06/14
Kalezzar maffia

Egy nő sétált elől egyenes tartással, mögötte két gorilla húzta a negyediküket. Csak az ő arcán volt egy kis érzelem kiülve. Félelem. Mindenki tudja, hogyha ide kerül innen már nincs menekvés. Hagyta inkább hadd vigyék a főnök elé, s mondja meg ő mi legyen vele.

Egy ajtó előtt álltak meg. A nő ki elől ment most a zsebéből kivet kendőt kötötte rá. Óvatossak voltak. Akárki ki a főnök elé lépet bármilyen ügyben viselnie kellett, kivéve a fekete hajú amazont. Erőssen rakta rá majd az ajtóhoz fordulva kopogot. Válasz nélkül nyitotta ki s lépet be rajta a fogollyal. Nem volt túl nagy a helyiség. Kényelmesen el tudot lenni itt az ember ha nem a főnök előtt állna. De ahogy belépet a szoba közepére vezeték és térdelésre kényszerítették. Retteget. A sorsa múlott itt. Él vagy hal.

Az egész helyiségben sötét honolt. Csak a térdelővel szemben lévő íróasztal mögött volt egy kis ablak mi a fényt szolgálta. S ott ült ő.

- Örvendek a találkozásnak David. -hangja mély volt, gépies. Az emberek tudták, hogy elváltoztatja.- Te is így vagy ezzel?

- Igen főnök. -remeg a hangja a félelemtől, s biztosra vette ezen mindkettőjük mosolyog.

- Hát persze, hogy örülsz. Vagy mi másért próbáltál volna elárulni. Nagyot csalódtam benned.

- Én sajnálom! Bármit megteszek csak ne ölj meg. Kérlek.

- Na. Elég ebből. Még a végén meggondolom magam.

- Bármit, bármit..

- Ez hízelgő s kecsegtető ajánlat de nem. Viszlát David!

A férfi utoljára is csak mondogata, hogy bármit de a nő már meghúzta a ravaszt. Lassan rakta el a fegyvert majd a főnök mögé sétált. Finom kezét annak a vállára rakta s masszírozni kezdte.

- Feszült vagy! -hangja lágy volt és megnyugtató.

- Szerinted miért? -most nem volt eltorzulva a hangja. A nő az egyetlen kiben bízik s aki előtt nem ölt álcát.

- Nem lesz semmi rossz. Nincs miért aggódni.

- Mindig van mért aggódni húgom.

Erre már senki sem válaszolt. Csak csendben gondolkodtak a jövőről. A férfi aggódalmas arcal, míg húga érzelemmentesen. Őt mind ezek nem aggasztották. Tán azért amiért ő csak a jobb kéz. A bátyja vezeti az egész maffiát de ő az egyetlen akiben megbízik s láthatja az igazi arcát, no meg aki az ilyes fajta kivégzéseket végzi.

06/23
Harlington Street

Sokan voltak az utcán. Ha az ember rájuk nézet volna csak annyit mondana, hogy hasonlítannak. Azt már hogy együtt mennek valahova sose találták volna ki. Pedig így volt. A két testvér kávézni indult, bár ez náluk máshogy zajlot. A férfi pár méterrel előrébb ment s még egyszer sem nézet hátra, de majd ott sem fog. Nyilvánosság előtt soha sem mutatkoznak együtt. Túlságosan veszélyes számukra.

Lassan haladt a nő. Nem nézet a bátyára, helyette a többi embert kutatta. S így vehete észre az álruhás rendőrőket a túloldalt. Megállt a tömegben mint aki vár valakit. Mert várt is. Ha a bátyja elég messze megy ő megúsza. Neki meg nem lesz semmi baja. Csak állt s várt. Már a rendőrők is észre vették, megindultak felé. Ő meg hagyta. Hagyta, hogy elkapják s a testvére ezáltal megmeneküljön.

Utálta a kihallgató szobát. Várni egy embere és közben magadat nézni. Ez nem tetszet neki. Belül fancsali pofákat vágot míg kivülről ez nem látszot. Kifejezéstelen volt az egész lénye. Vagyis ha valaki ránéz ez jutt róla az eszébe.

Szerencséjére a nyomozó nem várata túl sokáig. Belépve a szembe lévő székbe ült s a szemébe nézet. A mappa mit az asztalra rakott vékony volt. Tetején rá írva a Kalezzar maffia.

- A nevem O'connors nyomozó és én fogom önt kihallgatni. Szabadna tudnom az ön nevét? -a nyomozó csak várt. A nő pedig magábban mosolygot. Azt hiszi ez a kis nyomozó, hogy ő beszélni fog? Azt hiszi. És éppen ezért vallata még úgy egy óráig mire elvesztette a türelmét.

- Ha nem mond semmit maga fogja elvinni az egész balhét! Mindenki más megúsza csak maga nem! Legalább húsz évre börtönbe tudom csukatni! S ha nem mond semmit oda is fog menni!

- Biztos? -ez volt az első s az utolsó szó ami a kihallgatás alatt elhagyta a száját. A nyomozó egy pillanatra kizökkent amire a lány elmosolyodott.

07/20
Tárgyaló terem

Minden nap megláttogata a nyomozó a nőt. Négy héten keresztül minden egyes nap megjelent nála és próbálta vallomásra bírni. De valahányszor bement üres kézel jött ki.

A tárgyalás napján mikor a terembe vezette még egyszer utoljára megpróbálta, de az eredmény ugyan az maradt. Semmi.

Mikorra már mindenki elfoglalta a helyét a teremszolga behívta a bírót. Fiatal férfi volt, fekete hajjal. Végig nézett a teremben szemével az elítéltet keresve. Tekintettük egy rövid időre összekapcsolódot s így látta ahogy a kishúga egy észrevehetetlen mosolyt küld felé. Mert igen. A bíró aki a tárgyalást írányitotta a Kalezzar maffia ügyében, maga volt az egész bandának a főnöke. S éppen ezért nem mutatkoztak soha együtt. Míg a báty bíró addig a húga nyugodtan lehet bűnőző. Nem tudják, hogy kik is ők így kihúzhatják egymást a csávából.

A másikat nézték és mindkettőjüknek ugyann az ment a fejében.

Az ahogy a kis O'connors nyomozó megfenyegetti a nőt. Csak hogy ők már a tárgyaló terembe való belépéskor tudták a választ a nő feltett kérdésére.

Biztos?