– Jó, akkor megnézem, mennyi lenne ez az egész, aztán ha áll még az ajánlat, megveszem. Szia apu! – leteszem a telefont, miközben benyitok az udvarra. Mellkasomban érzem, ahogy nagyokat ver a szívem. Ez egy igazi váratlan fordulat! Felszaladok az emeletre, már alig várom, hogy valakinek elmeséljem az ötletet. Belépek a konyhába, ahol Lucát, és az anyukáját találom.

– Oh, jó napot! – mondom, majd amikor látom, hogy nem ismer meg, kezet nyújtok neki Lévai Péter, találkoztunk már, amikor Luca beköltözött!

Erre ő felderül. – Jaj, igen, már emlékszem! Maga a tulaj!

– Igazából csak a főbérlő, de... – nem fejezem be a mondatot, csak legyintek, majd még ráköszönök a lakótársamra is.

Ez egy ízig-vérig klasszikus albérlet, mivel a tulaj a lehető legkevesebb munkát szerette volna belefektetni, ezért csak velem kötött szerződést, majd kiadta, hogy a továbbiakat intézzem. Adott valamennyi haladékot, de azt mondta, ha nem találunk senkit, akkor fizetünk az összes szobáért, őt nem érdekli. Ez persze megmagyarázta, miért tűnt olyan olcsónak elsőre.

Amint leülök az asztalhoz, gondolataim visszakanyarodnak a pár perccel ezelőtti beszélgetéshez.

– Mitől van ilyen jó kedved? – kérdezi Luca.

– Ez elég bonyolult, de az történt, hogy van valamennyi pénzem, amit még a szüleim spóroltak meg nekem, és most egy alagsori helyet árulnak a közelben, elég jó áron. Én meg arra gondoltam, hogy megveszem, és nyitok ott egy afféle ifiházat. – Az ujjaimmal idézőjelet formálok. – Ahova lehetne kulturális esteket szervezni, közben inni, enni. A szüleim szerint nagyszerű ötlet, úgyhogy már csak az üzemeltetés módjának kellene utánajárni. Meg még néhány apróságnak.

Luca erre elmosolyodik, majd összenéz az anyukájával, aki szintén nagyon jó kedvű.

– Anya egy közétkeztető üzemeltetésén dolgozik, úgyhogy minden vendéglátó ipari jogszabályt ismer!

Elkerekedik a szemem, nem akarom elhinni. – Komolyan? – kérdezem, majd hogy: – És tetszene nekem segíteni?

Luca anyukája erre kihúzza magát. – Na figyeljen! Először is meg kell határozni a hely profilját pontosan. Le kell írni, hogy mivel szeretne foglalkozni, milyen vevőkört vár erre, mekkora forgalmat, és így tovább, ez az üzleti terv. Aztán ha ezzel megvan, akkor küldök néhány átnézendő jogszabályt, amik nagyon fontosak. Szüksége lesz működési engedélyre, de azt könnyű beszerezni...

– Jó reggelt!

– Császtok!

Zoli és Anima épp egyszerre ér a konyhába és egyszerre is torpannak meg.

– Ő Luca anyukája, és képzeljétek, annyira jó hírem van!

Amint felvázolom nekik a helyzetet, egyből kiegészítem a további terveimmel: – És arra gondoltam, hogy csinálhatnánk hárman! Zoli megtervezhetné az ételt, Anima az italt, illetve a dekorációt!

Zolin látom, hogy azonnal elkezd a választékon gondolkozni, míg Anima úgy ül ott, mint aki megsemmisült.

– A dekorációt szívesen megtervezem, meg is csinálom, de hogy most átmenjek innen amoda pultosnak, nem is tudom.

– Csak az elején pultoznánk, és akkor is hárman. Aztán ha beindul a hely, már alkalmaznánk pultosokat.

Anima erre csak bólint, majd visszafogottan elmosolyodik: – Ez nagyon megtisztelően hangzik!

Mintha valamin vacillálna. Talán fél, hogy mégsem működne a dolog, és ő feleslegesen adná fel a munkahelyét?

Finoman megérintem a kezét. – Bármi aggályod is van, nem gond, megbeszéljük! Nem kell egyszerre mindent elvállalnod. Ha a dekorációt megcsinálod, már bőven nagy segítség!

– Ilyen művészeti estéknek helyet adó pubot képzeltem el, valami kis ételválasztékkal. Szóval Luca, ha van kedved, Lillával gondolkodhattok ilyesmiben!

Luca erre egészen felvidul, mintha csak arra várt volna, hogy végre ő is helyet kapjon ebben a projektben. – Jó! Ez szupcsin hangzik!

– Majd Alexot is megkérdezem, hogy a netes dolgokban tud-e segíteni, de ehhez még egy kicsit össze kell szednem a bátorságom – jegyzem meg, mire mind felnevetnek.

– Nekem most mennem kell, de ha ezt komolyan gondolod, mindenképp beszéljünk még róla! Többféle ötletem is van.

Alig, hogy Zoli elhagyja a lakást, megjelenik Lilla.

– De jó hogy itt vagy! Van egy nagyszerű ötletem!