Hétvégén rávettem magam ,hogy bemenjek Mikeyhoz a kórházba. Nem nagyon akarodzott mert nem akarom látni. De aztán arra jutottam ,hogy meghallgatom a magyarázatát. Most elég tramplin öltöztem fel. Egy nagy fekete pulcsi, egy szakadt skinny és egy sáros bakancs. Fejemen egy baseball sapka. Nagyon fáj ,hogy ilyenbe fogadott és ráadásul sikerült magába habarítania.

Michael Clifford

Napok óta itt vagyok bent és csak bámulom a plafont, néha kimegyek egy kicsit aztán bejövök és folytatom a plafon bámulást. Volt itt rendes ruhám is szóval azt vettem fel. Gondolom Luke hozta be mert nem igen járt ide más.

-Mikor mehetek már ki?-motyogtam. Kezemen a sebek pedig egész szépen gyógyúlnak ,csak a fejemen ez a fránya zúzódás ami még nem akar múlni. Na meg a lábam. Az még egy darabig ilyen is marad.

Útálom magam. Minek mentem bele a fogadásba Harryvel?! Mert nagy a szám és nem hagyom ,hogy le nyuszizzanak. Én és a hülye büszkeségem. Ha nem mentem volna bele akkor most nyugodtan hajkurászhatnám Lukeot és taláb sikerülne is vele összejönnöm de.....Várjunk! Összejönni?!?! Mi a habos túrós?! Nem akarok...vagy akarok? Neeeem! Nem akarok összejönni vele! Pff ,Clifford! Ne gondolj már zőldségeket!
Viszont meghallom ahogy a kilincs lenyomódik majd bejön valaki. Nem fordítom el a fejem mert tuti csak a nővér.

-Szia.-hallom meg...úristen! Most táncolni tudnék örömömben. De inkább hoztam a látszatot ,hogy nem örülök semminek.

-Szia.-morogtam.-Hogy-hogy itt?

-Beszélni akarok.

-Megint lebaszni akarsz?

-Nem. Csak...miért?-egyből tudom mire céloz.

-Mert...nagy a szám.-sóhajtok. Felülök és felé fordítom a fejem. Egyből elkap a magyarázkodási kényszer. -Nem tudom miért hagytam magam! Akkor még nem jelentettél nekem semmit és...-elindult felém de én csak idegesen magyarázkodtam tovább. Hajamba túrtam.-És tényleg csak meg akartalak dugni de közbe fontos lettél nekem...Annyira sajnálom csak bocsá...-nem tudtam még a mondatot se befejezni mert megragadta felsőm nyakát és magához rántva tapadt ajkaimra.
Nem haboztam egy percig se viszonozni. Megfogtam derekát majd közbe elhelyeszkedtem úgy ,hogy lábaim közé be tudjon állni. Egyik karját finoman a nyakam köré helyezte, még a másik tenyerét az arcomra. A csók eközbe egyre jobban lassult de annál jobban elmélyül. Érzem a csókján...érzem ,hogy többet érez irántam mint az megengedett lenne. Nem akarom sose abba hagyni ezt a csókot. Annyira lassu, szenvedélyes és forró.

Meg merem kockáztatni ,hogy eddig tán ez a...legérzékenyebb csókunk? Igen. Ajkaink finom táncot jártak egymáséin és nyelvünk szinte egy szinkornban mozgott. Hüvelykujjával arcom kezdte cirógatni amitől a csókba mosolyogtam. Sajnos el kellet válnunk egymástól mert kezdett fogyni a levegő. Homlokát az enyémnek támasztja és lehunyt szemmel mosolyog.

-Megbocsáltasz?

-Igen. Csak...csak ígérd meg ,hogy többet nem csinálsz ilyet.

-Megígérem.

-Biztos?

-Igen. Maradsz?

-Maradok. Nem megyek el innen egész hétvégén.

-Éljen.-suttogtam egy hatalmas vigyorral ahogy nyakát leptem el apró puszikkal. Még csak most veszem észre milyen kis cuki ebbe a túlméretezett pulcsiba.-Aranyos ez a pulcsi.

-Nem vagyok aranyos!

-De igen! Hiába vagy kemény börtön őr, belül egy kisfiú vagy aki mindennél jobban vágyik a társaságomra.-huzogattam a szemöldököm miközben a szemébe nézek.

-Amugy...Harryvel mi lesz?

-Semmi. Egy hétig a szajhája leszek. Ennyit kibírok érted.

-De...

-Nem lesz baj. Na de mesélj kicsit Ashtonról. Minden oké vele?-érdeklődök haverom felől.

-Furán viselkedik. És minden erejével kerüli Stylest.

-Mi a franc! Hm...-gondolkodok el.

Eddig nem igazán tűnt fel ,hogy Ash össze balhézott e Styles-sal. Ha csak meg nem tudta a fogadásunkat. Jézusom! Bele se merek gondolni , hogy Harold mit művelne akkor vele! Vagy ha...jézusom szerintem! Neee! Ez...ez úristen! Szemem hatalmasra nyílt és egyből urrá lett rajtam a pánik. Ha tényleg megtudta akkor Asht miattam meg...

-Mi a baj?

-Harry megerőszakolta Asht!-mondom kétségbeesetten.

Igen! Féltem Asht! Ő Heteró és köze nincs a srácokhoz! Sose bámult meg egy palit se és nem is akarta tudni milyen a szex a srácokkal. Úristen! Vissza megyek akkor...megverem Stylest! Ez már azért több a soknál! Mi az ,hogy a haverjaimat csak úgy erőszakolgatja?

-De...

-Megtudta biztos és Styles meg persze csak megerőszakolta mert miért ne! Kiismertem már kicsit több mint egy hét alatt, Luke!

-Figyelj. Beszélek Tomlinsonnal. Majd ő elintézi. Nem kéne neked még egy balhé. Így is kishíján kipurcantál. Abba meg én pusztúlnék bele.-nyomott puszit az orromra.
Esküszöm, eddig ő a legaranyosabb srác akivel dolgom volt. Idegeim ,való igaz, pattanásig feszülnek de Lucasra egyszerűen nem lehet haragudni. Pláne ha még itt cukiskodik is nekem.

-Mikey?-kezd elpirulni. Oh, szóval akkor valami számára kínos dolgot fog kérdezni.

-Igen?

-Voltál már valaha...úgy együtt sráccal?-Jézus úristen, de aranyos ahogy elpirult! Istenem, hát én mindjárt megzabálom! Na meg ezt az énem is csak ő hozza elő nálam. Ezt a "annyira aranyosnak találom." énem.

-Mármint úgy ,hogy járni?

-Igen.-motyogja az orra alatt.

-Igen voltam.

-És milyen?

-Jaj de kíváncsi valaki.-kuncogok zavart arckifejezésén. Na de aztán nyomtam egy puszit arcára. -Amugy jó volt. De nem szerettem a srácot. Úgy hívták ,hogy Tom. Nem volt az esetem se ,de vele azért voltam együtt sokáig mert úgymond ő volt az első pasim.

-Hogy nézett ki?

-Hát az én esetem inkább a magas, szőke, kék szemű...-ahogy mosolyogva soroltam neki, egyre közelebb hajoltam hozzá majd egy puszit nyomtam ajkaira.-Ő pont az ellenkezője volt. Hozzám képes alacsony volt, fekete haja és sötét barba szeme volt. Nem voltam szerelmes belé. Csak jó volt a szex.

-És hány éves voltál?

-18. Szóval két éve. Azóta se beszéltem a sráccal.

-Hogy szakítottatok?

-Megcsaltam.-rándítok vállat.

-Ilyen könnyen veszed?

-Mondtam ,hogy nem szerettem. Sose szerettem szerelemmel senkit.

-Amugy...Ashtont...izé...-vakarta kínosan a tarkóját.

-Hát...igazából 17 évesen jöttem rá, hogy a srácokat se vetem meg. És Ashton is persze akkoriba megmozgatta a fantáziám. Ezt el is mondtam neki és csak nevetve a képembe vágta ,hogy "Bocsi tesó. Heteró vagyok!" És ennyi volt. Nem ítélt el, nem undorodott el tőle se semmi. Ennyivel letudta és csá. És most először nevezted Ashtonnak. Ez haladás. Amugy! Nem esszük meg a csokit amit adtál nekem?-váltok témát.

-Nem etted még meg?

-Nem. Na de ülj csak ide!-paskoltam meg az ágyam.

Szóval levette a cipőjét majd török ülésbe leült. Vele szembe fordultam és az egyik lábamat én is behúztam de a másikat kinyúhtottam mert az eléggé fáj még.
Kibomtom a csokit majd lehúzom róla a csomagolását. Letörök egy kockát majd mondom Lukenak ,hogy nyissa ki a száját. Szájába raktam a csokit aztán meg is rágta. Arca vörösebb mint egy jól érett paradicsom. Ugyan ezt megcsinálta velem csak hát...persze magamhoz hűen vittem bele egy kis erotikát is. Kissé megszopkodtam az ujját miközbe "ártatlan kiskutyaszemekkel" nézek rá. Mintha csak véletlenű csinálnám. Eltátott szájjal és heves légvétellel nézte a kis akciómat. Ha látnátok azt a tekintetet ahogy néz! Pupillái hatalmas és szinte íriszei is feketének hatnak. Szinte látom a vágyat a szemeiben. Aztán eszembe jutott valami. Kivettem ujjait a számból majd benyultam térdhajlata alá, miután széthámoztam a törökülésből. Aztán magamhoz közel húzom.

-Mi lesz amugy ha bejönnek?-suttogja ajkaimra miközben karjait a nyakam köré helyezi.

-Tudatom velük, hogy az enyém vagy.-lehelem.

-Összezavarsz.-ahogy ezt kimondja egyre közelebb hajol.

-Sajnálom...

....