2028.07.29.

Máig tisztán emlékszem ezekre az időkre, amikor még csak a kamaszkorból éppen csak kilábaló tizennyolc éves ifjonc voltam. Furcsa belegondolni, hogy ezidő tájt történt minden, amely egy szempillantás alatt megváltoztatta az életem. Most, pedig majdnem tíz év távlatából, a naplóm és feljegyzéseim alapján igyekszem közszemlére tárni ezt az időszakot.

Pont a mai naphoz tíz évre kaptam meg a hírt, hogy az utolsó tanévemet nem a megszokott kisvárosi iskolában kell eltöltenem, hanem kénytelen leszek egy azóta nyilván összekovácsolódott és összeszokott csapat tagjai közé akaratlanul is csöppeni, egy londoni középiskolában. Miért ez a váltás? Nos, azóta megboldogult édesapámnak új állást ajánlottak egy jólmenő londoni műhelyben, ahol pont szükség volt a szakértelmére, persze nem kevés pénzért.

Az utazást és a költözést mind a szüleim, mind pedig a nővérem hatalmas örömmel és kitűnő lelkesedéssel fogadta. Várták a nagyvárosi nyüzsgő élet okozta izgalmakat. Én azonban nem. Úgy éreztem, idegenlégiósként csatlakozni egy négy éve kovácsolódó csapathoz, az enyémeket elhagyva, habár nem sok mindenki kötött Chasterfieldhez, kimondottan nagy kihívás lesz, és korántsem szívesen álltam bele ebbe az egészbe. Elkövetkezendő életem legrosszabb és leghosszabb egy évének könyveltem el már jó előre az előttem álló időszakot. Nem is tévedhettem volna nagyobbat...