Hazafele menet azon merengtem, hogy talán mégis meg kellett volna hallgatnom Valentine-t és nem elküldeni a p*csába. De a múltat nem tudom megváltoztatni. Kamie!- kiabált utánam egy hang. Megfordulva a barátnőmet pillantottam meg, aki kipirult arccal futott utánam. Mit mondott Valentine a teremben? Ugye nem bántott?- kérdezte Bonnie aggodó tekintettel. Dehogy. Nyugi, semmi baj.- nyugtattam meg. Valamit mondani akart, de nem engedtem neki. Nem érdekelt.
Ezzel a mondattal be is fejeztük ennek a témának a boncolgatását. Figyelj, csütörtökön ott alszol nálam?- kérdezte a barátnőm témát váltva. Megkérdezem Anyáékat és ha megengedik, persze.- mosolyogtam rá a barátnőmre amit ő viszonzott is.
Hazaérve nekiálltam tanulni. Magolásomat egy facebook üzenet szakította félbe. James üzent.
•Szia.
•Szia.
•Tudom, hogy haragszol a mai miatt.
•Nekem ehhez semmi közöm.
•Bár tudnád, hogy neked ebbe mekkora szereped volt...
Nem válaszoltam neki. Pár perc elteltével James újra írni kezdett.
•Figyelj, mindennek oka volt.
•Mindig ezt mondod. Mi volt az oka?
•Majd személyesen.
•Elmondhattad volna az orvosiban...
•Nem volt merszem.
•És most már lesz?
•Muszáj, hogy legyen.
Ezzel a mondattal pedig James kilépett a beszélgetésből.