- Helló fiúk - léptem be a nappaliba. A mondat végén felkuncogtam. Kérdőn néztek rám. - Mi az, Jeffy, arcodra fagyott a mosolyod? - röhögtem a saját viccemen. Ő csak gyilkosan nézett rám.

- Megint kezdi - nézett Jackie fiú a kezében tartott könyvre.

- Naaa, ne légy már szemtelen velem! - kacagtam még jobban.

- Mit akarsz? - mordult rám a kiskutya.

- Nyugi szőrcsomó, jobb napjaimkor hozzád hasonlókat eszek reggelire - villantottam rá tűhegyes fogaimat, mire elkezdett morogni. Láthatóan sem ő, sem pedig két társa nem vágytak a társaságomra. Tökéletes!

Leültem a szabad fotelba és elkezdtem csacsogni. A vigyorin látszott, hogy azon gondolkozik, hogy az ablakon ugorjon ki, vagy engem megkerülve a kijárathoz próbáljon meg inkább eljutni. Mikor észrevette, hogy figyelem, kicsit visszahőkölt. Elvigyorodtam, majd előkapva egy marék cukrot, újra mesélni kezdtem.

- Tudjátok, hogy halt meg a teniszező? - néztem rájuk.

- Ha elmondom, békén hagysz? - temette fejét a névjegyzékbe a kannibál.

- Én ezt ismerem! Megállt benne az ütő!

- Nem. Gyerek-Burgert evett - vihogtam. Ők csak megforgatták a szemeiket.

- Egyébként te hogy lettél creepypasta? - kérdezte Jeffy hosszas hallgatás után. - Mármint - kezdte megmagyarázni előző kérdését. - Biztos nem ilyen voltál a kezdetek óta. Ugye? - tette hozzá halkan a többiek felé fordulva.

- Miért érdekel? - kérdeztem furcsán méregetve.

- Itt mindenki tudja, hogy velem mi történt, én viszont senkiről se tudok semmit. Ez igy nem fair.

- Az élet sose fair - szólalt meg Jackie fiú a sarokban. -De azért elmondod?

- Oké - mondtam hosszas gondolkozás után - Még sose kérdezte meg senki, hogy mi történt velem. Még az érintett család sem. - Réges rég történt, amikor még imádtam a színes dolgokat...

- Hú, volt olyan? - gúnyolódott a vigyori.

- Sőt, még kedves is voltam. Grr... azok a borzalmas idők. Szerencsére hamar vége lett. A mostani énemet egy fiúnak, Isaac Grossmannek köszönhetem - A kiskutya közbe akart szólni, de nem hagytam. - Igazából ő volt a legjobb barátom. A szülei nem szerették, csak én voltam neki! De aztán elküldték egy javítóintézetbe, engem pedig a zenedobozomba száműztek. Tizenhárom retkes évet vártam, hogy ígérete szerint kinyissa és kiengedjen. Amikor visszatért, már nem ugyanaz volt. Egy beteg gyilkos, aki megcsonkított áldozataiból csinált bútorokat. Én még mindig a dobozban ültem és figyeltem. Élveztem, amit csinált. A színeim, amik az idő múlásával megfakultak, teljesen eltűntek. És amikor véletlenül kiengedett a dobozból nem ismert fel! Értitek. Én vártam rá tizenhárom évet. Tizenhármat! Persze, hgy bedühödtem. Ugyanazt műveltem vele, mint ő az áldozataival. A saját maga készített "székben". Mielött meghalt volna, még elátkoztam. Azóta a vérvonala összes rá emlékeztető fiúját megöltem. Kivéve...

- Will Grossmant.. Aki jelenleg antipastaként tevékenykedik - vágott közbe a vigyori, mire még a szemtelennek is kitágultak a pupillái. - Most mi van? - nézett körbe. - Ha magunkat hívjuk creepypastának, akkor ők már nem lehetnek azok. Az antipasta meg tök jól hangzik - védte névválasztását.

- Egyébként Willt miért nem ölted meg? - kérdezett rá a kiskutya arra, amire nem akartam válaszolni.

- Mert ő amilyen gonosz, olyan szórakoztató. Én pedig kapó vagyok a jó humorra - mondtam, majd elkezdtem vihogni. Furcsa volt beszélni magamról másoknak. És tudtam, hogy mostantól más szemmel fogunk egymásra nézni. Ezt jelentené egy igazi család? Bár ha mi egy nagy családféleség vagyunk, akkor vajon azért még kicsinálhatom a robotot? Komolyan érdekel, hogy fájdalmat érez-e egyáltalán, vagy az is hiányzik belőle az érzelmekkel együtt? Majd egyszer kiderítem. Hisz mi tagadás, én tényleg nagyon huncut vagyok!

Na csak sikerült megírnom ezt is. Szerintem ez a rész jobb lett, mint a másik. Azt hiszem, valahol már írtam L.J. múltjáról, de az a Jamie-s - vagy hogy hívják - történet volt. Na mindegy... Egyébként valaki találkozott már Will Grossman történetével akár angolul? Az küldene egy linket, mert nem akarok hülyeséget írni róla. Oké, csak ennyit akartam. Jövőhét hétfő plusz rész, a kedd a szokásos, a többi nap meg meglepi. Addig is sziasztok! =}