– Nézd csak! Ilyesmire gondoltam, hogy van ugye négy fal, az egyikre menne egy koncertet ábrázoló kép piros színvilággal, naturalisztikus ábrázolással, aztán a következőn egy zöld uralta főzős kép szürrealisztikus ábrázolással, majd egy graffitiző srác kék dominanciával, futurisztikus vonalakkal.

Peti nézi a sematikus firkámat, majd összehúzott szemmel rám pillant. – RGB, múlt, jelen jövő?

Erre én széles vigyorral intek egyet a ceruzámmal. – Azaz!

– És a negyedik fal?

Hátradőlök, a hajamba túrok. – Hú, az még nincs meg igazán a fejemben, de a lényeg, hogy szín kavalkád, toll, könyv, és kevert stílusjegyek.

– Szerintem nagyon jó! – bólogat elismerőn. – Egyébként nem volt semmilyen eredménye a kiállításnak? Senki sem érdeklődött felőled?

A lapra meredek, firkálgatok, mint aki épp benne van valami nagyszerű ötletben. Most erre mit lehet válaszolni? Elmondhatnám persze, de ki tudja, mit fog hozzá szólni. Lehet, hogy örülni fog, vagy le akar beszélni, mert akkor el kell költöznöm. Bármi is lesz az, alapból készpénznek fogja venni a dolgot, miközben én még nem is beszéltem velük. – Nem. Úgy tűnik, csak nézelődni mentek oda az emberek.

– Majd rendezünk egy másikat.

– Ha ez megnyílik, akkor akár magunk is megoldhatjuk.

Erre csak bólint.

– Beszéltél már azóta Lucával? – kérdezem tovább satírozgatva.

– Eh – mondja Peti. – Akartam, de amikor hazaértem épp kiviharzott az anyja. Valamin összeveszhettek, úgyhogy inkább hagytam.

Elhúzom a szám. – Nem jól hangzik. Akkor lehet, hogy buktad a jogi segítséget is?

– Lehet, lehet – bólogat Peti az állát dörzsölve. – Majd valamit kitalálok arra is. Ha mást nem, nekiugrok a jogszabályoknak.

– Vicces fiú vagy – vonom fel a fél szemöldököm.

– Parancsolsz?

– A jogszabályokat nem úgy írják, hogy ezek a jogszabályok kellenek neked. Először azt kell kideríteni, hogy mi vonatkozik egyáltalán ide.

– Jó, akkor majd kiderítem – zárja rövidre egy intéssel.

Ezzel már nem próbálok vitába szállni. – Na és Lillával?

– Lilla utánam ért haza, de ő is elég egyhangúnak tűnt. Nem tudom, valami front van?

Erre halkan kuncogok. – Vagy csak mindenkinek zajlik az élete. Látod, most is csak mi ücsörgünk itt a konyhában.

– Hát ez igaz! – bólint egy nagyot. – És mielőtt még kérdeznéd, Zoli egész nap bent van a munkahelyén, de olyan savanyú arccal lépett le, hogy inkább be se mentem ma kávézni.

– Pedig, lehet, hogy örülne neked.

– Nem hiszem én azt! – rázza a fejét.

Az asztalra rakom a rajzom, és előre dőlök.

– Na és vele? Beszéltél már egyáltalán? – biccentek Alex ajtaja felé.

– Még nem mertem. Mindig olyan barátságtalan.

– Igaz – bólintok. – De amúgy jó fej. Lehet vele tárgyalni.

Peti szeme erre felcsillan. – Szóval azt mondod, segítene nekünk?

Erre elhúzom a számat. – Hát nem biztos, hogy ingyen megtenné, de egy kérdést mindenképp megér.

Peti vakargatja a tarkóját, majd kelletlenül rábólint. – Jó, majd megkeresem.

Alig, hogy befejezi a mondatot, kivágódik Alex ajtaja. – Benne vagyok, csak ne agonizáljatok mán itt! Napok óta ezt hallgatom, hogy ez a suvickolós nem mer hozzám begyünni.