-Family Guy maraton. Nincs vita-huppant le a kanapénkra.

-Nincs hát. Miután rendeltél pizzát és meggyőzted a srácot hogy hozzon sört is, azt nézünk amit akarsz-gondoltam végig az elmúlt óra cselekményeit.

Hazajöttünk, közben Louis felhívta a kedvenc pizzériáját, ami London másik felében van. Ismer ott mindenkit, és mindenki tudja hogy Louis fontos. Miért? Fogalmam sincs. De Louis mindenhol fontos. Átöltöztem, telefonáltam Aaronnel, Louis vitát folytatott Olival rólam. El is olvashattam a vad üzengetésüket. Érdekesen alakult.

Oli: Sokat vagy azzal a csajjal. Elhanyagolsz😭

Louis: Én vagyok a babysitter na.

Oli: Baby mi? Nem tűnt a csaj olyan kicsinek

Louis: Nem az😏

Oli: Nem értem

Louis: Megszoktam

Oli: Haha. Vicces. Holnap?

Louis: Ja. Foci után

Szóval Olinak féltékenységi rohama támadt, amivel nem tudtam mit kezdeni. Inkább csak furcsálltam. Mi a toszógalamb? Oli és Louis barátsága. Értem én hogy régi barátja meg minden, de ha a másiknak jó úton halad egy csaj (egy szóval sem mondtam hogy jó úton halad), annak általában örül, nem üzenget mint egy bevadult ex. És ha majd Louis többet foglalkozik Olival? Én is féltéke...

Franc! Ilyenekre ne is gondolj Dee. Dee, te ilyenekre nem gondolhatsz. Nem, nem. Ez nem az a nap. Nem az az év, talán évezred.

-Azt is csinálok amit akarok?-lendített ki a gondolkodásomból. Csillogó kék szemekkel nézett, amikkel szíveket lehet olvasztani.

-Felejtsd el. Nem-ráztam a fejem.

-Kár. Holnaptól megint hézagosan vigyázok rád, meggondoltad az ajánlatom?

-Milyen ajánlatot?-fintorodtam el, Louis meg a plafon felé pöccintett a tekintetével.-Ó, fejezd be! Hülye perverz-ültem tőle messzebb, mire közelebb csúszott.

-Gyere Topless, ölelj meg és elviszlek mégegy felejthetetlen randira-kacsintott.

-Hát nem hazudtoltad meg magad. Megint csak a bajt hoztad a fejemre-sóhajtottam, majd a kitárt karjaira néztem. Most komolyan meg kellene ölelnem? Tényleg? Hát jó. De komolyan. Megölelem. Szerintem még egyszer sem öleltem meg. Szerintem tíz másodpercnél tovább nem is értünk egymáshoz. Kivéve alvás közben. Az rengeteg másodperc volt.

Odacsúsztam mellé, és átöleltem. Pár pillanatig kibírta tartani a látszatot, de aztán magához ragadta a derekam, és eldőlt a kanapén. Meglepettségemben azt se tudtam hova nézzek, mit nézzek. Éppen bekapcsolta a tévét, mikor szörnyen közelről az arcába bámultam. Szent szar!

Elmosolyodott. Észrevette hogy nézem, majd megállította a csatornaváltogatást mikor egy Family Guy epizódot pillantott meg. Rámnézett, közelebb hajolt, egy puha puszit adott az arcomra, majd maga elé enegedett.

Édes krisztusom! Elolvadtam! Be kellett látnom hogy Louis eszméletlenül vonzó külseje, és a hihetetlenül idegesítő egója alatt van a szerethető, aranyos Louis aki néha, de előbújkál a barlangból. Louis egója sajnos visszatartja, de így van ez rendjén.

Mikor hajnalban felébredtem óvatosan kimásztam Louis elől. A tévé magától kikapcsolt, hála az égnek. Vagyis lehet hogy Louis kapcsolta ki, én elég hamar elaludtam. Felmentem a szobámba, és holtkórosan, ugyan abban a ruhában lefeküdtem. Megnéztem a telefonomon hogy nem történt-e semmi fontos, twitter, instagram, facebook. Vagyis a facebookon megnéztem az értesítéseim, és ennyi. Utálom. Gyűlölöm. Volt egy ismerősnek kérésem, megnyitottam, éés Louis Tomlinson. Visszajelöltem, aztán megnéztem a profilját. Ott volt mellette egy kis pipa. A kis pipa, ami a híres emberek nevei mellett szokott ékeskedni. Gyorsan átvágtam a Googleba, rákerestem hogy Louis Tomlinson. Dalokat adott ki, de nem ő énekelte őket. Ő írta!! Már értem miből vett ekkora házat!

-Azt hitted nélkülem fogsz aludni?-lépett be suttogtva a szobámba. Gyorsan lezártam a telefonom, majd az éjjeliszekrényre dobtam. Valaki emlékeztetne rá legközelebb hogy ne dobálózzak drága tárgyakkal? Köszi.

-Hát ja-türelmesen tűrtem ahogy átmászott rajtam, majd lefeküdt és szorosan magához húzott.

Izé, mit is akartam mondani? Elfelejtettem. Hát így rohadtul nem lehet gondolkodni. Habár órák óta konkrétan rajtam feküdt, a sajátos illatát megőrizte. Nem lehet jellemezni. Egyszerűen csak jó.

-Nem mondtad hogy dalszövegeket írsz-beszéltem halkan. Merthogy alig jött ki hang a torkomból, bár még szerencse hogy volt rajta felső.

-Nem kérdezted-vonta meg a vállát, amivel együtt én is mozdultam.

-Mindent kérdezni kell?

-Lopod a szövegem?-akadt ki, mire kinevettem.

-Utállak.

-Imádsz-fogta a lábai közé az enyémeket, mire verdesni kezdett a szívem. Úgy ezerrel másodpercenként. Lehet hogy fizikai képtelenség, de így történt istenemre esküszöm.

-Kiknek írsz dalokat?-néztem kíváncsian a szemeibe. Jézusom, de közel volt. Jézusom, miért nem fordítottam el a fejem, vagy ugrottam el? Jézusom mi van? Ez csak egy hétvége volt!

-Híres embereknek-mondta, majd mikor látta hogy nem vagyok ezzel a válasszal kisegítve, hozzátette.-Nagyon híres embereknek.

-És miért nem hallottam még rólad?

-Lehet hogy hallottál, de nem jegyeztél meg. Megesik. Nem az írók vannak a középpontban hanem az előadók.

-Ez úgy hangzik mintha nem tetszene-fintorodtam el.

-Amíg pénzt keresek vele, megfelel-hunyta le a szemeit.

-Még nem hallottalak énekelni.

-Nem fogok dalra fakadni-bámult értetlenül. Vagyis gondolom, mert az utcai lámpák fénye nagyon gyengének bizonyult ahhoz hogy tisztán lássak. Minden értelemben.

-Pedig vicces lenne-kuncogtam.

-Inkább aludj-nyomta le a fejem a mellkasára.

***

-Dee Elizabeth Topliss!-hallottam egy éles hangot. A szép mély álmomból ébresztett fel. Pedig éppen egy boltban verekedtem valami ruháért Louis exével. Vicces sztori volt. Egyébként szent szar! A teljes nevem!

-Hm?-néztem fel fáradtan. Anya állt a szobám közepén eszelős tekintettel, az ajtóban...Drew már megint minek van itt? Ott kuncogott, mint valami kisangyal. Egy bökkenő volt, ami miatt mindent kezdtem megérteni. Megmozdult alattam a matrac. Vagyis Louis. Elpirosodva az ágy szélére ültem, de Louis nem engedte el a kezem. Morogva felnézett, majd amint megpillantotta anyát lerúgta a takaróm hogy lássa, minden ruha rajta van.

-Jó reggelt Sarah-mosolygott bocsánatkérően.

-Na és ezt hogyan magyarázzátok meg?-topogott a lábaival. Te atyaúristenség, mentsetek meg!

-Deenek lesz magyarázata-vigyorgott Drew. Kidugtam rá a nyelvem, és a kezemen éreztem egy szorítást. Ez az őrült még mindig fogta a kezem.

-Nem igazán. Tévéztünk és beszélgettünk, aztán elaludtunk. Az már kérdéses hogy miért így-tártam szét csak az egyik karom. Aminek a végét nem fogta Louis.

-Így volt-biccentett Louis.

-Bízok bennetek-mutatott ránk anya. Nem úgy nézett ki mint aki bízott bennünk.-Bár így nehéz-szúrt a kezeinkre. Nem zavart, nem vettem el onnan. Vállat vontam, majd Drewra szökött a tekintetem. Felvontam a szemöldököm.

-Legalább van rajtuk ruha-vigyorgott idétlenül, mire anya sóhajtott.

-Te menjél kifelé, veled beszélnem kell!-csapott a fejére, majd bevágta az ajtót.

Percekig csak bámultunk ide-oda, de véletlenül se egymást.

-Segítsek átöltözni?-hirtelen Louisra néztem, és leesett állal a mellkasába ütöttem.

-Barom. Hazavágod a pillanatot-álltam volna fel, de Louis csak nem engedte a kezem.-Engedj el.

-Tudnád ezt úgy mondani hogy az érzéseimmel engedjelek el?-kérdezte. Érzések? Milyen érzesek? Segítség, ez már érzelmi zsarolás! Nem viccelek, ez nem vicces. Válságban vannak az érzelmeim!

-Jelenleg azt akarom, hogy engedd el a kezem, mert irtóra be fogok pisilni.

-Szóval nem-mosolyodott el magabiztosan, majd elengedett. Gyanakvóan néztem ahogy ment ki a szobámból, majd pont mielőtt kilépett...elvette a székemről a legszebb melltartóm.

Elképedve néztem a hűlt helyét, és nem tudtam mit csináljak. Megkeressem, vegyek egy újat, vagy megverjem Louist? Szerintem az első lesz a nyerő, bár az utolsó nagyon vonzó ajánlat.

Hát ezt hoztam mára, remélem mindenki nézni fogja a drágák focimeccsét ma, az ITV-n, magyar időben este 7-kor:DD...Jó olvasást!!!!

ui.: azért nem raktam fel tegnap, mert nyolckor értem haza és aaaaaajjjjj nagyon fáradt voltam!!!!!!!

::::::Vivi