. De nekem is hiányoztok. - mosolyodott el.
- Milyen kutyája lett Tibinek? - érdeklődött a lány.
- Golden retriever.
- Azok nagyon cukik. - Ekkor megérkeztek a sergőhöz.
- Én Zsófi mellé ülök. - jelentette ki Nóri.
- Nem fogtok kiesni? Nem lesz hányingeretek? - aggodalmaskodott Janka.
- Úgy beszélsz, mint anya. - jegyezte meg Zsófi, mire a lány sóhajtott egyet.
- Jó legyen... - egyezett bele végül, majd kifizették a kört. Így Janka és Patrik egymás mellé kerültek. Nóri és Zsófi vidáman csevegtek a pónikról, a babákról, és hogy kinek melyik a kedvenc szereplője a Mancs őrjáratból.
- Édesek. - jegyezte meg mosolyogva Janka.
- Azok. Egy szelfi? - kérdezte, mire a lány bólintott, így vigyorogva lőttek egy-két képet, valamint Patrik lefotózta a lányokat is. - Nem félsz? - nézett óvatosan a lányra. - Csak mert a múltkor mondtad, hogy tériszonyod van. - Janka meglepődött, hogy a fiú emlékszik erre.
- Ja, ez nem magas. - vont vállat végül.
- Örülök neki. Attól megfoghatom a kezed? - Patrik arca átcsapott rózsaszínbe, és már kezdte megbánni, hogy kibukott a száján ez a kérdés, amikor a lány óvatosan elmosolyodott, és összekulcsolta az ujjaikat. Régóta tetszett neki a fiú. Hevesen dobogó szívét megpróbálta figyelmen kívül hagyni, ezért szigorúan maga elé nézett. Hamarosan lejárt a kör,ezért kiszálltak a sergőből. A húgaik már ugráltak is.
- Ugye megyünk akkooor? - kérdezte Nóri.
- Menjünk, menjünk, menjüüüüünk. - rángatta Janka kezét Zsófi. Janka másik kezét, még mindig Patrik fogta, amit a lány eléggé kellemesnek talált.
- Megyünk már. - kuncogott fel Janka.
Ahogy odaértek a vattacukros sátorhoz, látták, hogy páran vannak előttük.
- Ez hosszú lesz. - sóhajtott Patrik, amikor meglátta az eladó unott fejét.
- Nem baj, kivárjuk. - küldött felé a lány egy sugárzó mosolyt, mire a fiúnak is jobb kedve lett egy picit. Patrik beletúrt barna hajába, majd leguggolt Zsófihoz és Nórihoz.
- Utána hova szeretnétek menni?
- Ugrálóvár! - vágta rá Nóri, pont akkor, amikor Zsófi kijelentette, hogy Eurobungy. - De ugrálóvár! - nézett mérgesen Zsófia Nóri.
- De én Eurobungyzni szeretnék. - görbült sírásra Zsófi szája.
- Lányok, ne veszekedjetek! - kérte Janka. - Először vattacukrot eszünk, aztán akár mindkét helyre mehetünk. Először az egyikbe, utána a másikba. - csóválta meg a fejét mosolyogva. Ekkor végre ők is sorra kerültek.
- Jó napot! - dünnyögte az eladó. - Eper, vanília, kókusz, zöldalma, rágógumi. - sorolta fel az ízeket.
- Olyan rózsaszín. - mutatott rá Zsófi.
- Nekem kék. - választott Nóri is.
- Eszünk zöldet? - nézett a lány a fiúra.
- Igen. - csillant fel a fiú szeme. - Egy egészet nem tudnék megenni. Végül Patrik fizetett. Leültek egy padra, és ott ettek.
- Megkóstolhatom a tiédet? - nézett Nórira a másik kislány.
- Persze. Én is vehetek a tiédből? - kérdezte Nóri, mire Zsófi bólogatott. Testvéreik a közös vattacukor fölött szerelmesen néztek egymásra.
- Finom. - mosolyogtak.
Miután megették, elvitték a lányokat Eurobungyzni, addig pedig ők is körülnéztek a vásárban.
Janka megcsodált minden ékszert, aztán egy futó pillantás vetett a kézzel készített szappanokra is, de sosem szerette az illatukat, ezért ment is volna tovább, de Patrik megállította.
- Janka. - kezét a lány arcára csúsztatta, így a lány a szemébe nézett. - Szeretlek. - jelentette ki, majd óvatosan közelebb hajolt Jankához.
- Én is téged. - suttogta a lány, majd a maradék teret ő szüntette meg az ajkaik között. A csók kezdő volt, és vattacukorízű, de nagyon élvezték. Janka gyomrában tűzijáték robbant. Patrik belemosolygott a csókba, majd visszaindultak a lányokért.
- Ez nagyon jó volt. - vigyorogtak a lányok, de már indultak is a színes, felfújt ugrálóvár felé. Nagyon sokat ugráltak.
- Nem tudom, hogy van ennyi energiájuk. - mosolygott Janka.
- Én sem. De szerintem amíg kicsik voltunk, nekünk is ennyi volt. - jegyezte meg Patrik, majd egy puszit adott a lány homlokára. Tíz perccel később Janka és Patrik kiparancsolták kistesóikat az ugrálóvárból, mert a lányok már teljesen átizzadták a felsőiket.
- Szerintem induljunk haza. - javasolta Patrik, mire Janka bólintott, a kicsik pedig heves tiltakozásba kezdtek.
- Na, nyugi. Szerintem mindent kipróbáltatok, és kellőképpen elfáradtatok. - mosolygott râjuk Janka.
A húgaik eléggé kelletlenül, de egyetértettek.
- Sziasztok! - köszöntek el egymástól, amikor útjaik kettéváltak.
- Sziasztok. - adott egy puszit Janka szájára a fiú. A lány kitörő örömmel fogadta ezt, majd amikor sikerült elszakadniuk egymástól, mosolyogva nézett Patrik és Nóri után.

Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok egy ilyen könyvvel. Ebben lesznek random novellák, versek, agymenések, meg ilyesmi. Mit gondoltok?