-Most nagyon megszopatom a csapatom-dörzsölte meg az arcát Louis.

-Miért?-értetlenkedtem.

-Mert Chase azt hiszi keményen edzünk-magyarázta, én pedig kerestem a logikáját.

-Louis, ti keményen edzetek-közöltem vele amit eddig ezek szerint még nem vett észre, bár egyértelmű.

***

Ez beteg. Hét kör után még mindig képes bemelegítést tartani. Niall mindig felém fordul valamiféle segítségért epedezve, mert szegény már fuldoklik a saját izzadtságában. Liam idegesen szuggerálja Louist, aki bocsánatkérően törölgeti a homlokáról az ő izzadtságát. Harry pedig határozott mutogatással jelezte hogy azonnal menjek oda és vegyem le róluk Louis figyelmét, mert ha nem...hát vagy megdöglenek, vagy kancsalok lesznek, de gondolom az része volt a meghalásnak. Szóval.

Felpattantam a padról, és a szokásos 'aranyos vagyok' járással közelítettem meg a pályán magyarázó Louist. A felállásról, a statisztikáról és más csapatokról beszélt egyfolytában. Már mondta volna a következő tíz perc feladatát, mikor a vállára raktam a kezem. Többen mélyen fellélegeztek, többen hálásan rakták össze a kezüket mintha én lennék Jézus Krisztus. Hát, glória kéne a fejemre. Hahaha, nem gondoltam komolyan. Egy percig sem.

Nagyon éhes vagyok. Éjjel háromnegyed egy van.

-Beszélünk?-kérdeztem.

-Dee-fordult meg.-Edzünk-mondta, mintha nem lett volna egyértelmű. Ahj, nem mondod Einstein, na most mit csináljak? Mit mit mit?

Ó.

-Louis-motyogtam halkan. Megfogtam a csípőjét a jobb kezemmel, mire felvonta fél szemöldökét.-Nem beszélgetni akarok-suttogtam.

-Ha most...-kezdte, de megakadt mikor összefontam magam előtt a karjaim.-Ha most szünetet szeretnél rendezni a fiúknak, jó úton haladsz.

-Akkor miért is nincsenek már a pálya szélén?-mosolyogtam kérdőre vonva.

-Miért is nem maradtunk otthon?-fordult vissza feszengve. Feszengett. Mert felizgult.

-Lou-fogtam meg a kezét. Hirtelen visszafordult, a fiúk meg kétségbeesetten hadonásztak, hogy csináljak valamit. Jézusom, több mint tíz fiú lelke száradna rajtam. Mit csINÁLJAK MEGINT?-Az izmaid frissen jobban működnek, nem?-akasztottam a mutatóujjaim a melegítőgatyájába.

-Dee-emelte fel fenyegetően az ujját. Az ujjára néztem, majd mindenttudóan vissza a szemeibe. Belegondolt minden eshetőségbe, ahogy én is. Nem kellett volna. A térdeim elgyengültek, úgyhogy inkább Louis karjaiba kapaszkodtam, ő pedig eleresztett egy magabiztos félmosolyt.-Nem szívesen vinnélek haza.

-Miért?

-Jó. De mielőtt hozzámszólnál lezuhanyzok-fordult vissza a csapathoz.-Hideg vízzel-tette hozzá morogva.-Ennyi mára-tapsolt, majd elindult az öltöző felé.

-Istennő vagy-kacsintott Harry.

-Sokba kerül ez nektek-mutattam végig rajtuk.

-Ezt többször is csinálhatnád-nevetett Niall.

-Ah. Persze-forgattam a szemeim.-Mit kapok én ezért?

***

-Több ilyen nem lesz-rontott be a konyhába Louis idegesen. Igaz a saját konyhája, na de akkor sem akkora lendülettel kéne jönni hogy attól kiszakad a boltív.

-Milyen?

-Dee. Ha a pályán csinálsz ilyeneket előbb utóbb megőrülök-ült le a pult mögé az egyik székre, amíg én teavizet forraltam.

-Így is őrült vagy-legyintettem.

-Te meg makacs-vágta rá.-Bár ha makacskodsz...

-Nem büntetsz meg, nem fenekelsz el, nem csinálsz semmit. Fogd fel hogy nem vagy az apucim.

-De hívhatnál úgy-próbálkozott.

-Aztán majd szabályokat alkotsz arra hogy mitől meddig zuhanyozhatok-forgattam a szemeim.

-De ha jól emlékszem a szemforgatásról megegyeztünk...

-Magaddal egyeztél meg.

-Most megsértődtél?-lepődött meg.

-Igen-dőltem a pultnak keresztbe tett karokkal.

-Nekem kellene megsértődnöm-csapott a pultra felháborodva. Kérdőn vontam fel a szemöldökeim.-Nem tudod miért?

-Nem.

-Az egész csapatom előtt felizgattál konkrétan annyival hogy beszéltél! Milyen ördögi lény képes ilyesmire?-sóhajtott.

-És a hideg zuhany segített?-fogtam vissza a nevetést.

-Kurvára-horkantott.

-Feszült vagy-vigyorodtam el.

-A gatyám is feszült ha érdekel-biccentett. Leraktam elé egy bögre vizet, egy teafiltert és tejet.

-Nem izgat-vontam vállat.

-Ma elég irritáló vagy-jelentette ki.

-Hát. Megesik-tártam szét a karjaim tehetetlenül.

-Veled minden megesik. Az is ami nem kéne.

-Hogy érted?-húztam el a szám a mádosik mondatra utalva.

-Szerinted terveztem hogy megkedvelek valakit mostanában?-kérdezte lesújtó tekintettel.

-Szerinted tehetek róla?-kontráztam. Kérdésre kérdés, a specialitásom. Azt mondta kedvel?

-Szerintem igen.

Olyan 'hogy érted' fejjel biccentettem, mire szánalmasan széttárta a karjait.

-Tényleg el kell magyaráznom?

-Hagyjuk-nevettem ki halkan, majd felkaptam a bögrém és a lépcső felé sétáltam.

Tíz perc múlva, mikor én a szobájában ültem az ablakon kifelé lesegetve, ő mélyet sóhajtva csukta be az ajtót amin éppen belépett.

-Topless...

-Hülye köcsög-vágtam a mondandójába.

-Megjött?-háborodott fel ideges tekintettel.

Csak lassan felé fordítottam a fejem, és gyilkos szemekkel bámultam.-Te jó ég. Nekem nincs csokis fiókom!-esett pánikba.

-Louis, ez nem olyan hogy ha nincs csoki akkor megölök valakit. Ha nincs csoki, akkor iszok vagy eszek valamit.

-Ittál teát-esett le neki.

-Hú, ez aztán felfedezés-csettintettem lerakva a negyed órája szorongatott bögre teát, amit teletoltam cukorral. Megfordultam összegyűrve az egész takarót, Louis meg tanácstalanul pislogott.

-Ilyenkor mit kell csinálni?

-Louis, hat húgod van!-nevettem fel.-Semmit.

Pár másodpercig szerintem raktározta az információt, majd hirtelen eszébe jutott egy csomó kérdés.

-Fáj a hasad?

-Igen-bólintottam.

-Miért nem vagdalózol?-kérdezte megszeppenve. Kitört belőlem a röhögés.

-Mert a bögrét jobb volt szorongatni mint dobálgatni magam az ágyon-magyaráztam.

-Hát ha szorongatni akarsz valamit...ha gondolod...

-Én nem tudom elképzelni hogy van nálad perverzebb ember a földön-tettem fel a kezeim.

MONDJA AZ 'ÍRÓ' AKI A SAJÁT AGYÁBÓL PATTINTJA KI AZ ÖSSZES PERVERZ BESZÓLÁST.

-Itt vagy te.

-Mielőtt megismertelek volna, maga voltam a patyolat tisztaság.

-Teljesen megérte megrontani téged-támaszkodott az asztalának karba tett kezekkel.

-Nincs kedvem hozzád-fordultam a párnájába mosolyogva.-Kegyetlenül érzelemmentes vagyok- fordítottam oldalra a fejem. Leült az ágyra, és elkezdett beszélni, de mivel nem tud egyszerre két dolgot csinálni, inkább sms-t írt. Én pedig mivel vak nem vagyok, viszont annál inkább bunkóbb, elolvastam a beszélgetést.

-A...-kezdte el megint, de idegesen kapkodni kezdte az ujjait a képernyőn. Vagy csak ilyen gyorsan ír.

-Miért nem mész el a fiúkkal inni?-kérdeztem magam elé szorítva a párnát.

-Nincs kedvem-vont vállat. Felhúztam a szemöldökeim, ő meg biccentett.-Sokszor nincs kedvem. Amúgy hova mentek a szüleid?

-Matty osztályfőnöke szervezett egy négy napos tábort ahova szülők meg a gyerekeik mehettek, de én már felnőttem ehhez.

-Matty mindig táborban van?-szörnyedt el.-Utáltam táborozni.

-Én imádtam. Minden tábornak vagy utazásnak az első éjszakája a legjobb. Olyankor mindig történik valami amire senki nem számít, végül balhé lesz belőle. Vagy a legnagyobb sztori az iskolában-meséltem, de ő le sem vette a szemét a képernyőről. Uuuhhmmmm-Louis menj már el velük!

-Nem! Itt vagy, rám vagy bízva.

-Louis...

-Múltkor is kiszöktél az ablakon-vágott közbe.-Nem megyek és kész.

***

Persze hogy rávettem hogy elmenjen. Bár furcsa volt Louis nélkül Louis ágyában aludni, nem is igen ment. Mindig felébredtem ha akár egy autó elment a ház előtt, tényleg, bármire. Mikor már nem bírtam, a telefonom nézegettem és mivel semmi érdekes nem történt azon az estén senkivel, hamar meguntam. A plafont nézegettem. Szerintem egy órán keresztül. Valamikor négy óra körül kinyílt az ajtó, és fény szűrődött be. Meg Louis.

-Miért nem alszol?-kérdezte, amint észrevette hogy még mindig ébren vagyok.

-Mert nem tudtam. Sokat ittál?-néztem rá.

-Uh...két óra után már csak sört ittam szóval nagyjából józan vagyok-ment a fürdőbe. Gondolom lezuhanyzott, mert a víz egy jó ideig folyt, aztán fogat mosott meg ilyenek.-Miért nem tudtál aludni? Nem voltam melletted?-húzta fel a szemöldökét kilépve egy melegítőnadrágban, ami a csípőjét lazán fogta körbe.

-Lehet-forgattam a szemeim.

-Tudom hogy hiányoztam-kuncogott, majd a telefonjára nézett. Lefeküdt a hátam mögé, és próbált maga felé fordítani a görcsoldó pózomból, de nem engedtem.-Komolyan, mit csináltál eddig?

-Lesegettem a plafont.

-Órákon keresztül?-adta fel a kezem huzogatását, majd a hátam mögé dobta magát, és átcsúsztatta a karját alattam.

-Bízok benned.

-Kösz.

-Ezt a pózt úgy hívják hogy bízok benned-nevettem ki.

-Mert a szép feneked hozzáér a...

-Igen-könyököltem azt hiszem karba. Karon könyököltem.

-Azt hittem már bízol bennem-horkantott egy nagyot.

-Nem mondtam hogy nem-engedtem el magam. Minden testrészem mintha elfolyt volna, és Louis tartotta volna. Pedig nem, az ágy tartott. Louis csak ölelt. Az is segítség.

-Fáj valamid?-jutott eszébe, hogy esetleg még mindig azért lehetek egy gombóc mert valamim fáj.

-A derekam-bólintottam.-Elmúlik. Mindig szokott.

-Ha lány lennék minden hónapban meghalnék-szörnyedt el. Haha. Ennyire nem rossz. Csak ha éppen fáj a hátad, meg görcsölsz egyszerre. Az tud szar lenni. Mondjuk olyankor a padlóra fekszek és tíz percig meg se mozdulok, általában beválik. Jó, így hallgatva elborzasztó lehet.

-Aludj már-nevettem.

-Jóéjt.

-Jobbat-sóhajtottam.

Sziasztok barátok,

Besirtok komolyan nem hazudok nem volt es nincs idom reszeket felrakni. Hazaerek kettokor es kilencig tanulok es nincs eletem. Holnap megyunk kalandparkba az osztivaaal jajdejo. A bolond tanarno meg kerdezte hova is megyunk holnap tanulmanyi kirandulasra.

Hmmmmmmmm kicsit benezte nade sebaj bolond ugyhogy elnezzuk.

Jovore emelt szintu elorehozott angol erettsegi 'juhuuuuuu'

Szoval remelem meghallgattatok Niall uj szamat:)))))))))))))))))))))))

(nem tudok tanulni miatta)

Merthogy most is tanulnom kene.

Na mindegy remelem tetszett a resz es bocsi de nem neztem at a helyesirasi hibakat futok tanulni megint imadlak titeket<33333

Baiiiiiiiiiiiiiiiii

:::::::::::::::Vivi