Miután visszaértünk a szállásra, rögtön jelentettük Slendynek a behatolást. Mire azonban visszaértünk, már csak a vörösre színezett cérnaszálak vártak ránk, meg néhány húsdarab. Asszem nem kell részleteznem, hogy milyen bűz terjengett a helyszínen. Mindenki a szájára szorította a kezét, kivéve Slendy és Jack. Elöbbinek ugye nem volt arca, utóbbinak pedig ez a szag tök természetes, sőt még csalogató is. A bohóccal meg nem tudom mi lett. Teljes eksztázisba esett. Így nem is volt kérdés, kik maradnak takarítani. A többiekkel visszamentem a nappaliba. Lehuppantam a kaanapéra Ben mellé, aki unottan nyomkodta a telefonját. Mellette helyezkedett el Sally Smileval az ölében. A szemben lévő szófán a proxy terpeszkedett, Clockie pedig az egyik fotelben nyúlt ki. Scratch a hozzám közelebbi puffon ült és épp egy fekete cérnaszálat fűzött át hatalmas tűjén. Mindenki csendben bámulta a másikat, csak az óra ketyegése hallatszott. Végül nagy meglepetésemre Sally törte meg a csendet.

- Most mi lesz? - kérdezte aggódva.

- Mi lenne? Ha jönnek, harcolunk. Majd elbukunk. És meghalunk. Mármint Slendy biztosan - mondta Hoodie és mintha valami aggódásféleséget hallottam volna ki a hangjából.  

- Már hogy buknánk el? - kérdezte fennhangon Masky.

- Mesélnétek nekem erről az egészről? - fordult körbe Scratch. - Mármint a nővérről már tudok. De például rólatok semmit.

- Ó, igaz is, még be se mutatkoztunk. A nevem Masky - mondta a fehér maszkos srác. - Ez a két hülye pedig Hoodie és Toby - bökött a két oldalán ülő fiúra. Ticci csak bénán intett, míg Hoodie morgott valamit az orra alatt.

- Clockwork vagyok - intett a varrott szájú lány.

- Örvendek. Ha nem túl nagy illetlenség, beszélnétek magatokról? Hog lettetek creepypasták?  - kérdezte Scratch reménykedve. Erre én és a többiek is reménykedve pillantottak a proxyra.

- Na nem. Álmodjatok róla! - horkant fel Masky.

- Végül is miért ne?  - szólalt meg nagy döbbenetemre Hoodie, amire szerintem még a társai se számítottak.

- Mi bajod van? - kérdezte Toby.

- Mi lenne? - nézett rá a kapucnis fiú.

- Na jó, asszem hallucinálok. Hoodie most tényleg kedves, jó fej és még beszél is? - tette egyik kezét a barna hajú fiú, majd odafordult Tobyhoz. - Szerinted hívnunk kéne az ördögűzőket?

- Inkább keverj neki valami erőset.

-Jó ötlet. Ó, erről jut eszembe! Jeff, Slendy mondta, hogy kezded elveszteni az irányítást - pillantott rám Masky abbahagyva  az előző szóváltását. - Gyere, van valami, amit oda kell neked adnom.

- Tök jó, hogy képes titkot tartani - morogtam, amikor felértünk az emeletre. A lépcső felöl még hallatszott a többiek beszélgetése, de a szavakat már nem tudtam kivenni. Masky nem válaszolt, csak elindult a szobája felé. Vonakodva követtem, mert bár szövetséges, mégis eléggé kétszínűnek tűnik néha. Mintha két teljesen ellentétes személy lenne egyszerre. Ránéztem a sárga kabátos srác, aki halkan dúdolgatott valamit, miközben egy kulcscsomóval játszott. Megállt a saját ajtaja elött és kitárta azt.

- Csak utánad - invitált beljebb. Lassan léptem át a küszöböt és léptem be egy számomra teljesen ismeretlen új birodalomba. Masky szobája egyáltalán nem volt tiszta. Az ajtó mellett egy nagy fiokos szekrény volt zárokkal felszerelve. A tetején egy kamera volt, amire néhány csepp vér száradt. A falon rengeteg rajz szerepelt, többnyire Slendyt és X-el áthúzott köröket ábrázolva. A szoba közepén egy dohányzóasztal állt, amin véres tűk és pirulák hevertek szanaszét. Az ágya bevetetlenül állt a sarokban. Az egyik fal mellett volt egy hatalmas fémasztal tele mindenféle szerszámmal. De amin megakadt a tekintetem, az nem ezek voltak. És nem is azt a vérfoltot kezdtem el bámulni a szék karfáján. Hanem a mögötte lévő üvegajtót.

- Basszus, neked van erkélyed?! - fordultam felé értetlenül.

- Aha - vonta meg a vállát. - Egy perc és adom - ment oda a lezárt szekrényhez és kihúzta az egyik fiokot. Elkezdett benne kotorászni, közben levette a maszkját. Barna haja kék szemébe lógott, miközben diadalittasan emelt a magasba egy gyógyszeres dobozt. Felém dobta, mire én ügyetlenül, de elkaptam. Elkezdtem forgatni a kezemben, mire a gyógyszerek benne halkan összeütődtek. Értetlenül néztem a srácra, aki leült a dohányzóasztal mellett lévő sámlira.

- Ez mi? - mutattam felé a dobozt.

- Eredetileg skizofrénia ellen van, de asszem' be fog válni nálad is - mondta, majd valahonnan előhalászott egy cigitartót. - Kérsz?

- Kösz, kihagyom. Egyébként honnan van neked ilyened, - kérdeztem, miközben zsebre tettem a bogyókat.

- Kell, hogy ne legyek olyan, mint régen. Reggelente vegyél be belőle egyet és ha valamilyen gond adódna, szólj és megpróbálok összetenni valami hatásosabbat - miközben beszélt, a szájába vette a szálat és meggyújtotta.

- Oké kösz. Akkor én mentem.

- Ok, csá - intett, majd kifújta a füstöt. Én amilyen gyorsan csak tudtam, visszamentem a szobámba és kihasználva, hogy Scratch elvan a többiekkel, befeküdtem - vagyis inkább dőltem - az ágyamba. Nem kellett sokáig várnom, az álom rögtön megtalált.

Bocs a késésért, tegnap totál kidőltem. Egyébként mától van advent, úgyhogy holnap már reggel csokievéssel kezdhetjük a napot! Azon gondolkozok, hogy csináljak-e karácsony részt. Mármint különkiadást, mert a történetben épp ősz közepe van. Szóval legyen megint valaki más szemszögéből rész, vagy valami más inkább? Mert én szívesen írnék Q&A - t is, de az lehet nem jönne össze. Mindegy, gondolkodjatok, hogy szeretnétek-e az ünnepekkor részt. Addig is sziasztok! =}