Koccintunk, Amanda beleiszik a koktéljába, a szemöldöke felszalad, elismerően bólint. – Hú, ez nagyon jó! Végre nem valami pancsolt vacak!

– Sosem adnék ki a kezemből rossz alapanyagokból készült terméket. Lehet bármennyit bűvészkedni a konyhában, de ha az alapok nem jók, akkor nem lesz belőle semmi.

– Érdekes, hogy milyen szigorúan állsz ehhez.

– Tudom, hogy mit gondolsz rólam, és jogosan. De hidd el, miattad megváltoztam.

Amanda a homlokát ráncolja. – De Zoli! Soha nem akartam, hogy megváltozz.

Erre összeszorítom a szemem egy pillanatra. – Nem, nem úgy! Nem a kedvedért, hanem mert megismertelek! Visszaadtad az emberekbe vetett hitemet, több lettem tőled, és az változtatott rajtam! Melletted úgy érzem, hogy eddig nem jó irányba keresgéltem. Melletted úgy érzem, hogy teljesen rossz volt az eddigi értékrendem, és hogy másképp kellene szemlélnem a világot!

Amanda vonásai egészen ellágyulnak, félretekint, mint aki küzd magával, majd mikor visszanéz, ismét határozottsággal teli a tekintete. – Nézd, azt nem tudom neked elfelejteni, hogy lefattyúztad a gyerekem.

A magasba emelem az ujjam. – Ha belegondolsz, a fattyú egy durva kifejezés arra, hogy valakinek nincs apja. Márpedig arról nyilván a gyerek tehet a legkevésbé, szóval ha úgy vesszük, téged fattyú anyáztalak le, méghozzá azért, mert attól féltem, át akarsz verni, és azért gondoltam ezt, mert csak a saját életemből vett minták alapján tudtam gondolkozni.

– Azaz, leribancoztál? – kérdez vissza összehúzott szemmel.

– Nem, lefelelőtleneztelek előítéletből. Azért, mert nem téged hallgattalak meg, csak eddigi tapasztalatokra hagyatkoztam. És épp ezt mondtam, hogy ez hiba volt.

Amanda vesz egy nagy levegőt, de nem jön ki rendes hang a torkán, a szemét ismét összehúzza, ajka egész vékonnyá válik, szemöldökét összevonja.

Majd kitör belőle a nevetés. – Oké, akárhogy próbálok belekötni, ez a legjobb kidumálás, amit valaha hallottam.

– Köszönöm, ezt azért vehetem elismerésnek?

– Ezt igen – bólogat. – A fenébe! – Az arcát a tenyerébe temeti, majd hirtelen felnéz. – Rendben Zoli, én sem vagyok közömbös irántad, de minden ellenünk szól! A sok veszekedés, az, hogy tanítalak...

Nem hagyom, hogy befejezze, már a mondat elején felpattantam a székről, és most, hogy megakadt, lehajolok, és megcsókolom.

Amanda erre felugrik, átölel, és ismét csókba forrunk össze. Tudom, hogy igaza van, mégis, most olyan, mintha minden rendben lenne. Annyira régóta várom ezt a pillanatot. Azt hiszem, mióta megláttam a burgerezőben. De mióta megismertem, még jobban.

Elhúzódik tőlem. – De...

Megszólal az asztalon heverő telefonom. Peti az. Most őt inkább kinyomom. – Április van, május végén kezdődik a vizsgaidőszak. És különben is csak egy nyúlfarknyi részét tartod ennek a horror tantárgynak. A gyereked nem zavar, sőt, szívesen megismerném végre. A veszekedések legjobb megelőzése pedig a beszélgetés!

Amanda csak hümmög, látszik rajta, ahogy próbálj átgondolni az érveimet, majd elmosolyodik. – Egyébként nem is horror ez a tárgy. Ha belegondolsz, az egyik legfontosabb, és legérdekesebb téma, mert...

Inkább megcsókolom újra, mire belekuncog a számba.

– Nem kell mindenben egyetértenünk – mondom végül.

Erre már hangosan felnevet.

Melléhúzom a székem, ő hozzám bújik, így koccintunk ismét, most már magunkra. – És mi újság a többiekkel? Lillával napok óta nem beszéltem.

– Nagy a felfordulás, alig, hogy Petivel megnyitottuk ezt a helyet, kiderült, hogy a tulaj eladja a lakást.

Amanda úgy fordul, hogy a szemembe tudjon nézni. – Micsoda? El kell költöznötök?

– Igen, de van még egy kis időm, ne aggódj. Peti úgy néz ki, összeköltözik Animával, bár Anima meg Pécsre akar menni, szóval még nem tudom, mi lesz abból. Ha mást nem, lehet, Lillát megkérdezem, hogy akar-e közösen lakást bérelni, de jobban megérné, ha hárman mennénk. Persze, nem Petiék ellen szurkolok, így is megoldom. Luca Dinával nézett lakást, Alex meg Alex. Bár mostanában ő is kijött közénk, azért a lakótársamnak nem kérném fel.

– Azért szólj, ha baj van. Nem mondom, hogy mindjárt költözzünk össze, mert az talán korai lenne, de egy kis ideig maradhatsz. Aztán majd meglátjuk.

Megsimogatom a haját, majd szalad tovább a kezem a hátára. – Kedves vagy, de szerintem is korai, hisz még nem is ismer a lányod. Túl hirtelen változás lenne ez neki.

Amanda belátóan bólint.

– Mindegy, ne ezen aggódj. Inkább mesélj a kislányodról!