Sziasztok! Ez egy félig paródia, félig egy kis Japán szellemidézés, szóval ne vegyétek túl komolyan. Gondoltam idén kéne valami kicsit kevésbe kötött, így azt írtam, amin én jókat tudok röhögni. A történethez semmi köze sincs! Remélem tetszeni fog, de azért feltüntetem: Ez egy baromság pusztán a vicc és az önkritika céljából. (Ami nem mellesleg kábé háromszor olyan hosszú, mint egy átlagos rész... talán többet kéne írnom...?)

Agysorvasztó olvasást, leendő bezombult olvasók! 

¤¤¤¤¤

Doka: Liuuu~

Liu: Mit akarsz?

Doka: Részt kéne írni...

Liu: És?

Doka: Túl unalmas vagy ahhoz, hogy bármi érdekeset írhassak rólad. Segíts! Csinálj valami vagányat!

Liu: Mit szólnál, ha tinilányokat gyilkolásznék, akik épp a cápájukun fetrengenek?

Doka: Hozzá ne nyúlj Rin-hez, aki Ren!

Liu: Hagyj lógva. Találj ki valamit te. Te vagy az író. Nem akarsz írni a csatáról, jó. Nem akarsz még beszélni a temetős jelenetről sem, oké. De gondolj bele, történt valami érdekes ezek elött. Csak egy adag lelkizés és csapatépítés.

Doka: Kihagytad Nurse Ann és az OC-m küzdelmét. Várj csak... Scratch az OC-m, akit halloweenkor csináltam. Hogy én mekkora zseni vagyok.

Liu: Megint kitalálsz egy szereplőt?

Doka: Igazából arra gondoltam, elmehetnénk campingezni...

És így történt, hogy bátor hőseink a szünetben összetrombitálták a barátaikat - akik természetesen nem jelentek meg - és elindultak az erdőbe. Ami nem igazán nagy feladat, tekintve, hogy az egész várost erdő veszi körbe. Csodálatos keddi nap volt, egy felhő se szállt el a nap elött. Doka-hoz és Liu-hoz végül még hárman társultak. Smile, aki csak azért jött, hogy röhöghessen a többiek ügyetlenségén, Masky, akit Slender küldött, hogy figyelje meg a szenilis írónőt, mielőtt még rászabadítja a poklok tűzét a világra - megint-, és Kagekao, akinél ott lapult egy bizonyos fekete kötésű könyv és egy különös betűkkel teleírt tábla, amiből áradt a gonosz aura. Na tehát az öt fős csoport épp az erdőben sétált és megfelelő sátorozó helyet kerestek maguknak. Úgy egy másfél óra alatt meg is találták a tökéletes helyet. Egy kisebb tisztáson álltak. Pont ideális volt, egy fa se lógott be feléjük, így nézhetik majd este a csillagos eget. Egy korhadt törzs volt csak ott, elnyúlva a földön.  Doka elment köveket gyűjteni, míg Masky gallyakat szedett a tűzhöz. A két másik fiú felállította a három sátrat és kiterítették a plédeket. Egyedül Smile nem csinált semmit, csak vihogott. Fél hétre lettek kész mindennel, már a tűz is  éget, körülöttük sötéten hullámzott az erdő a szélben. Mind a fatörzsön ültek.

Doka: Szép időnk van, nem?

Amint ezt kimondta, az ég leszakadt. Hatalmas vihar lett pillanatok alatt, mindent elmosva azt, amit eddig csináltak. Mind az öten felpattantak gyorsan felkapták a plédeket és a táskájukat és elkezdtek rohanni be a fák közé, amerről jöttek, miközben a sátrakat maguk mögött hagyták. Nem volt jó ötlet? Lehet. Érdekelte ez őket? Nem hinném. Közben, míg te ezeket a fölösleges kérdéseket feltetted magadban, beértek a fák közé.

Kagekao: Erre, tudok egy helyet, ahol nem ázunk el... Vagyis... Ah, hagyjuk, már most olyanok vagyunk, mint az ázott kutyák.

Smile: Ezzel mire céloztál?

Liu: Kuss és mutasd az utat. Épp elég, hogy itt kell lennem vele (mutat az íróra), nem kell még ez is.

Így tehát a japán démon vezetésével elindultak a menedék felé. Közben olyan bájos szavakat mondtak, mint "baszd meg", "kurva", "anyád", "rohadék"... Tudjátok, mert fő a szeretet. Lényeg a lényeg, végül nagy nehezen odaértek. Bár a ház, ahol kikötöttek nem számított nagy menedéknek. A tető fele be volt omolva, az ablakok betörtek, az emelet bármelyik percben összedölhet.

Doka: Hát jobb, mint a semmi.

Liu: Én visszamegyek a sátrakhoz. Még azok is jobbak ennél.

Doka: Fogd be hiszti királynő és irány befelé (ragadta meg a fiú kabátját és kezdte maga után húzni)

Liu: Eressz! Eressz! Tudtam, hogy rossz ötlet volt eljönni!

A csapat egyetlen lány tagja ügyet se vetett a másik nyafogására, a gallérjánál rángatva vonszolta be a lakásszerűségbe. Masky elindult keresni egy száraz helyet, mondván nem akar részt venni a szappanoperában, ami az író és kedvenc gyilkosa között napi szinten kialakul. Okos döntés volt a részéről. És mivel én szeretem azokat, akik tudják mikor kell lelépniük, ezért kövessük most őt. 

Oké, tehát Masky elindult körbenézni. A táskájából elővett egy zseblámpát - mondtam én, hogy ő igenis okos - és körbevilágított vele. Az előszobából három ajtó nyílt: egy a konyhába, egy egy kisebb gardrób szobába vezetett, egy pedig valahova lefele. A fiatalúr persze a lépcsőt választotta. Egy "jobb félni, mint megijedni" csatakiáltással ereszkedett lefelé a korhadt lépcsőkön. Talán nem is volt ez akkora hülyeség, mint ahogy te elképzeled a szituációt. Persze se te és én nem szoktunk éjjelente egy fehér maszkban az erdőben rohangálni, mint szóbanforgó barátunk, így természetes, hogy te hamarabb néznél szét mondjuk a nappaliban, mint a pincében. Pedig a sötétségnél csak a fény rejti el jobban a szörnyeket.

Odalentről furcsa zajok szűrődtek fel a szűk lejáróba. A hangok ismerősek voltak. Mintha valaki vagy valami épp... porszívózna? Mikor a fiú leért, körbevilágított. A lámpa fénye megcsillant egy lakkal bevont faajtón. A kilincse fényes rézből kézült gomb volt, az a fajta, amit csak nagy nehezen lehet elforgatni. A hangok onnan hallatszottak. Masky közelebb ment és óvatosan - mellőzve bármiféle zajt - benyitott...

Eközben odafent kitört a nulladik Világháború. Liu a teraszon állt és szidta az összes isten nevét, amelyik csak eszébe jutott. Erről Kagekaonak a Miraii Nikki első openingje jutott eszébe, amit vérbeli japánként kívülről fújt. Smile-ban feléledt a vérfarkasvér és vonyítva - vagy Doka szerint inkább vinnyogva - ugrándozott fel-alá. Ha most azt hiszed, hősnőnk a sarkára áll, mindenkinek lekever egy pofont, majd igazságot téve elhozza a békét, akkor rossz történetet olvasol. Ő ugyanis épp a telefonjával volt elfoglalva és azon akadt ki, hogy a Mystic Messenger új route-jában miért nem jöhet össze Ray-el. Érezzük egy pillanatra a problémáját, majd haladjunk tovább. Szóval a lusta bagázs a teraszon randalírozott, amikor is az ajtóban egy női alak jelent meg. Először senki se vette észre. Mindenki el volt foglalva a maga kis dolgával.

Először Liu pillantotta meg a lányt, amit egy nem túl kedves mondattal reagált le. A képzeletekre hagyom, hogy vajon mit mondhatott, de segítségként gondolj bele, te hogy reagálnál, ha valami a hátad mögött állna és bámulna. Vagy valami hasonlót művelne. A leányzónak ugyanis nem volt szeme. Fekete haja szerencsére eltakarta azt a ráncos bőrfelületet, ahol látószerveinek kellett volna lenniük, de így is épp elég hátborzongató látványt nyújtott. Liu második reakciója egy kicsit normáliabb, de még mindig nem volt normális.

Liu: Hé, barmok, vendégünk van! (kiáltotta el magát)

Lulu: Igazából ti vagytok az én vendégeim... Nem akartok bejönni? Idekint csak megbolondultok. Ne tévesszen meg a külső, a ház jó állapotban van. (Mondta, de nem volt nagy népszerűsége) Van süti is. (Sóhajtott fel)

Persze erre a kijelentésre mindannyian felkapták a fejüket. Doka, mert végre ehet valamit, Liu, aki csak le akarta alázni a lányt (ebben is), Smile csak be akart menni, Kagekao meg azért, mert csak most vette észre, hogy valaki van itt rajtuk kívül. De ne hibáztassuk őt, az a dal tényleg nagyon fülbemászó. A kis csapat lement a pincébe, ahol megtalálták hiányzó társukat. Masky egy fotelban ült és épp egy szelet sajttortával kötött közelebbi ismeretséget. 

A szoba, ahol voltak pont akkora volt, hogy mind kényelmesen elfértek. A szoba egyik falába egy nagy kandalló volt beépítve, körülötte fotelek és egy kanapé állt. Közte egy apró dohányzóasztal álldogált magányosan. A szoba másik felét egy konyhapult választotta el a "nappaliból". Nem volt nagy konyha, épp csak annyi cucc volt benne, amennyi elég egy amatőr háziasszonynak. A szobából a bejáraton kívűl két ajtó nyílt még. Az egyik a fürdőbe vezetett, a másik a hálószobába.

Hőseink most a kanapén üldögéltek. Begyújtottak a kandallóba és most hát darab élesebb boton májvacukrot sütöttek. Lehet a  bódító illat miatt borult el annyira az ágyúk, hogy hagyták magukat rábeszélni egy szeánszra. Persze az ötlet Kagekao-é volt, ki másé. Így tehát a süti a földre került, helyét pedig átvette az ouija-tábla. Nyugalom, biztosítok mindenkit, a süti túlélte a szertartásokat és egy démon se szállta meg tüzetesebb ideig. És nem, nem kaphatsz belőle, ugyanis kedves hősnőnk befalta az összeset. Sajnálatos dolog, de így jártunk. Persze a dologgal nem csak a süti nem értett egyet. Kedvenc pesszimista karakterünk, Liu ki is fejezte nemtetszését.

Liu: Meg fogunk halni. (Kedves kijelentés, nem?)

Doka: Már miért halnánk meg? Tök buli lesz, majd meglátod!

Általában ez a kijelentés nem hoz semmi jót se. Tudjátok, az a tipikus horror eset: "Vajon mi történhetne velünk Halloweenkor? A kutya se jár erre" - És bum, azzal a lendülettel lelönek, lekaszabolnak, vagy megszálnak. Nyugi, ez nem egy film, csak egy firkálmány, ami sikeresen kiszökött az agyam mélyén terjengő lila ködből. Döntsétek el ti, hogy melyik a rosszabb.

Végül mindannyian leültek egy körbe és figyelmesen hallgatták Kagekao magyarázatát. Aztán sorban kaptak az okostelefonjuk után - vagyis Doka-é után - hogy a google fordítóval lefordítsák a démon mondanivalóját. Mégis mit vártál? Ezek felnőtt gyilkosok, nem tinilányok.

Kagekao: あなたは遊びたいですか？ (Akartok játszani?)

Doka: Sí

Liu: Te barom! Ez spanyol...

Kagekao: ケケケ！私はあなたがあそびしたい! (Kekeke! Én akarok játszani!) 

Masky: あなたは何... をしたいですか? (Te mit... akarsz csinálni?) Na jó, nem tudnánk valami más nyelven kommunikálni? Mondjuk amit mi is ismerünk?

Erre a szörny elővett a táskájából egy üveg bórt és egy törött poharat.Kibontotta az üveget, töltött megának, majd körbekinálta. 

Kagekao: ウイン？  (Bort?)

Masky: Add csak. Ahogy elnézem, kelleni fog. (vette el az üveget)

Lulu: És, uhm mit fogunk játszani...? Masky, kérdezd már meg tőle!

Masky: Miért pont én?!

Liu: Mert nálad van a telefon!

Masky: Oh... egy pillanat! (gyorsan pötyög valamit) これはどのような儀式ですか？(Milyen szertartás ez?)

Kagekao:  赤の男の儀式 (A vörös ember szertartása/rituáléja)

Doka: Fel a fejjel emberek! Jó buli lesz... Ugye? (Nézett a démonra)

Kagekao: はい (Igen)

Masky: Oké... Mi kell hozzá?

Erre a démon a táskájához nyúlt és kivett belőle kettő tükröt, egy újsápapírt, gyertyákat, ollót és egy tollat. A többiek érdeklődve figyelték, ahogy a papírból kivág egy emberalakot és mindenki nevét felírja a lap bal oldalára. A jobb oldalra a Rubeus szó került. "Vörös" motyogta Masky. A két tükröt szembe helyezte egymással és közéjük tette a papíremberkét fejjel lefelé. A papír jobb oldalán lévő tükörre vörös rúzzsal egy szempárt rajzolt. Ezután az emberke köré egy körben öt gyertyát tett ki. Közben megkérte Lulut, hogy olcsa le a fényeket. Miután teljes sötétség szállt a szobára, Kagekao elkezdte meggyújtani a gyertyákat. Ha úgy képzeled el, mint egy órát aminek tizenkettő fele áll a papír "feje", akkor a sorrend a következő volt: 7, 12, 5, 10, 2. Ezután egyszerűen ketté vágta a babát, az olló hyegyével pedig közelebb tolta a darabokat a tükrökhöz, bár azok még mindig a gyertyakörön belül voltak. Ezután megkért minket, hogy hunyják be a szemüket és kántálják a következőt:

Mindenki:来てください。 来てください。 あなたが来るまで私はここから移動しません (Kérlek gyere, kérlek gyere, nem megyek innen, amíg nem jössz.

Ezután Kagekao eloltotta egyesével a gyertyákat. Először a 12-et, majd a 7-et, 2-at, 10-et és végül az 5-et. Mindannyian izgatottan nyitották ki a szemüket.  Még a démon is, aki ezt az egészet kitalálta. Jó, mindent még ő se tudhat. A két tükör ugyanúgy állt, mint eddig. Köztük azomban egy vörös emberszerüség helyezkedett el. Semilyen mimikája nem volt, nem viselt ruhát, és nem csinált semmit, csak állt.

Liu: Baszd... Ez úgy néz ki, mint Slender és Zalgó gyereke...

A lény erre megrándult és a fiú felé forult. Az óvatosan hátrébb csusszant. A lény ezután megint azt csinálta, amit eddig. Sóbálványként meredt maga elé. 

Doka: Öhm... Most akkor kérdeznünk kéne valamit, vagy mi?

Kagekao: デビル

Lulu: Mit mondott? Masky!

Masky: Várj, mindjárt megnézem... Ahm, van egy kis probléma. Azt hiszem meghalt a telefonod.

Doka: Mi? Ne! Ne szívass! Még olyan fiatal volt. Hé te! (mutatott a lényre) Tuti miattad történt. Te ördögi lény, hogy tehetted ezt?

A lény erre megint megmozdult. A lány felé fordult és érdeklődve oldalra döntötte a fejét. Mintha arra várna, hogy a lány beszéljen még.

Doka: Ööö, hali! Mi a neved? 

???: デ...

Doka: Lehetőleg Angolul! Köszi. (tette hozzá tompításként, mielöt még az izé letépi a fejét)

???: Üdvözletem. Soknevem van. Egyesek Mephistoként ismernek. Mások Luciferként emlegetnek, bár ő és én távol állunk egymástól. De ti, földi eldobható lények hívjatok csak Sátánnak.

Liu: Beképzelt poáca (suttogva)

Sátán: Mit kiván úrnőm, megidézőm, kedvesem, miben segíthetek önnek?

Liu: Jézusum, ez is becsicskult neki! Komolyan, mi olyan érdekes... benne?

Doka: Oh, valaki csapja már le!

Alighogy kimondta, az ördög megmozdult és elindult  fiú felé.

Doka: Várj, ez csak egy vicc volt!

Liu: (vele egyszerre) Váh, mi a picsa!

A vörös alak megállt és a lányra nézett.

Sátán: Szerződj!

Doka: Hogy mit csináljak?

Sátán: Add el nekem a lelked és légy a szerződőm!

Doka: Huh, ez nagyon kedves, meg minden, de én szeretem a lelkemet. 

Sátán: Akkor mind meghaltok!

Mindenki (kivéve a lányt): Alkut köt!

Doka: Kösz srácok. Ez igazán kedves tőletek. De tényleg!

Masky: Na és mit kell tennie?

Sátán: Elmondhatnám ezt szép terjedelmesen, de nem hinném, hogy a földi halandó agyatok felfogná a pokol úrának szavait, így kicsit egyszerűsítek rajta: Teljesítem egy kivánságod, cserébe nekem adod a lelked.

Doka: Bármit kivánhatok?9

Sátán: Akármit, amit csak akarsz.

Doka: Az is jó, hogy "Ne vedd el a lelkem"?

Sátán: Fel akarsz bosszantani, földi halandó? 

Doka: Váh, semmi, egy perc és mondom a kivánságom, csak túl sok van. 

Sátán: Siess, vagy meghaltok!

Doka: Nekem úgyis mindegy, nem?

Többiek: Nem!

Doka: Jól van, jól van, felfogtam! Élni akartok, okés! És mit szólsz ahoz, hogy száz év múlva újra eljössz és elveszed a lelkem akkor?

Sátán: Ha ezt akarod. De tudod, annyi mindent megkaphatnál...

Doka: Igen ezt akarom, na szerződjünk és tűnés! Ki akarom élvezni azt a maradék száz évemet, ami hátra van.

Sátán: Milyen egy szemtelen némber. De mindegy is. A dolgomat itt elvégeztem...

Ezután ahogy jött, úgy el is tünt. Mindenki fellélegzett, majd dühösen nézett a japán démonra.

Kagekao: 何が悪いですの？ (Mi a baj?)

Smile: Szerintem húzzunk sorsot, hogy melyikünk öli meg hamarabb!

Liu: Jé, te itt vagy? Esküszöm, nem tünt fel.

Kagekao: あなたは遊びたいですか？ (Akartok játszani?)  

Mindenki: ていない (Nem!)

Ezután hőseink visszarendezték a lakást úgyanúgy, ahogy eddig volt. Az asztalról lekerül ouija-tábla. Épp visszatették volna a sütit, amikor az elkezdett fújni a felé nyúló Lulu kezére és bizar szőrös pókszerű lábain elfutott elöle. 

Smile: Macska!

Mindenki a démonra nézett

Kagekao: ケケケ！( Kekeke!)

Míg a kutya levadászta a démonsütit, a többiek a kanapén elterülve beszélgettek tovább. Érdeks Halloween-i estéjük ily módon zárult. És tekintve, hogy ez nem egy film, semmi éles fordulatot vagy jumpscare-t ne várjatok, úgyse lesz. De azért hagy tegyek fel egy kérdést. Van a szobádban tükör? Igen? Úgye nem áll mögötted senki se? Ne, ne nézz hátra. Valószinüleg csak magadat látnád. Nem, nem a tükörben. Magadat látnád, ahogy lógsz lefelé a plafonról. Kár volt hagynod, hogy a szeánsz alatt a tükörben megjelenjen a tükörképed...

¤¤¤¤¤

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha esetleg találsz itt valami hasonló ötletet, mint amilyet egyszer már felvetettél ez, vagy az előző könyv egyik része alatt, az nem a véletlen műve.

A red Man szeánsz tényleg létezik, de senki se tudja, mi történik, ha red Man megjelenik. Az a része pusztán az én kihalt fantáziám szüleménye volt. Saját felelősségre próbáld ki! Ha esetleg tényleg meg szeretnéd csinálni, nyugodtan kérdezz, bár megpróbáltam helyesen leírni a lépéseket. Ha megpróbáltad és sikerült is és még túl is élted/éltétek, dobj ide egy commentet, hogy mi volt! Szerintem sokan kiváncsiak rá. Vagy ha nem is, én az vagyok.

Szóval tényleg köszönöm, hogy ezt az egészet elolvastad, nyugalom a történet ugyanúgy folytatódik, mint eddig, normális stílusban. Ha esetleg olvasnátok még ilyen kis baromságokat (persze nem ilyen hosszúakat, hanem csak egy-egy rész végén), akkor szóljatok, bár ha nem, azt se bánom. Tényleg, ha ezt valaki megmutatja egy pszichológusnak, engem elküldenek a sárga házba. És nem hinném, hogy frissen festett lila hajam illene a sárga fal...

Oké, oké befejeztem! A következő rész nem tudom, hogy mikor fog kikerülni. Hogy őszínte legyek, még bele se kezdtem. De míg ezt a baromságot írogattam, megszállt az ihlet, szóval hamarosan új rész. Amivel együtt már csak 3 rész lesz, ami érinteni fogja a Crazy Psycho Killers cselekményeit, útána meg írány az ismeretlen. (Nem kéne spoilerezgetni, igaz?)

Jó, most már tényleg lelövöm magam. Valaki még olvassa ezt egyáltalán, vagy csak áttekeri a creepy Halloween részre? Na mindegy. (Basszus, ezt az elköszönő részt, már több, mint negyed órája írom)

Na jó, akkor jöhet az elköszönés:

Creepy Halloween éjjelt mindenkinek! Sziasztok!