Na most egy hétig kuss. Vagyis nem, már írom az új részt:/ Remélem tetszik mindenkinek:):) Ha nem, akkor ez van:(:(

Baii:::::::Vivi

-Nem kell elegánsnak lenned, csak legyél csinos!-könyörgött anya. Felvettem egy kicseszett szoknyát! Sokadszorra visszafordultam, és ruhákért kutattam. Végül felvettem egy fehér farmert. Elvégre az már magában elegánsnak számít, nem? Kivettem az első felsőt ami a kezembe került: egy bordó kötött pulcsi. Felvettem. Remélem senkit nem fog zavarni hogy ha esetleg a pulcsi egy kicsit is megmoccan, kilátszik az oldalam. Reméltem. Remélhettem volna jobban is..

Mikor csengettek Aaronnel telefonáltam. Gyorsan leraktam, és lerohantam a lépcsőn frissen fésült hajjal. A majdnem fekete tincsek csak úgy lobogtak mögöttem. A férfi teljesen átlagosnak tűnt nekem. De a nőben volt valami ismerős. Bemutatkoztunk, és egyből a tegeződésre ösztönöztek. Johannah mondta hogy egy perc és jön a fia, nekem pedig végem volt. Anya elegáns nadrágban volt, és fehér blúzban. Apa egy laza inget viselt farmerral, Dan apához hasonlóan döntött, Johannah pedig fekete nadrágot és egy bonyolult mintájú fekete pólót vett. Aztán..jesszusom.

-Muszály mindig úgy kinézned mintha fotózásra mennél?-akadtam ki. A magassarkúm nem túl magam tűsarkával kopogtattam a járólapot miközben végigsétált a kert járdáján. Egy fekete farmer, fehér póló, fekete öltöny és vans cipő. Egy magazincímlap konkrétan.

-Így gondolod?-húzta fel a szemöldökét csábosan. Összefontam magam előtt a karjaim, mire amilyen gyorsan csak lehetett, végigpillantott rajtam.-Tetszik a pulcsid-csúsztatta a kezét a derekamra. Már nem a pulcsimra a derekamra, hanem a pulcsin lévő vágáson becsúsztatta a kezét, és a derekamat fogta. Kikerekedtek a szemeim, és a keze után kaptam.

-Most fejezd be-szorítottam a kezén.

-Honnan vannak ilyen reflexeid, a sztriptízedzésről?-dörzsölte meg a csuklóját duzzogva.

-Karatéztam, seggfej-vágtam rá, majd elindultam a konyha felé.

-Fehér farmer...?-morogta.-Na de uugh-fordult sarkon, majd betette az ajtót és leült az ebédlőbe. Pár másodperc múlva én is beléptem, és szomorúan vettem észre hogy a hat szék közül nyilván csak egy szabad, a Louis melletti. Mivel anya ült az egyik asztalfőn, Johannah a másikon, elég furcsán alakult az egész ülés. Mindenesetre magamban jól szórakoztam Danen és apán. El is mosolyodtam.

-Mi olyan vicces?-kérdezte Louis halkan. Mindenki el volt foglalva a saját témájával, Johannah anyával kommunikált az asztal egyik végéből a másikba, apa és Dan pedig hangosan nevettek valamin.

-Romantikus, nem?-biccentettem a férfiak felé.

-Reménytelenül-bólogatott Louis recés hangon válaszolva.

Két kiszolgálás között anya hívott hogy segítsek neki.

-Észrevetted Louis tetkóit?-kapott a szívéhez.-Rendes fiú, de így már értem miért van rajta mindig nagypulcsi-motyogta rosszallóan.

-Tudtam róluk-vallottam be.

-Eddig nem zavartak?-aggodalmaskodott.

-Ezentúl sem fognak-ráztam a fejem nevetve.-A tetkók semmit nem változtatnak a viselkedésen. Varrathatnék egy halálfejet, akkor is én lennék.

-Meglepsz a bölcsességeddel.

-Tele vagyok meglepetésekkel-fogtam meg két tálat, és elsétáltam vele.

A vacsi befejeztével a szülők elvonultak a nappaliba órákat beszélgetni, én meg felemeltem a seggem hogy végre csináljak valamit. Aztán meggondoltam magam és nyögtem egyet.

-Itt maradsz vagy jösz?

-Hova?-vonta fel a szemöldökét Louis.

-A szobámba. Szerinted?-intettem felfelé, mire a jó kis pulcsim szétlibbent, úgyhogy inkább összehúztam magam. Felállt, és utánamjött.

-A vacsora alatt háromszor voltál mosdóban négy percekre-közölte. Hú, Scherlock, nem mondod?

-Nyilván mert sokat ittam-léptem be a szobámba.

-Nade négy perc..

-Mi bajod van a négy perccel? Gondolom neked kimarad a kézmosás rész-morogtam szemforgatva, ő meg védekezve feltette a kezeit.

-Mivan, megjött?-röhögött.

-Eltaláltad-dőltem háttal a falnak. Louis arca elkomorodott, majd egy pillanat múlva perverz félmosolyra görbítette a száját.

-Olyankor hormonzavaraitok vannak, nem?

-De-sóhajtottam. Szinte nem is láttam, olyan gyorsan termett szorosan előttem.

-És mit mondanak a hormonjaid?-mosolygott.

-Hogy ne gyere ilyen közel-toltam el a mellkasát. Sikertelenül!!

-Hol a karate tudásod?

-Az régen volt!-dühöngtem a szemébe meredve, de ő láthatóan jól szórakozott rajtam.

-Nem is mondtad még mit tanultál. Mire vagy szakosodva?-jutott hirtelen eszébe.

-Kriminalisztika. És te?

Láthatóan megleptem a válaszommal. Most mi van? A nyomozásokra szakosodtam, ennyi.

-Angol. Krimi..de az..-dadogott összezavarodva.

-A nyomozások és bűnügyek? Messze nem itt ér véget a lista. Az adott hely civilizációja és a törvények is benne vannak-adtam hozzá az információkat, amikkel nyilván nem volt tisztában.

-Nem tudtam hogy ilyen okos vagy-engedett el, majd végigfeküdt az ágyamon. Én leültem a kanapémra, és vállat vontam.-Játsszunk-mondta.

-Mi? Mit játsszunk? Mik vagyunk mi, hat éves gyerekek?-értetlenkedtem.

-Én játszanék...-rágta a száját, majd felcsillant szemekkel rámpillantott, és teljesen kifeküdt az ágyamon hogy a tetőtéri plafont lesegesse.-Játszanék benned-mondta ki, én meg meglepődöttségemben köpni-nyelni nem tudtam.-Azt mondtam benned? Ó, veledet akartam-csettintett egyet.

-Aha, el is hiszem-motyogtam megilletődve.

-Elég zavarodottak a hormonjaid?-vigyorgott, elérve hogy teljesen bizonytalan legyek. Fejbelőttem volna magam.

-Mintha nem lettek volna azok eddig is-kapcsoltam fel a villanyt.

***

-Szóval Louis, a hétvégén nem leszünk itthon-kezdte anya. Jaj ne. Jaj nE! JAJ NE!!-Arra gondoltunk hogy esetleg elfoglalhatnád az egyik vendégszobát és figyelhetnél Deere.

Jézuskrisztus segítsen meg!

-Persze, boldogan-mosolygott Louis. És elmentek. Én pedig kicsit sem boldogan aludtam el. A fene egye meg ezt a Tomlinson gyereket! Átkozottul vonzóan viselkedik.

-Jó reggelt-mentem le a lépcsőn, de semmit nem hallottam. Körbenéztem. Csak egy cetli volt a hűtőn, semmi más. Ez azt jelentette hogy anyáék nem akartak felkelteni, úgyhogy el is mentek bármilyen köszönés nélkül.-Sebaj-sóhajtottam magamnak, majd átmentem a nappaliba gondolván hogy alszok még egy kicsit.

-Neked is jó reggelt-vigyorgott rám egy fej. Az én fejem fiúban.

-Krisztusom! Te mikor jöttél haza?-meredtem a bátyámra.

-Nem is örülsz nekem, Dee?-kérdezte vigyorogva. A bátyám a legjobban kinéző férfiegyed a világon. Ha nem a testvérem lenne, a közelében maradnék minden egyes percben. Magas, izmos, és erős vonásai vannak, néha megkérdezem tőle hogy esetleg kontúrozott-e. A haja kicsit hosszabb mint az átlagé, de nem annyira hosszú, csak éppen olyan mintha mostanában nem járt volna fodrásznál. Soha nem csinál semmit vele, csak megrázza, beletúr és kész. A mosolya kellemesen melengető lehet az olvadozó lányok számára, de a lényeg a csodálatraméltó szemeiben van. Egy az egyben ugyan az mint az enyém. Erős zöld, és ha valamiféle fény az útba kerül, erősen felcsillan.

-Én..dehogynem-komolyan lesokkolt. Nem tudtam hogy hazajön.

-Csak beugrottam-vont vállat, majd szorosan megölelt. Visszaöleltem, és elmosolyodtam.-Mennem kéne. Tényleg csak beugrottam.

-Mikor jösz haza?-lepődtem meg kicsit csalódottan. A munka elveszi az idejét.

-Fogalmam sincs-tárta szét a karjait.

-Hát jó-ültem le a kanapéra.

-Dee-szólt vissza az ajtóból. Megfordultam, és érdeklődve néztem.-Louis azt mondta hogy délben jön-kacsintott, én meg elvörösödtem.

-Oké.

Szóval találkozott vele. Hogyan mutatkozott be neki Louis? És Drew? Vajon Drew fenyegetően megszorította a kezét, Louis pedig csak azért is fapofával bírta? Á, biztos hogy nem.

Drew egyedül hagyott a gondolataimmal és a tévével, amiben az öcsém kedvenc kutyás meséje ment. Szegény Matthew, a táborban tévé nélkül ragadt. Mondjuk ha van két dolog amit egyenlően imád, az a tévé és a természet. Úgy van vele hogy ha nincs az egyik, van a másik. Szerencsés gyerek, kiegyensúlyozott, gondtalan.

Órák múlva, mikor azon gondolkoztam hogy vajon a Ferb név valóban létezik-e, ajtócsapódást hallottam. Nem tudtam hova tenni, mert Drew elment, anyáék városon kívül vannak, Matthew csak jövő héten jön, Aaron sose használja a kulcsot, Louis pedig örömmel az arcomba mászott.

-Mi a...?-támaszkodtam fel, Louis meg ízlésesen kiröhögött. Az első alkalom hogy nem pulcsiban lépett be az ajtón, hanem fekete adidas pólóban.

-Anyukád reggel adott kulcsot. Örülsz?

-Nem igazán-morogtam az arcomat dörzsölve, ő meg megforgatta a szemeit.

-Filmezzünk-ült le mellém.

-Milyen filmet nézzünk?-nyúltam a távirányítóhoz.

-Sandra Bullock-hadarta halkan.

-Mi?-ráncoltam a homlokom.

-Sandra Bullock-ismételte meg, én meg elszórakoztam.

-Mi?

Közelebb csúszott, a fülemhez hajolt és hangosan tagolta.

-SANDRA BULLOCK!

Felnevettem, és oldalra néztem, egészen közel volt Louis.

-Mi?-vigyorogtam, mire elképedve fogta meg a combom. Fogta? Markolta. Hirtelen felszippantottam vagy tíz liternyi levegőt.

-Te flörtölsz velem?-húzta fel fél szemöldökét, amitől olyan nagyképűen nézett ki hogy magam is meglepődtem.

-Veled? Nem-ráztam a fejem.

Felállt, én pedig kieresztettem a levegőt. A tévéhez hajolt, és fogalmam sincs mit csinált.

-Na, ne nézd a seggem!-fordult meg. Összeszűkítettem a szemeim.

-Istenért se!-dőltem hátra a plafont bámulva.

-Bele ne halj egy beszólásba-röhögött.

-Nem is törődök vele-morogtam elfordulva tőle, majd inkább felkeltem és az ebédlőbe mentem.

-Hallod, rakok a sarokba egy kisasztalt és hozok zsírkrétát neked-viccelődött, én meg mogforgattam a szemeim és felmentem a szobámba.-Hová mész?

-Előled el-kiáltottam vissza, majd becsuktam a szobám ajtaját.