Mielőtt elkezdenétek olvasni, én meg írni, előbb jöjjön egy kis beszéd:

Egy csodálatos évet zártunk le. Mikor nyáron kitettem az első részt, úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, én megpróbáltam. Nem is nagyon foglalkoztam utána vele egy hónapig, mert egy másik könyvben napi egy részt kellett hoznom, meg úgy nagyon nem is volt kedvem írni ezt. Aztán egyszer csak elkezdtek nőni a megtekintések. A második fejezetnél már jöttek a biztató kommentek, ami különösen meglepett. Mikor elkezdtem írni, úgy voltam vele, hogy tíz rendszeres olvasónál én boldog leszek. A könyv elérte a száz megtekintést viszonylag rövid idő alatt, ami arra biztatott, hogy mégse csak engem érdekel ez az egész maszlag. Folyamatosan szava,ztatok és kommentteltetek. Más írok mindig kérték, hogy az olvasók hagyjanak maguk mögött nyomot, hogy itt jártak, de ti ezt önszántatokból tettétek. beszélhetnék arról, amikor 1000 megtekintésnél jártunk. Meg, hogy valaki mindig válaszolt a kérdéseimre, vagy, hogy ti kérdeztetek tőlem...

És most itt vagyok 4942 megtekintéssel és rájöttem, hogy még nem is találtam ki semmit se karácsonyra. Upsz. A mostani fejezet nem kapcsolódik az eredeti történethez, pusztán az én hülyeségem karácsonyfába burkolva. Még most feltüntetem itt, elrejtve a sok szöveg között, hogy felelőséget nem vállalok agykárosodás és mindennemű lelki sérülésért. :D Szóval jó szórakozást hozzá és Boldog karácsonyt!

- We wish you a Merry Christmas, We wish you a Merry Christmas, We wish you a Merry Christmas And a Happy New Year! Good tidings we bring, To you...

- Ha nem hagyod abba, én komolyan kicsinállak! - morogta egy hang mögülem.

- To you and your kin. We wish you a Merry Christmas, And a Happy New Year!

- Nem is szereted a karácsonyi dalokat, akkor miért? - kérdezte Jeff szenvedve.

- Mert téged zavar - vontam meg a vállam. - Aj, mi a fenét írjak?

- Te vagy az író, én csak a történeted témája vagyok.

- Ez esetben mit szólnál, ha rád adnék egy fehér tütüt?

- Azt próbáld meg! - vette elő a kését és elkezdett felém hadonászni. - Akkor már inkább szivasd a proxyt. 

- Oké, oké csinálom.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

- Jeff! Hol van az égősor? - kérdezte Ben egy kicsit idegesen. Nem tudom mióta van fent, de már háromszor láttam kávét inni ma reggel és megártott neki.

- Legutóbb Smile szájában láttam. Mond csak... - tettem a kezemet a vállára. - Nem vagy te egy kicsit stresszes?

- Sally megbízott, hogy legyen kész a fa, mire visszajön Hoodie-val. És tudod milyen, ha mérges - rázkódott meg egy kicsit, ahogy belegondolt. Az én hátamon is a hideg futkosott. Sally képes volt lecsapni az áramot akár a fél városban is, ha úgy támad kedve. És mikor ez megtörténik, nyoma se marad a mosolygós gyereknek.

- Várj, Hoodie-val ment el? Azzal a Hoodie-val, akinek egy kedves szava se volt még? - kérdeztem lesokkoltan.

- Hidd el, nem láttad még Brían igazi arcát - jelent meg mellettem Masky.

- Haha! Megvan a fénysor! - szálguldott el mellettünk a gamer, majd fél perc alatt feltekerte a fára.

- Hoztunk diszeket - kiabált az ajtóból Clockie és Toby.  Kezükben több zacskónyi üveggömb volt.

- Igazából ez olyan fura - morfondírozott el Masky. - Hisz basszus, mi elvileg körözött bűnözők vagyunk, erre egy nyavajás tíz méter magas fát kell díszítgetnünk.

- Szokj, hozzá. Nem lehet minden olyan, amilyennek szeretnéd - morogta Jack a fenyő ágai közül. Egy színes boa volt a kezében, amit a zöld hajtásokhoz akart erősíteni. - Egyébként nektek nem kéne a konyhában lennetek?

Ja igen, mienk a konyhamunka. Meg kéne csinálnunk valami torta szerűséget, de a bohóc egyedül is remekül elboldogult, úgyhogy hagyom, had sütögessen. Végtére is ő a cukormániás.

- De igen, már megyünk is - ragadta meg a kezemet a fehér maszkos és kirángatott a nappaliból. Kisétált az udvarra magával húzva engem is, majd a fák felé bökött. - Ha tovább maradunk bent, előbb-utóbb meglincseltek volna minket, hogy nem csinálunk semmit. Szóval keressük meg Sallyéket és segítsünk Hoodienak.

- Jó, de mégis hol vannak? - néztem körbe. Körülöttünk mindent hó borított, a fák ágain pedig hatalmas jégcsapok lógtak lefele. Az időjáráshoz képest azonban viszonylag meleg volt. A barna hajú srác elindult balra engem teljesen figyelmen kívül hagyva. -  Hé, Mas...

- Hívj csak Timnek - legyintett, mire döbbenten néztem rá. - Mivel most már egy család vagyunk, vagy mi a szösz, minek titkolózni? - tette fel a költöi kérdést, majd levette a maszkját.

- Végülis van benne valami - hagytam rá.

Egy darabig csendben sétáltunk és csak nézelődtünk. Ahoz képest, hogy itt élek, nem sokat voltam az erdőben. Pedig olyan békés tud lenni. Itt nem történnek katasztrófák, nincsenek viszályok és ráadásl minden olyan csendes...

- AAAAAAAAAAAAAA!

Vagy mégsem.

- Mi a franc volt ez?! - kérdeztem feszülten.

-Asszem megtaláltuk őket - bökött Tim egy kis tisztás felé, ahol megpillantottuk egy szöke hajú srácot.

- Az meg ki a franc?!

- Hoodie... Hé, Brian! - kiáltott oda Masky a srácnak, aki döbbenten fordult felénk. Lassan odasétáltunk hozzájuk.

- Ti meg mit csináltok itt?

- Segítünk - mondtam vállatvonva.

- Az jó, mert elhagytam - nyögött fel Brian.

- Mit? - nézett körbe a társa.

- Inkább kit...

- Sally eltünt? Hát ember, halott vagy - veregettem háton. - Egyébként miért kiabáltál?

- Nem én voltam. Bármilyen fura, az én hangom nem ilyen csajos - morogta Hoodie.

- Egyébként nem is tudtam, hogy az a zsák néllkül a fejeden, egész aranyosnak nézel ki - mosolyogtam rá kajánul.

- Hogy mit mondtál?! Gyere ide, te kis seggfej, had csináljalak ki! - kapálózott Brian, ugyanis Masky a levegőben tartotta. - Timothy, te meg kinek az oldalán állsz? Azonnal engedj el!

- Bármilyen élvezetes lenne nézni, ahogy tépitek egymást, meg kéne találnunk azt a kis vakarcsot - morogta.

- Őt keresítek? - kérdezte egy ismerős hang a hátunk mögött. Idegesen fordultam meg és néztem farkasszemet a testvéremmel.

- Te mindenütt ott vagy? - sziszegtem.

- Ah, mindig megmelengeti a szívemet ez a testvéri szeretet - mondta és egy drámai sóhallyal a szívére tette a kezét. - Annyira rossz érzés, amikor így nézel rám. Nem tudnál kicsit mosolyogni - vigyorgott bele a képembe.

- Te kis... - morogtam, de ekkor észrevettem két alakot a háta mögött. Az egyik Sally volt, a másik pedig egy hosszú barna hajú kislány. Gondolom ő lehet Lazari.

- Hidd el, szívesen elcsevegnék veled, de nekünk mennünk kell. Ugye Lara? - fordult a démonlány felé, aki hevesen bólogatott.

- Szia Sally, majd még találkozunk - intett a lány. Sally odajött hozzánk.

- Köszönöm a segítséget - integetett a két hivatlan vendégnek, akik csak legyintettek, majd megfordultak és elindultak... nos hát arra, amerre laktak. Basszus, ez nem fair. Nekünk is meg kéne már találni az ő búvóhelyüket.

- Egyébként boldog karácsonyt! Élvezzétek ki, ameddig lehet. Mert ne higgyétek, hogy emiatt a kis kitérő miatt egy oldalon állunk - morogta Liu ránk se nézve. Lassan eltűntek a fák között, mi meg végre kifújhattuk az eddig bent tartott levegőt.

- Te meg hol futottál össze velük? - néztem a lányra, aki mosolyogva kezdett el mesélni.

- Hát az úgy volt, hogy láttam egy nyuszit, de elszaladt, én meg utána. Aztán egyszer csak eltévedtem. Elkezdtem sétálni, aztán valaki nekem jött. Azt mondta, hogy ő is eltévedt, így együtt mentünk tovább. Aztán megjelent a bátyád és el akarta vinni Lazarit, de ő ragaszkodott hozzá, hogy velük menjek. Gondolom Liu felismerhetett, így vonakodva bár, de visszahozott ide. Aztán...

- Igen, a többit már tudjuk - vágott közbe Masky.

- Egyébként nem használod kicsit gyakran az "aztán" szót? - kérdezte elkondolkodva Brian, mire mindannyian furán néztünk rá. - Mi van?

- Ma valahogy nagyon jó fej vagy - mondtam bizonytalanul.

- Karácsony van. Tudod, ez a szeretet ünnepe - vonta meg a vállát. Tök normálisnak hangzott és ha nem láttam volna a tekintetét, simán elhittem volna, amit mond. De a tekintete valami számomra kiolvashatatlan üzenetet rejtett, amit csak Masky értett. Az említett bólintott egyet, majd felénk fordult.

- Asszem ideje lenne visszamennünk. A többiek már várnak minket.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

- Huh, kész! - dőltem hátra a székben

- Komolyan ennyit bírtál összehozni ennyi idő alatt?! - kérdezte dühösen Jeff.

- Sssss... örülj, hogy nem valami nyálas testvérkibékülős részt csináltam. Mert hát végül is ez a szeretet és a család ünnepe. Most meg ha megbocsátasz, mentem babrálni az új telómat.

Na ennyi is lett volna ez a kis nem tudom, micsoda. Mindenkinek boldog karácsonyt még egyszer! Hétfőn új rész. Addig is sziasztok!