Az utolsó óráról elsőként viharzott ki Valentine, aki még mindig nem volt az ismerőseim listáján. Az ajtó hangosan csapódott be, amitől az osztály egynegyede egyszerre rezzent össze. Mindig így vagdossa az ajtót?- kéredeztem Bonnie-tól miközben mi is kiléptünk a teremből. A lány nem válaszolt. Az iskolából kilépve megcsapott a hideg, januári szellő; az arcom fázni kezdett. Sietnem kell, mindjárt itt a buszom. Holnap találkozunk!- szólt Bonnie és még azelőtt elsietett mielőtt kinyitottam volna a szám, hogy elköszönjek tőle. Lassacskán lépkedtem a suli szűk utcáján, amikor Valentine és pár haverja, akiket még sosem láttam, jöttek velem szembe. Nézzenek oda, itt van a stréber cicus.- mondja az egyik fiú gúnyosan. Ez nem cicus, hanem vadmacska.- kezdett röhögni a többi srác. Ez a csaj bolond, én mondom nektek!- mondta Valentine nevetve. Erre a kijelentésre megtorpontam és megálltam elöttük. Nem vagyok se stréber, se cicus. Vadmacska meg főleg nem.- mondtam idegesen felválltva nézve a fiúkra. A bolondos beszólásra nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy mindenki magából indul ki.- fúrtam bele a tekintetemet Valentine-ébe. Pár másodperc múlva mintha puskából lőttek volna ki, megindultam a buszmegálló felé. Büdös k*rva!!- ordították utánam a fiúk, de nem foglalkoztam velük.
Már kb. 5 perce a buszon ültem mikor egy SMS-em érkezett Anyutól. Eléggé furcsáltam, hiszen Anyu sose írt még nekem SMS-t, mindig hívott. Baj van, siess haza!- olvastam el az üzenetet. Megijedtem.
10 perc múlva beléptem a meleg házunkba, amiben finom leves illat szállingózott. Anyu a nappaliban ült és a könnyeit törölgette. Úristen, mi történt?- siettem oda hozzá, majd legugoltam elé. A Mama....meghalt.- Anya arcán egy újabb könnycsepp gördült le. A mondatot felfogva úgy éreztem valami eltört bennem. A könnycsatornám működésbe lépett, az arcom egy másodperc alatt nedves lett. A Mama volt a mindenünk. A pót Anyukám...