Nos...nem birtam ki. Ez egy Sterek vagy mi a francom. Kiprobalom milyen ez a "paros". Persze ez csak egyszeri probalkozas. En Lashtonba vagyok ugymond "jaratos". Meg Stiles az amugy is kis cuki. Nem csinalok belole meleget de ezt mar muszaly megirnom

...

Egyszeri alkalomnak indult. Aztán a nyár folyamán egyre többször hívott és én mentem. Felismerem a farkasordítását, Scott-étól meg tudom külömböztetni. December van, és ez az egész májusba kezdőtt. ,hogy is kezdődött? Egyszrű a válasz...

Egy sima ,egyszerű novemberi napnak indult mint a többi. Scott-tal, Lydiaval és Malia-val (sorry ha rosszul irtam a nevet. Szerk.) megyek hazafele. Scott Lydiaval társalgott, én meg a barátnőmmel, Malia-val nyílván. Sose volt az a mézes-mázos kapcsolatunk de mégis, tudtuk a dolgokat. Esténként a csaj, huh, nem semmi az ágyba gyerekek. De ez az este más volt mint a többi.
Ugyan is este elindultam Scott-ék, de! Éreztem, hogy követ valaki, valaki aki nem egyszerű ember, hanem természetfeletti. Nem tudtam ki lehet hisz biztos nem Isaac vagy  Parish...Derek meg mi a szarért követne engem ,hisz' utál. Folyton morog rám. Na de próbálom túltenni a paranoiám és inkább sétálok tovább Scott-ék. Mielőtt a ház elé érnék, meghallok egy ismerős farkasordítást de biztos nem nekem szólt ,hisz' úgymond én Scott falkájához "tartozok" és nem máséba. Viszont nagyon éreztem a késztetést ,hogy menjek ezért az erdő fele fordulok. Nem tudom mi ez a furcsa érzés ,pedig nem vagyok természet feletti. Nem tudom meddig sétálhattam de addig vagy 3 hívást kinyomtam mert sietek, kíváncsi vagyok. Kiértem egy tisztásra ahol nem láttam senkit de a távolba ott van...kocsi. Egy kocsi, egy fekete kocsi. Dereké. Hunyorogva nézek a távolba mégnem egy alakot vélek felfedezni. Közeledik és a szeme is kéken izzik. Derek? Neeeeeem! Tuti nem. Ahogy közeledett egyre jobban kivettem alakját ,azt a tipik Derekes menést és a kéken virító szemèt. Éjfekete haját és a dzsekijét ami szerintem már szó szerint hozzá van nőve. Attól a dzsekitől lesz ilyen kemény legény hatása az embernek, nem mintha anélkül nem lenne az. Egy pálcika ember vagyok mellette. Mikor viszont 5 méterre megáll tőlem, csak bámul ,zsebrevágott kezekkel.

-Hevesen ver a szíved, Stiles.-mondja azon a mély hangján ami mindig a szívinfarktust hozta rám.

-De-Derek. Nahát, mi járatba?-Dadogok mert össze vagyok zavarodva, hogy, hogy került ide amikor elutazott a fene se tudja hova.

-Amiért te.-közeledik felém egy...sejtető mosolyal. Én viszont hátrálok mert fura ez nekem. Bírom Dereket de nekem ez fura.

Beleütközök egy fába ,egy idő után, ő meg ott terem előttem. Kiveszi kezeit a kabátzsebéből majd hirtelen lefogja kezeim amiket fejem felett fog le. Kezdek bepánikolni és sajnos leplezni se tudom mert a szívem verésén nem tudok állítani. Szeme felragyog de utánna megrázza fejét, mintha türtőztetni akarná magát.

-Mi a fene van ,Derek?-teszem fel a kérdésem. Kezem is megrángatom egy párszor de sikertelenűl. Derek túl erős hozzám képest.

-Stiles, én hívtalak.

-De...azt ,hogy?.

-Ordítással lehet jelezni egy embernek is. Te Scott falkájához tartozol, ahogy én is oda tartoztam és meghallod ha hívnak.-lehelte miközben a nyakamhoz hajolt. Lehellete tűzforró volt de ugyan akkor csikizte a nyakam.

-Mi a fene van veled?!

-Csak...tudni akarom milyen lehet veled...

Először nem esett le de aztán mikor rájöttem, szemem a meglepettségtől és a félelemtől hatalmasra tágult.

-Meg...megrőszakolsz?-megint a dadogás. Rám emeli kéken izzó szemeit. Esküszöm, ha természetfelettin kívűl létezen ilyen szem , én asszem' folyton azokat a kékségeket bámulnám.

-Ugyan Stiles. Nem kell megerőszakolnom téged...-húzza fel a szemöldökét.

-He?

-Nem bírod ki.-egyre közelebb hajol, az én szívem meg kiugrik a helyéről.-Nem eszlek meg te majom. Csak lazulj el.

-Derek...

Ennyit mondtam még mielőtt a távolság megszünt kettőnk közt. Nem viszonzom mert nem akarom...vagyis ezzel hitegettem magam. De mikor a csípőjét nekem nyomta akkor elszakadt a cérna. Egy nyögés hagyta el torkom és szét is nyitottam ajkaim. Azt hiszem ez életem legszenvedélyesebb csókja, nem viccelek. Képtelen voltam viszonozni de a szívem akkor is őrült módon kalapál.
Kezem elengedi ,persze én valami reflex miatt egyből a nyaka köré kulcsolom a karom. Meg is emel a fenekemnél fogva. Nem nagyon tudok ellenálni mert kezd engem is vinni a vágy. Hiába, én is pasiból vagyok. Rég éreztem magam ennyire a mennyekbe sziplán a smárolástól. Tenyereim finom fekete hajába vezetem és megmarkolom a selymes tincseit. Sose hittem, hogy Derek Hale-lel ilyeneket fogok művelni, a morcos és néha ,na jó, mindig mogorva vérfarkassal akivel folyton marjuk egymást.

-Mondtam, hogy nem kell megerőszakolnom.-Motyogja egy-egy csók között.

-Ne itt.-ennyit mondtam mindössze.

-Kocsi...

...

Így kezdődött az egész és már lassa 10 hónapja tart ez az egész. A fura ,hogy érezni kezdtem valami olyat amit nem kéne. Sajnos szerintem ez a szex miatt van, elkezdtem ragaszkodni Derekhez. Tagadnom kéne ,és távol tartanom magam tőle de egyszerűen nem megy. Ezt senki se tudja, és addig jó. Nem szabad éreznem iránta mert ez csak szex és más semmi. Scott szokot gyanakodni ,hogy hova szoktam délután vagy este eltünni. Nem tudok jól hazudni neki mert hallja a szívverésem. Na meg érzi az idegen szagokat. Hülye természet feletti erő. És amugy most is úton vagyok Derekhez mert hívott. Nem tudom mire készül de tuti szex a vége. Megérzem, hogy zsebembe megrezzen a telóm. Malia hív. Nagyon kerülöm mostnába és hát...tudjuk milyen kis erőszakos a drága....Szakítottunk. A gáz, hogy ő prérifarkas is szóval érzi rajtam a szagot, amugy Scott is mert mit ne mondjak, meg szoktak szaglászni. Pedig próbálom valamivel elfedni. Na de megérkezek az épülethez amibe be is lépek és elkezdek fellépcsőzni. Vissza térve, most nem nagyon fognak zaklatni mert szünet van. Ami azt illeti...26.-a. Apa úgy tudja ,hogy a  barátaimmal vagyok. Csak hát most nem velük vagyok hanem...Derekkel aki konkrétan a dugó pajtim 9 hónapja. Felérek majd eltolom az ajtót de csak annyira ,hogy beférjek. Derek ott áll a bazi nagy ablaknál, nekem háttal. Imádom, hogy ilyen szélesek a vállai, izmos a háta és annyira...férfias. Nem egy kis nyurga 17 éves mint én. Nem is tudom miért ragaszkodik hozzám ennyire. Mellé sétálok. Pár percig csak állunk egymás mellet de aztán nem bírom tovább. Toporgok egy sort majd a férfi felé fordulva felteszem az engem szorongató kérdést.

-Miért hívtál?-teszem fel kérdésem ,köszönés nélkül.

-Beszélnünk kell, Stiles.-emeli rám szemeit amik most kéken izzanak. Szinte mindig elveszek ebben a szempárban. Annyira szép ilyenkor a szeme, olyan szép égkék. De alapjáraton meg zöld szeme van ami szintén csodás.-Nagyon ver a szíved.-érinti meg arcom. El is fordítom, mielőtt tekintetem elveszett volna az övébe. Ez csak a szex miatt van, tudom, hogy ha nem lenne akkor nem éreznék semmit.

-Mit akarsz?

-Csak, hogy hallgass meg.

-Jó. De siess, Malia aggodik.

-Malia nem érzi azt amit én.

-Miért? Te mégis mit érzel? És miért ragyog a szemed?-meredek rá. Kezd felmenni bennem a pumpa. Nehogy itt nekem valami vallomással álljon elő mert eskü, karácsonyra kap tőlem egy kibaszott nagy pofont...a baseball ütőmmel.

-Stiles...

-Semmi Stiles! Derek! Ezzel le kell állnunk! Scott szerintem tudja! Malia is gyanakszik, Lydiaról ne is beszéljek!

-Stiles...-próbálkozik újra de én nem hagyom ,hogy befejezze.

-Csak a szex miatt ragaszkodsz hozzám és én is hozzád! Ha nem lenne ez a "barátság extrákkal" dolog akkor tudod ,hogy sose érznék irántad ilyen dolgokat!-érzem ahogy a szemem kezd könnybe lábadni, ő meg csak áll mint egy fasz a lagziba.

-A fenébe is Stilinski! Veled nem lehet normálisan beszélni!-tör ki ő is. Lassan megjelennek a farkas vonásai.-Csak kibaszottul azt akartam veled megbeszélni, hogy szerintem is le kéne állnunk és tudod miért? Na?-jön közelebb. Remegve megrázom a fejem. A düh kezd átmenni félelembe.Le is folyik egy könnycsepp arcomon. Egy pillanat alatt meglágyulnak vonásai és szinte reflex szerűen törli le a könnycseppet az arcomról.-Mert vannak érzéseim nekem is. Lehet, hogy egy mogorva ember...pardon, vérfarkas vagyok de érzésim attol nekem is vannak. Méghozzá a TE irányodba, meglehetősen régóta. Már ezelőtt az egész dolog előtt is volt.-böki meg mellkasom. Ajkaim remegnek és nagyon közel állok a síráshoz.-A szemem meg azért ragyog mert telihold van te nagyon okos!  Nagyon nehéz nem teljesen átalakulnom. De a dühön kívűl van még egy kapaszkodóm. Emiatt a kapaszkodó miatt tudom türtőztetni magam.

-És mi az a...a kapaszkodó?-könnyeim patakogba folynak le az arcomon.

-Te.-hangja meglágyúl. Vissza húzza karmait és úgy nyúl állam alá. Hüvelykujjával megcirógatja kissé elnyílt ajkaim. Lehunyom szemem ,hogy ne sírjak még tovább. Az isteni is már! Férfi vagy, Stilinski!

-Derek...Szerintem hagynunk kéne egymást, ezek után.-Remeg meg a hangom. Sajnos a felé érzett szerelem nem valós, csak a szex miatt ragaszkodok hozzá, de ugyan akkor...nem akarom, hogy ne legyen ez az egész.

-Előbb...nézz csak fel.

Tettem amit mondd és egy kibakurt fagyöngy díszelgett felettünk. A plafonból nőtt ki, végigkúszott a csövön majd lenőtt. Hirtelen fogja meg a piros pulcsim majd magához is ránt. Nem tudtam mit is csináljak. Már az illata az egész embernek, elbódít.

-Tudod mi a szokás...-mosolyog rám.

-Tudom.-enged a szorításomon majd karjaimat a nyaka köré kulcsolom. Tenyereit a derekamra csúsztatja.

-Mielőtt békén hagyjuk egymást...egy utolsót még...-Egyre közelebb hajol.

-Sajnálom.-én is szüntetem a távolságot.

-Boldog karácsonyt...szerelmem.-ennél az egy szónál, hatalmasat dobban a szívem. Derek Hale....most vallott nekem szerelmet. Szárnyalni tudnék de ugyan akkor ordítani a fájdalomtól mert tudom, ezek után lassan de elválnak útjaink.

A távolság meg is szűnik kettőnk közt. Talán ez volt az első olyan csókunk ami gyengéd, óvatos, érzékeny és érzelmekkel teli. Nem követelőző de ugyan akkor szenvedélyes és forró. De ez volt egyben az utolsó csókunk is...

...