Luca tölt nekem egy kávét, aztán hárman leülünk az asztalhoz.

– Tényleg úgy gondolod, hogy ismerem ezt a Lázárt? – kérdezi Luca

Erre csak megrántom a vállam. – Mindig van valami indítékuk ezeknek a trolloknak. Szerintem itt most ez a leglogikusabb. – Aztán rájuk nézek, és elmosolyodok. – Annyira örülök nektek. Itt volt már az ideje!

Beleiszok a kávémba, miközben egyfolytában a tegnapon jár az eszem.

– És mi van veletek?

Ismét rájuk nézek, aztán veszek egy nagy levegőt. – Tegnap megjelent Ági.

– Vettük észre – sandít Dina Lucára.

– Nem Peti hívta, valahonnan a netről tudhatta meg, hogy ez lesz. Peti aztán hátravitte beszélgetni. Én addig kiküldtem Zolit pultozni, és a konyhából mindent hallottam.

Itt hagyok egy kis feszült csendet.

– És? Mit mondott?

– Azt – sóhajtok egy nagyot. – Hogy ő valaki mást szeret.

– És az nem lehet, hogy te vagy? – húzza össze a szemét Luca.

– De – bólintok. – Csak én közben kaptam egy munkát. Méghozzá Pécsett.

– És ezt mondtad neki?

Megrázom a fejem.

– Nem gondolod, hogy kellene?

– Talán – motyogom.

Luca megfogja a kezem. – Ennek nem kell ilyen bonyolultnak lennie.

– Nem tudom, hogy érdemes-e itthon maradnom egy srác miatt, aki pár hete még egy másik csajjal smárolt.

– És mi van, ha ő is veled menne Pécsre? – veti fel Dina.

– Most nyitott pesten klubot. Szerintem épp nem akar innen elmenni.

Egy kis ideig csendben ülünk. Teljesen tanácstalan vagyok. Ez a munka visszaadhatja az életemet, baromság lenne elszalasztani. Peti meg. Túl hullámzóak még az érzelmei ahhoz, hogy egy ekkora dologról lemondjak miatta.

– Nem egy egyszerű kérdés – jegyzi meg Dina.

Összehúzom a szemem, halványan elmosolyodom. – Nem, ugye?

Így kávézgatunk, a gondolatainkba merülve, amikor Lilla szinte kirobban a szobájából, és beviharzik a fürdőbe.

– Hát vele meg mi van? – ráncolja a homlokát Luca.

– Na, ez egy jó kérdés!

– Amúgy ezen az egy trollon kívül milyenek lettek a visszajelzések? Én épp az ilyenek miatt még meg sem néztem.

Erre felszalad a szemöldököm – Még egyáltalán nem néztél kommenteket?

– Nem, kikapcsoltam a telefonom, azóta is úgy van.

Nagyot nyújtózkodom, miközben válaszolok. – Nos, fogalmazzunk úgy, hogy nyugodtan visszakapcsolhatod. Nagyon pozitív visszhangja volt, már az egész ötletnek örültek, érted, meg Lilláért odáig voltak. Jó, tegyük hozzá, hogy teljesen máshogy állnak az emberek az amatőr művészekhez, mint a profikhoz. Ide nem azért jönnek, hogy a nyelvüket köszörüljék, mint mondjuk egy celeb profiljánál. Épp ezért lógott ki nagyon az az egy.

– Talán valaki mégis idejött a nyelvét köszörülni. – biccenti oldalra a fejét. – Lehet, hogy az arányok kiütköznek.

– Nem mondanám! Kedves kritikák azért vannak, hogy az egyik refrénnél elcsuklik a hangod, vagy hogy Lilla hangja nagyon remegett a felolvasás közben, illetve, hogy több életet is vihetett volna az előadásba. De nem olyan támadó hangneműek.

Erre elgondolkodva biccent. Azt hiszem, kezdi belátni, hogy gyanús ez a komment.

– Jó így a hajam? – ront ki Lilla.

– Fordulj meg! – javasolja Luca, így hátulról is megcsodálhatjuk Lilla duplafonását.

– Jó, persze. De hova készülsz?

– Erre most nincs időm! – rivall rá. – Ki kell derítenem egy nagyon fontos dolgot!

Még a fejem is hátravetem, miközben a hajamig szalad a szemöldököm. Lilla közben visszamegy a szobájába készülődni.

– Vele meg mi lehet? – suttogom a többieknek.

– Nem lehet, hogy Adriánnal találkozik? – veti fel Dina.

Összevonom a szemöldököm. – De hát úgy volt, hogy nem tetszik neki.

Dina erre megvonja a vállát. – Néha változnak a dolgok.