A tegnapi furcsa álmom miatt ma tiszta félkóma voltam. Alig tudtam ledöcögni az ebédlőbe, ahol már mindenki a kajára várt. Lehuppantam E.J. mellé, aki ugyanolyan fáradtnak nézett ki, mint én. Ráfeküdtem a falapra és nyöszörögtem. Csak egy egyszerű fekete póló volt rajtam, meg farmer. Már épp elaludtam volna, amikor Slendy hangja visszahúzott a valóságba.

- Jeff, jól érzed magad? - kérdezte aggódva, mire felpillantottam. Ő csak a karom felé intett a fejével. Odanéztem. E.J. épp a kezemet harapdálta. Megköszörültem a torkomat, de őt ez nem zavarta.

- Már megbocsáts, de a karomat eszed éppen - mondtam viszonylag türelmesen.

- Hah? - kérdezte, majd döbbenten felkapta a fejét. A fognyomai ott virítottak a bőrömön. Ez a reggel is jól indul.

Reggeli után ledőltem a kanapéra. Mellettem Ben unottan nyomkodta a kapcsolót. Végül megállapodott egy krimin, amit már ezerszer láttam. Inkább kimentem a kertbe egy könyvvel a kezemben és felmásztam egy fára. Az ember - vagy szörny - azt hinné, a gyilkosok világa izgalmas. De ahelyett, hogy embereket nyírnának ki, inkább ők maguk döglenek meg az unalomtól. Csak bámultam a sorokat és hallgattam a hangokat. Ölj! Csinálj valamit! Te nem ezt akarod! Nem akarsz örökké itt maradni, ezt te is tudod...

- Mit csinálsz? - kérdezte Sally. Lenéztem rá. A macija most is a kezében volt, rózsaszín ruháján még nem voltak koszfoltok.

- Vegyél fel zoknit. Meg fogsz fázni - mondtam unottan, majd a könyvet a fejemre tettem és végigfeküdtem egy ágon.

- Szellem vagyok, én nem lehetek beteg.

- Akkor is. Ez az illem. Egyébként mit szeretnél? - kérdeztem.

- Játssz velem! - kérlelt. Hmm... miért is ne? Leugrottam a fáról és letettem a könyvet a fűbe. Sally mosolyogva ugrált előttem. - Egyébként mi az az illem?

- Egy olyan dolog, amit minden kislánynak be kell tartania.

- Taníts meg rá! Kérlek, kérlek, kérlek - ölelte át a lábamat, miközben bociszemmel nézett rám. Nevetve összekócoltam a haját, majd megfogtam a kezét és elindultunk az erdőbe. Elmagyaráztam az etiket alapjait. Vicces, gyilkosok vagyunk, de mégis az illemtanról beszélgetünk. A kislány csüngött a szavaimon. Jó volt újra bátyként viselkedni.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Részlet a Gyilkos Sorok című újságból

Egy gyerek holtestét találták meg tegnapelött a Ravinetownt és Ravendruwt elválasztó erdőben. Az alig nyolc éves kislányt agyonverték. A boncolás alapján kiderült, hogy a lányt megerőszakolták. A tettes Joe Williams, a lány nagybátyja.

Ravendruw, 2010. 06. 13.

Joe Wiliams-t ma este holtan találták a lakásában. Az áram teljesen elment, de a vezetékeknek semmi bajuk, a környező lakásokban pedig nem volt áramszünet. A falakat vér borította. Egy mondat volt felírva vérrel az ablakra: "játszol velem?" Az áldozatot ma este vitték volna börtönbe pedofília, kiskorú megrontása és szándékos emberölés gyanújával a város börtönébe.

Ravinetown, 2010. 06. 30.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Már egy órája sétálhattunk, amikor hirtelen megállt. Hátranéztem, mire Sally sírós szemeivel találtam szembe magamat.

- Mi a baj, tökmag? - Basszus, Slendy kinyír, ha erre rájön. Én nem akarok meghalni!

- Itt történt - suttogta. Nem kellett elmagyaráznia, tudtam, miről beszél. Itt halt meg.

- Nyugodj meg, az a szemétláda már nem bánthat. Akarod, hogy hazamenjünk? - kérdeztem. Megrázta a fejét, barna fürtjei szanaszét szálltak. Lassan elindult előre.

- Tudod, te igazán jó ember vagy. Bár lett volna egy olyan testvérem, mint te.

- Ezt mond a hangoknak a fejemben - mosolyogtam keserédesen.

- Mindig hallod őket? - kérdezte gyerekes érdeklődéssel.

- Csak néha. De akkor nagyon zavaróak. És nem akarsz olyan testvért, mint én. A bátyám ezt tanúsíthatná, ha még mindig élne - mondtam hátratett kézzel. Ekkor mozgást érzékeltem a hátam mögött. Egy barna kabátos alak állt az úton. Hosszú, szürke csíkos sálat viselt. Barna haja volt és zöld szemei. Az arcán varrásnyomok voltak. Egy keresztet tartott a jobb kezében, a balban pedig egy olló volt. Rögtön felismertem.

- Tételezzük fel, hogy a testvéred nem halott. Mit lépnél, gyilkos? - kérdezte Liu egy önelégült mosollyal az arcán.

Úristen, gyerekek! 15. horror kategóriában! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvassa a történetet. A pillanat, amikor kész vagy a résszel éjfélkor, de nincs wifi és amikor kimentem a ruterhez, annak csak a hűlt helyét találtam, egyszerűen felbecsülhetetlen.