Röhögve szúrtam szíven a tehetetlen férfit és néztem, ahogy lassan elvérzik. Késemről a vért egyszerűen lenyaltam, majd zsebredugtam a fémdarabot. Dudorászva indultam el régi otthonomhoz, ahol egy ideje már nem voltam. Az ajtó még mindig hibás volt, de a lakásban meglepő módon tisztaság volt. Fanyarogva néztem körbe. Nosztalgiázva leültem a kanapéra. Fejemben a hangok egyfolytában kiabáltak, hogy tegyek valamit, de én csak ültem és vártam. Valakire vagy valamire, azt nem tudom, de viszonylag hamar megjött. Lépések zaja hallatszott az emeletről. Türelmesen megvártam, amig leér. Egy fiatal srác volt, talán velem egyidős. Haja félig szürkés, félig fehér. A szemei is ilyenek voltak. Sötét cuccokat hordott. Őt egy vöröshajú lány követte. Szürke kapucnit viselt és csíkos harisnyát. Egy pendrive volt a kezében. Valamiről beszéltek, de nem értettem.

- Olyan izgatott vagyok! Imádom a filmjeidet - mondta a srác, mire a lány elmosolyodott. Elmentek a nappali előtt, ahol ültem, de nem vettek észre. Amatőrök. Leültek egy asztalhoz és a pendriveot bedugták a számítógépbe. Egy videó volt rajta, melyben a vörös hajú lány egy fickót kínoz és csonkít meg. Tehát ő a veszélyesebb. Ovatosan felálltam és mögéjük léptem. Nekitámaszkodtam a falnak és vártam. Még jó darabig nem vettek észre. Már lyukat égetem a hátukba, mire a srác kezdte magát rosszul érezni.

- Figyelj Cherry Pau! Szerintem valaki van itt - kezdett el nyávogni. Mármint tényleg, mint a macskák.

- Ne hülyéskedj, nincs itt semmi - nézett rá a lány. Erre vártam.

- Jó tudni, hogy a semminél többre értékelsz - nevetve mondtam ki a szavakat. Mindketten ilyedten fordultak felém. Intettem nekik, mire leesett az álluk. Cherry eszmélt fel először.

- Te meg ki vagy?

- A ház tulajdonosa - mondtam viggyorogva.

- Az nem lehet, hisz én ismerem a tulajt... - halt el a hangja. Rögtön tudtam, kire gondolt.

- Á, találkoztál Liuval? - mosolyogtam még mindig. - A nevem Jeff - nyujtottam felé a kezemet. Habozva fogta meg.

- Minek köszönhetjük a látogatást? - kérdezte a fiú és ő is megrázta a kezem. - Keit vagyok.

- Csak kiváncsi voltam, hogy hogy néz ki most a ház. Ha lehetne egy kérésem, ne vonzátok ide a zsarukat - intettem nekik, majd kimentem a hangok nagy tiltakozására. Szóval itt bújkálnak. Úgy néz ki, hogy nem esett le nekik, ki vagyok. Ezen mosolyogva indultam vissza Slendy házához.

Bocsi a rövid részért, de gyakorlatilag már félig alszok és nem látom a billentyűket... Hupsz... Asszem bealudtam posztolás elött fél percel. :/