Nem mondom, Peti ötlete több, mint jól hangzik. Egy saját étterem saját menüvel nem csak, hogy gyönyörű befejezése lenne a szakács karrieremnek, de megalapozná az életemet, így könnyű lenne türelmesen eltölteni néhány év gyakorlati időt. Miközben ezen gondolkozom, felugrok a négyesre. Van ma egy-két előadásom, amikre beülök, de nem célirányosan azért indultam, csak ha már arra járok, miért ne.

Igazából Amanda miatt megyek be. Sokat gondolkoztam a dolgon, és talán egy kicsit túlreagáltam. Animának már nem is mertem említeni, mert jobban átgondolva sejtem, hogy mit reagálna.

Az épületbe belépve egyből a vizesek felé veszem az irányt. Próbálom elképzelni, ahogy Amanda kilép az ajtón, én meg elmondom neki, hogy mennyire sajnálom. Úgy érzem magam, mint aki túl sokat tanult egy vizsgára. Újra, és újra ugyanaz a jelenet ismétlődik a fejemben. Még egy lépés, és végre fenn vagyok a lépcső tetején. Bekopogok a Phd szobába, de senki nem nyit ajtót. Kopogok újra. De hülye voltam! Biztos mindenki teszi a dolgát. Ostobának érzem magam, ahogy itt toporgok a legutálatosabb tanszék folyosóján. Egy nagy sóhajtással kísérve elindulok vissza. Majd óra után talán újra megpróbálom. A lépcsőfordulóban ismerős arc néz rám.

– Amanda! – Csak ennyit bírok kinyögni. Hiába tervezgettem egész úton, hogy mit fogok mondani, most valahogy semmi sem sikerül.

Amanda keresztbe fonja a kezét, majd egy dühös sziával elindul felfelé.

– Várj egy kicsit! – szólok utána, mire lassít, majd pár lépcsőfok után kelletlenül megfordul.

– Igen?

– Sajnálom, ami történt.

Amanda erre felnevet. – Sajnálod? Hát én is sajnálom, hogy egyáltalán elmentem veled!

– Igazad van, nagyon durva dolgokat mondtam. De értsd meg, az hogy elhallgattad ezt a dolgot, az nagyon gyanús volt.

Amanda kissé hátraveti a fejét, a szemöldöke a magasba szalad. – Gyanús? Mert ugye, ha egy nő nem meséli el egyből az egész életét, az gyanús. Figyelj Zoli, menj inkább, randizgass továbbra is olyan lányokkal, akiknek semmi komoly szándékuk nincs veled, akkor majd jól keresztülláthatsz rajtuk, és örülhetsz, hogy most aztán megfejtetted az életet. Úgyis ez az egyetlen dolog, ami boldoggá tesz! Neked nincs szükséged őszinte kapcsolatokra, ilyen sivár életet semmiképp sem akarnék a nyakadba akasztani!

Erre felhorkanok. – Megint ezzel jössz, hogy felületes vagyok? Tudod, nekem már volt pár csalódásom.

– Velem?

– Nem, hanem... – de nem tudom befejezni, Amanda a szavamba vág.

– Nekem viszont veled. Szia! – Ezután sarkon fordul, és elindul felfele. Nekem meg semmi frappáns nem jut az eszembe, így mire megszólalnék, már ott sincs.

Érzem, ahogy elönt a méreg. Marha könnyű így kisarkítani a dolgokat, de akit sok csalódás ért, az igenis nehezen bízik meg másokban! Azt hiszem, nem én vagyok ezzel egyedül így!

Elindulok az órámra, de előre látom, hogy csak arra lesz jó bent ülni, hogy egy kicsit lenyugodjak, mert figyelni biztosan nem leszek képes.