A lakás megtelt emberekkel. Rengetegen vagyunk. Arra már nincs hely, hogy mindenki ugyanott legyen, így a nagyobb része a konyhában beszélget, a többiek meg szétoszlanak a folyosó, a fürdő, és a szobák között.

Luca egy ezeréves hifit bügyköl. Már egy ideje dolgozik rajta.

– Lányok, fiúkák! Zene nélkül ugye nem buli a buli, úgyhogy tessék! – A teret betölti a drum and bass, Luca táncolni kezd, de senki sem követi. – Mi az, ti odaragadtatok a padlóhoz? Tánci, tánci! – mondja a kezével intve.

Alig ismerek rá, ritkán látom ilyen felszabadultnak. Anima vihog rajta, majd ő is beáll táncolni. Előre sejtem, mi fog jönni. Nem kell sokáig várnom, odahúznak engem is. Átadom magam a révületnek, hagyom, hogy magával sodorjon a zene és a hangulat. Mikor legközelebb körbenézek, már mindenki táncol körülöttünk. A csengő megszólal, Anima arca felderül. Integet valakinek.

– Itt van Dina!

– Komolyan? – Luca nem bírja leplezni izgatottságát, pedig látom rajta, mennyire próbálja.

Anima odarángat valakit a hátam mögül, Dina az, Lucát kilöki a körünkből, aki nem is ellenkezik.

– Ketten maradtunk. – mondja nekem Anima. – Nagyon remélem, hogy végre halgatni fog saját magára!

Milyen varázslatosak a sors fonalai! Néha úgy képzelem, mint egy pókhálót, amin gyöngyökként csillogtatja meg a harmatot a hajnali nap. A fény szivárványszínben törik meg rajta. Az álmok spirálban szaladnak végig, hol lecsúszik egy régi, hol egy újabb kanyarodik fel rá.

Gondolataimat Peti zavarja meg.

– Felkérhetem a hölgyet?

– Még ilyet! – vihog Anima, majd tőle szokatlan eleganciával Peti elé pördül.

Egyedül maradtam. A zsebemben megrezdül a telefon. Előszedem, kíváncsi vagyok ki írt.

>kukucs< szerintem sejtem miert valnak sablonossa az egykor nagyrabecsult pillanatok. ugy gondolom, a tokeletesnek egy feltetele a tokeletlenseg. vegyuk peldaul az esoben csokolozast, amit irtal. a tokeletlenseg ebben az esetben eppen az eso, hisz a legtobb ember utalja az esot. elazik a ruhad, megfazol, sok a rossz oldala. miutan az esoben csokolozas annyi ember idealizalt tokeletlen pillanatava valt, igy lassankent atment tokeletesbe. Ennel fogva elveszitette tokeletlenseget, es ettol lett sablonos. A kerdes mar csak az, te melyik idojarasi jelenseget utalod a legjobban

Érdekes gondolat. A tökéletlen pillanat, ami pont ettől válik tökéletessé. Talán ez is egy olyan? Sötét van, a lakás tömve, a levegő fülledt. Lucáékat keresem a tekintetemmel. Dinával beszélgetnek. Luca a falnak veti a fejét, és le se veszi a szemét a Dináról. Ahogy elfordulok, Petiéket veszem észre. Egészen összefonódtak. Peti keze Anima derekán nyugszik. Lassan szembekerülnek egymással. Peti megsimítja Anima arcát. El se hiszem, amit látok. Ennyire tökéletlenül tökéletes lenne ez a pillanat? Egy srác zavarja meg őket. Ismét a telefonomra nézek.

>purpledream< Az orkán erejű szél.

Csak ennyit írok vissza Kukucsnak. Kíváncsi vagyok, hova szeretne kilyukadni. Nem kell sokat várnom. A telefon egyből rezeg.

>kukucs< akkor ha az elobbi elmeletet tesztelni szeretnenk, attol tartok kenytelen leszel csokolozni velem az orkan ereju szelben :)

Kitör belőlem a nevetés. Annyira érdekes meglátásai vannak, és nagyon jó ízlése könyvek, filmek terén. Miért egy webcam chaten sodorta elém az élet? Miért nem egy könyvtárban, kávézóban, vagy akár ezen a bulin?

>purpledream< Akkor ez egy randi. :P

Az üzenetet el is küldöm, de azonnal megbánom. Nem is akarok vele találkozni, akkor minek írok ilyeneket? Azt hiszem, túl sokat ittam.

Valaki a vállamra csap. Ijedtemben összerezzenek.

– Na milyen a buli? – mosolyog rám Amanda.

– De jó hogy eljöttél! – üdvözlöm kedvesen. Azt hittem, ő ilyesmire nem ér rá.

– Helló lányok! – Zoli áll meg mellettünk.

– Ó, ő egy lakótársam Zoli! – mondom Amandának, aki egy hűvös mosolyú sziával kísérve kezet fog vele.

– Zoli, ő meg Amanda, Győrből ismerem, és nem fogod elhinni milyen szakon volt... – folytatnám, de Zolinak megszólal a telefonja.

– Bocs, ezt fel kell vennem.

Olyan lerázó élmény, mikor az ember pont a legérdekesebb információt nem tudja elmondani. Amanda megvonja a vállát, és oldalra biccenti a fejét. Persze, neki nem számít, mert nem is ismeri a csattanót. Úgyhogy gyorsan elmesélem neki, hogy Zoli a BME-n tanul építőmérnöknek.