- EJ, gyere már! - kiáltottam hátra legjobb barátomnak. Bárhogy nézzük, a kannibállal tényleg barátok lettünk. Kiderült, hogy ugyanazok a dolgok érdekelnek minket (ez alól természetesen kivétel a kannibalizmus és a gyújtogatás). A többiekkel is jól kijövök, kivéve talán a bohóccal, mert ő még a creepypasták között is ijesztő. Slendy ragaszkodott ehhez a névhez, mondván ő nem szándékozik együtt élni egy rakat fanatikus őrülttel. Akkor minek gyűjtött be minket?

- Itt vagyok! - ért mellém EJ. Kék maszkja félre volt tolva az arcából, így tisztán láthattam üres szemgödreit. Állítása szerint lát, de ebbe kételkedek. Minden nap legalább öt dolognak szokott neki menni, az emberekről nem is beszélve.

- Egyébként mi tartott eddig?

- Csak biztosra mentem - pillantott rám. - Olyan, mintha figyelnének. Te nem érzed?

-Szerinted miért akarok sietni? Egyébként láttál valamit? - kérdeztem, miközben beértünk az erdőbe.

- Semmi különöset, csak egy kóbor kutyát...

- Kóbor kutyát?! A mai fiatalokban már semmi tisztelet sincs - dohogott mögöttünk egy... kutya? Oké, kezd megint előtörni belőlem az őrület.

- Mond, hogy te is látod a vörös kutyát, ami most épp hozzánk beszél - motyogta Jack. Én hevesen bólogattam. A kutya felém fordult. fejét fekete sörény keretezte, arcán ijesztő mosoly virított. Összesen 6 farka volt. Nem volt túl nagy és annyira rémisztő se volt, mint elsőre hittem. Leguggoltam hozzá és megsimogattam. Ő csak elégedetten rázta a farkait.

- Egyébként ki vagy? - kérdeztem a vörös fenevadtól.

- Smile.dog - válaszolta lihegve - és ti?

- Jeff vagyok!

- Hello - köszönt a kannibál is - Eyeless Jack vagyok. Ha egy percre megbocsátasz. Jeff!

Felrángatott a földről és kicsit arrébb húzott. Kérdőn néztem rá, majd Smile-ra pillantottam. Kiváncsian méregetett minket.

- Mit akarsz vele csinálni? Hazavisszük? - kérdezte Jack. Csak megvontam a vállam és a kutya felé fordultam.

- Hé, Smile! Akarsz csatlakozni? - a kutya heves csaholásba kezdett szavaimra. Így történt, hogy még egy taggal nőtt a család. Bár nem mondanám, hogy zökkenőmentesen került hozzánk.

- Ez mégis mi? - toporzékolt Slendy.

- Ha jól tudom, egy kutya - segítettem ki a válasszal. Slendy elég csúnyán nézett rám, így inkább befogtam.

- Megtartjuk? - kérdezte Sally kutyaszemekkel.

- Ha nem csinál semmi bajt, akkor nem bánom, maradhat - sóhajtotta a polip. - De te vigyázol rá! - mutatott felém, mire elvigyorodtam. Ez érdekes lesz!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Részlet a Gyilkos sorok című újságból

Egy nőt ma este letartóztattak, miután rátámadt egy munkatársára. A tettes arra hivatkozott, hogy a férfi egy .jpg fájlt küldött neki, melyen egy vörös kutya nézett farkasszemet a nézővel. Állítása szerint, ha nem küldi tovább, a kutya megöli. További tárgyalásokig a Szent Magdolna Elmegyógyintézetben helyezik el.

Crowfield 2009.08.30.

Közel 30 áldozata van a nép által elnevezett Smile.dog-nak. A halottak között van az a harmincas éveiben járó nő is, aki a múlthéten támadt rá munkatársára. Mindegyik áldozat ismerte a férfit, akit a rendőrség elsőszámú gyanúsítottként tart számon.

Crowfield, 2009. 09. 06.

Elitélték San Collan-t, akit múlt héten állítottak előszőr bíróság elé, miután megölte ismerőseit. Közel harminc középkorú embert mészárolt le. A közhiedelem Smile.jpg-nek nevezi a férfit. A vádlott harminc év börtönbüntetést kapott.

Crowfield, 2010. 01. 03.

Szabadon engedték Sam Collan-t, akit sorozatgyilkosnak állítottak be. A férfi azért szabadulhatott az életfogytiglanból, mert a késöbbi gyilkosságok nem köthetők a férfihez.

Crowfield, 2012. 09. 30.

- Hé, Smile! Hozd vissza! - kiáltottam, majd elhajítottam a késemet. A kutya gyakorlott mozdulatokkal kapta el a pengét, majd visszahozta. Lihegve rakta le elém, majd várakozóan rám nézett. Megsimogattam a fejét, majd elindultunk az erdei ösvényen.

- Fussunk! - vakkantotta, majd elkezdett száguldani. Megpróbáltam lépést tartani vele, de nem sikerült. Inkább megálltam féluton és néztem, ahogy kitombolja magát. Most minden olyan nyugodt. Ez nem jó. Olyan, mint a vihar elötti csend. Miről beszélek? Hisz én maga vagyok a vihar! Párszor megütögettem a fejem, hogy a hangok elhalgassanak. Sose jelent jót, ha túl sokat beszélnek. Akkor mindig elszabadul a káosz.

Hirtelen egy gondolat férközött az elmémbe. Elmehetnék a temetőbe. De sajnálatosan ott az igéretem Liunak... Mit érdekli őt már ez? Hisz halott. A fenébe már a hülye hangokkal. A nap továbni részében inkább nem gondolkozok. Ekkor Smile fékezett le mellettem.

- Na, kitomboltad magad? - kérdeztem, miközben elkezdtem a ház felé sétálni.

- Ja, te viszont rosszul nézel ki. Történt valami?

- Semmi, semmi, csak a hangok - magyarázkodtam. - Olyan normális minden.

- Sose szerettem a normális dolgokat - felelte bölcsen.

- Igen, én se. Visszont vissza kell raknom a nyakörvet, mielött Slendy meglátná...

- Mit látnék meg, Jeff? - kérdezte egy mély hang mögöttünk. Ilyedten fordultunk hátra. A polip ott állt mögöttünk. Mielött feleszmélhettem volna, a késemet a levegőben lobálta bizonyítékként.

- Mit mondtam a késsel való játékról?

- Azt, hogy szabad, csak ne a ház közelében? - kérdeztem teljesen bepánikolva.

- Jeffrey Woods! - mondta ki a teljes nevemet. Upsz. Asszem picit mérges lett. Összenéztünk Smile-val, majd a földön térdelve esedeztünk a bocsánatáért. Mondhatom, nem hatotta meg.

Hát itt is van az új rész! Egyébként melyik creepypastaról olvasnátok még szivesen?