Alig pislantok a jobboldali képernyőre, mert már unásig nézegettem a fotókat. Mickey and Sylvia művésznév alatt kerültek fe'tőtésre. Azok vannak rajtuk hiányos öltözetben, akiknek a lilafejű jány dógozik. Egy rusnya ribanc, meg egy németszerű, lófejű kan. Hiába van jó csöcse ennek a Szilviának, nekem mán elég vót belőlük. Jobban leköt a baloldali monitor, amin nyugodtan böngészhetek az oldal teljes kódrendszeriben.

Persze, minden információra nekem nincsen szükségem, ennek a kukucsnak az IP címe éppen elegendő lesz.

A rumlis jány kért meg rá szépen, aranyosan, meg egy húszezres kíséretében, hogy járjak mán utána, nem-e sorozatgyilkos-e ez a gyerek. Azt ugyan nem tudom, mitől olyan érdekes neki a szexoldalra chatelők magánélete, de nem is érdekel. Ennyi pénzért szívesen megcsinálom én neki ezt a pár perces munkát. Hát mire vannak a lakótársak?

No, itt is van, egy ferencvárosi cím, mán csak le kő ellenőrizni a fődhivatalnál, oszt mán is van egy nevem!

Gáspár Adrián, tessék! Simán ment ez. Na, még annyit megteszek az ügyében, hogy rákeresek, kiféle, miféle, aztán megyek is instára. Ma este még iszunk a haverokkal, addig meg szeretnék szintet lépni.

Beírom a nevét a facebookba, majd egy kicsit szűkítem a lehetséges opciókat, hogy lerövidítsem az időt. Szinte egyből ráakadok. No lám! Milyen csinos cigánylegény! Átdobom a linket a rumlisjánynak, osztán viszoncsókolom, én mára végeztem ezzel a nagy feladattal.

Kinyomom a rákba az összes oldalt, aztán belépek a W.O.W.-ba Épp csak tölteni kezd a játék, mikor valaki beront az ajtón.

– Ez ő? – kérdezi elképedve a rumlis jány.

– Csókolom a kis kezidet én is kedves! Ha nem szólalsz meg, isten bizony azt hiszem, tán megsüketültem, azért nem vettem észre, ahogy kopogsz.

A jány keresztbe teszi a karját, majd az ajtófélfámnak dűl, úgy mered rám. Egy fáradt sóhaj hagyja el az ajkát. – Alex! – mondja nyomatékosan.

– Mit szeretnél?

Előveszi a telefonját, majd a cigángyerek képivel megáll előttem. – Ez tuti ő?

– Ő hát! Ki vóna az? Te kérted, hogy nízzek utána!