Elsősorban, köszönöm szépen a díjat Logan116hc-nak, 19tommo_girl91-nek, és VeronicaNemeth-nek. Hihetetlenül elképesztően köszönöm mindenkinek aki eddig díjat adott, én meg a hálátlan formámmal nem csinálom meg őket:(

-Igazából imádsz-suhant el mellettem, majd bement a fürdőmbe ahol szélsebesen 'átöltözött'.

-Oliék már elmentek?-jutott hirtelen eszembe. Merthogy két napról volt szó, nem?

-Nem. Az agyamra mentek, mondtam hogy holnap délre ott se legyenek, aztán eljöttem-vont vállat leülve a székemre. Én kinyitottam a szekrényem, és elgondolkoztam.

-Régen voltam bulizni...

-Nem!-pattant fel. Becsukta a szekrényajtókat, és szigorú tekintettel bámult.-Nem megyünk.

-Umm. Végig melletted maradok?-próbálkoztam. Sóhajtott, majd felkapott a vállára, ami miatt felsikítottam. Az ágyamra dobott, majd leszorítva egyik lábával mellém feküdt.

-Ha ma iszok és visszajövünk ide már nem biztos hogy uralkodni fogok magamon-suttogta lehunyva mindkét szemét.

-Akkor bezárlak a fürdőbe-vigyorodtam el.

-Tudod örülök hogy végül önmagadat adod.

-Miért, eddig nem voltam önmagam?-ráncoltam a homlokom.

-Eddig nem akartál önmagad lenni.

-Meglehet.

-Csak mert te valójában kívánsz engem.

-Mi?-kerekedtek el a szemeim. Elengedte a leszorított lábaim és a kezeim, majd öt kerek percen keresztül bámult a szemeimbe. Végül becsuktam őket, és gondolkoztam. Merthogy eddig csak az jutott az eszembe hogy milyen szépek a szemei. Szóval hogy most mit akar?! Akár tíz percig is elbámulgat itt engem csak hogy eldöntsem hogy mit akarok? Annyiszor megbeszéltük hogy barát és barátnő vagyunk hogy már soha nem tartjuk be. Mert igazából nem vagyunk azok. Vagyis de, de ez itt egy más helyzet mint a szokásos romantikus regényekben ahol mindenki csak bámulja egymást aztán egymásba szeret, mert amit pár éjszakával ezelőtt csináltunk, na az...nem csak bámulgatás volt.

Felemeltem a jobb kezem, és végigcirógattam a karját a körmeimmel, ami amúgy éppen piros volt. Mármint nem a karja, hanem a körmeim. Na mindegy.

-Akkor megyünk bulizni?-kérdeztem komoly arccal. Kicsit ledöbbent, kicsit csalódott, és nagyon bosszúszomjas arckifejezéssel reagált, amitől előre féltem. A testem mellé rakta a karom, és mellém feküdt.

-Nem.

Hát nem erre a válaszra számítottam.

-Olyan régen voltunk!-könyörögtem.

-Egy hete.

-Hmmmm-morogtam.

-Mennyit ér ez neked?-észleltem a hangjából hogy nyilván mosolyog mint egy idegbeteg.

-Annyit nem.

-Mennyit?

-Hogy lefeküdjek veled.

-Én egy nyalásra gondoltam, de ha gondolod...

-Louis!-akadtam ki.

-Mármint fagyinyalásra. Hova gondolsz te engem?

-Nem vagy te egy kicsit pofátlan?

-Én ezt nem mondanám-rázta a fejét.

-Pedig egyértelmű.

-Az is egyértelmű hogy imádsz-nevetett ki.

-Na persze. Téged mindenki imád.

-Mondj EGYETLEN személyt a világon, aki nem kedvel.

-Derek-vágtam rá.

-Szóval azóta is ő jár a fejedben? Olyan gyorsan eszedbe jutott a neve-fordította felém a fejét, mire résnyire húztam a szemeim.

-Vigyél el.

-Jó.

-Komolyan?

-Nem.

***

-Nem tudsz nekem ellenállni-mosolyogtam. Egy szórakozóhely közepén állva.

-Gyűlöllek-fogta az arcát reménytelenül. Reménytelen.

-Ígyis úgyis elhoztál volna.

-Nem. Azért hoztalak el mert mikor elmentem vécére te kiszöktél az emeleti ablakon. Kinek jut ilyen eszébe?-tárta szét a karjait.

-Ó, vicces ahogy fordul a kocka-kuncogtam gúnyosan. Értetlenül nézett.-Úgy viselkedsz mint én általában. Nálam az irányítás?

-Szóval bevallod hogy nálam az irányítás-biccentett. Letaglózott. Összeomlott a fél perce épített egóm.-A kocka forog-nyomott a kezembe valami piros koktélt. Ó, már itat is. Kezdem azt hinni hogy ez hiba volt.

-Most elmegyek mosdóba. De ígérem hogy visszajövök-hátráltam, majd megfordulva átverekedtem magam a tömegen. A mosdóban uh...találkoztam két barátnőmmel, akikkel pár hete még szinte minden hétvégémet itt töltöttem. Jenna, aki szőke és barna szemű, és tényleg csak a bulizáshoz ért. Vagyis unalmas. Nem a kinézetéért, hanem a butaságáért. És akkor van Bella, aki barna hajával és barna szemével hódít. Mindenben követi a másikat. Sajnos.

-Dee!-sipította Jenna ahogy észrevett. Franc.

-Jenna-öleltem meg. Lehetett látni a kínom? Nem. Éreztem kínt? Még nem.

-Eltűntél. Írtam egy csomó üzit-mutatta fel a telefonját mintha anélkül nem érteném meg.

-Ó, új számom van-biccentettem.

-Mi az?-kérdezte Bella pislogva. Szent ég, Bellából is Jenna lett.

-Öm. Nem, nem nekem van új számom. Mégse.

-Gyere, pasit akarok keresni-húzott ki Bella. Jaj.

A pasikeresés úgy néz ki hogy kinéznek valakit, aztán odamegyünk, aztán ha elküldi a srác akkor lehurrogjuk. És ezt én tényleg csináltam régebben? Vagyis pár hete? Szégyen és gyalázat. Valami ész ragadt rám a bulimentes időszak alatt. Vagy Louis miatt van ez? Jesszusom, a végén még megköszönöm neki.

Ott volt mindenki. Minden régi barát. Odaintettem nekik, ők pedig lelkesen csápoltak. Louis elborzadt, és visszafordult a pulthoz. Gondolom inni. Inkább leissza magát. Én is ezt tenném, jaj nekem. Jenna és Bella táncoltak, én ellötyögtem ott már vagy öt perce, mikor megragadták a kezem és húzni kezdtek.

-Van itt egy srác-súgta Bella.

-Nem mondod?-pillantottam körbe.

-Butus! A pultnál ül. Mióta táncolunk minket bámul-húzott felé.

BAMM! Szió, Louis. Örülök hogy megismerhetlek.

-Szia-pillogott Bella. Meg Jenna is. Én sikertelenül visszafogtam a mosolyom.

-Bella...ez nem...-kezdtem, de a hasam felé csapott, jelezve hogy most villogtatni akarja a...amit tud.

Erre felnevettem, mire mindketten rám néztek. Mintha mindent elrontottam volna.

-Bocsi folytasd-legyintettem. Louis eszméletlen gyilkos tekintettel szántott végig rajtam, majd kicsit benyálazta a száját. Az arcomra ült a pirosság, amit észrevett.

-Szavad ne feledd-tette fel a kezét Louis Bellának, majd rám nézett.-Mehetnénk már?-nyújtotta a kezét. Elmosolyodtam, és a tenyerem az övének nyomtam.

-Ja.

-Dee!-háborodott fel Jenna.

-Bocsi. Ő itt Louis, Louis ő Jenna, ő pedig Bella-mutattam be őket egymásnak, mire a lányok elszomorodva jöttek rá arra, hogy én Louist már túl jól ismerem.

***

-Soha többé nem viszlek el. Ez végleges-rúgta le a farmerját.-Riasztót rakok az ablakokra.

-Most pedig menj ki-nyitottam ki a szobaajtót.

-Mit fogsz csinálni?-vonta fel fél szemöldökét.

-Egyedül leszek-mentem be a fürdőszobámba, majd letusoltam, lemostam a sminkem, bekrémeztem az arcom, és erősen magamra tekertem a törölközőm. Csak mikor kiléptem Louis az ágyamon fetrengett már csak szokásos alsóban. Miért csinálja mindig ezt? Miért nem jó neki ruhában feküdni?

-Idióta! Mi lett volna ha törölköző nélkül jövök ki?-raktam magam elé a kezem.

-Hát akkor már nem itt feküdnék-pillantott rám.

-Hanem?

-Rajtad. Benned. Ugyanaz-legyintett, nekem meg elkerekedtek a szemeim. Kiszedtem minden szükséges ruhadarabot a szekrényből, majd az ágyamra dobtam őket.

Először természetesen mindenek előtt a bugyit és a melltartót tartottam fontosnak, szóval a megfelelő technikával magamon hagyva a törcsit felvettem.

-Már az első nap azt gondoltad rólam hogy szexis vagyok?-mutatott fel egy könyvet. A naplóm.-Szépek a szemeim?-vigyorgott az ágy fejtámlájának háttal nekidőlve, szétterpesztett lábakkal.

-Ugye az nem a naplóm?

Utoljára aznap írtam bele.

-Még mindig szexinek gondolsz?-kérdezte pimasz félmosollyal az arcán, mire hitetlenül megráztam a fejem.-Hazudni bűn-biccentett, majd újra kinyitotta. Itt történt hogy felugrottam az ágyra, és Louis lábai közé lépve kikaptam a kezéből a könyvet. Eldobtam a szoba másik felébe, és idegesen bámultam le rá.

-A naplómhoz soha többé ne nyúlj hozzá.

-Felvennéd ezt?-hajolt az ágy mellé, majd felvett a földről egy zacskót. Amiben egy fehérnemű volt.-Csak nem ezt vette Aaron?

Csak meredtem rá. Mikor volt neki annyi ideje hogy ezeket megkeresse?

-De-ültem le tehetetlenül. Duzzogva fontam össze magam előtt a karjaim, majd mikor rájöttem hogy ez így nem válik előnyömre, az ölembe ejtettem a kezeim.

-Felveszed?-csillantak fel a szemei.

-Nem-közöltem véglegesen.

-Kár.

-Köszi-mondtam hirtelen, mielőtt valamilyen perverzség megint elhagyta volna a száját.

-Mit?-futott a plafonig mindkét szemöldöke. Kifejezetten aranyos volt összezavartan.

-Hogy észhez térítettél.

-Én?-mutatott magára.-Hogyan?

-Hát hogy...újra a tizenöt éves, felelősségteljes én vagyok, nem pedig a bulizós, berúgós.

Tizenévesen több eszem volt mint az elmúlt években. Lenéztem azokat akik olyan fiatalon a sárga föld alá itták magukat, és utáltam ha a részeges sztorijaikat kellett hallgatnom. Mindig tudtam hogy ki kivel smárolt részegen, olyanokról is tudtam dolgokat, akiknek a nevét még életemben nem hallottam. És valószínűleg akkor hallottam utoljára. Aztán jött a baráti társaságom. Tizenhéttől huszonhatig terjed a kor. Ez azért jó, mert senki nem nézi le sem a fiatalt, sem az idősebbet. Viszont amíg a legnagyobb 'rajok' vettek körül, kiderült hogy a csapatban vannak a legnagyobb szüzek! Köztük én. Mondjuk én nem másztam rá minden második emberre egyszerre ha szembe jött az utcán. Akárki akármit mond, tizenöt éves én okos volt, és bölcs. Csakúgy mint most. Most visszajött.

Okééééj

Remélem tetszett a rész, ez is egy hirtelen ötlet szülöttje volt kábé egy hónappal ezelőtt (vagy több), olyan éjjeli egy körül. Komolyan, mindig akkor írok, nem tudok máskor, egyszerűen nem jó. Nappal minden bezavar. Fény, tévé, emberek.

Szóval akiket érdekel, fehér Conversem van xd

Csalódtam, senki nem jön el a Savaria karneválra, pedig jó muri.

És barátokat kell szereznem, komolyan. Már annyira antiszociális vagyok hogy van négy barátom, akikkel igazán tartom a kapcsolatot. Úgy értem, a span aki iskolaidőben is folyton csesztet messengeren...meg ilyenek xdd Szóval igen. Barátok kellenek. MÉG TÖBB!! NEM ELÉG!!!

Ja. Gyötörlek titeket a problémáimmal.

És gondolkoztam egy kérdés-felelekben. De rájöttem hogy már szinte mindent tudtok rólam. Ha nem, akkor kérdezzétek meg amire kíváncsiak vagytok.

Komolyan, ezt olvassa még valaki?

Baiiiiiiiiiiiiiiii

::::::::::::::Vivi