Köszönöm szépen a díjat -szerethetetlen--nek, MiaStoran-nek, és Viktorialux10-nek! Nagyon rengeteg díjat kapok tőletek, nem is tudom mire komolyan:D

-Megyünk edzésre?-nyalta végig a száját, végigsimítva a tenyerével az arcom.

-Most éppen nem ezt az ötletet vártam, de menjünk-pattantam fel. Meg sem mozdult, szóval szorosan közötte és az ágy között álltam, ami kezdett kínos lenni egy idő után, szóval csettintettem a szemei előtt.

-Izé. Nem muszály nekem edzenem, itt is maradhatunk-motyogta zavartan, mire megráztam a fejem és a szokatlanul rendezett hajába túrtam.

-Nem. Edzés-intettem az ajtó felé. Morgott egyet, aztán megfordult, mint mikor Mattynek azt mondjuk hogy nem mehet be a játszóházba, mert hát minek?

Én azért felvettem valami normális fekete trikót, most az egyszer kék farmert, és egy sima cipőt is vettem fel hozzá. Most aztán gondolom megleptelek a cipős résszel. Na mindegy.

A kocsiban...végig hangosan zenét hallgattunk...mert Louis kedvenc számai mentek, és énekelt. És olyan mint egy angyal. Egy földre zuhant félisten angyali hanggal, el tudjátok ezt képzelni? Ez mind az enyém! Mintha megnyertem volna a lottót, csak kicsit hibás.

Mint említettem, Louis kicsit selejtes a modorát illetően, de attól még mindenki szereti, mert ő Louis Tomlinson, akinek hát megvannak az erősségei és a gyenge pontjai. És a tehetsége nagyjából mindenhez, de ez csak amolyan hozzájáró alkatrész mint a rendelt telefontokokhoz a mini ingyen ajándék, aminek mindenki jobban örül mint magának a toknak.

Mikor kiszálltunk a park szélénél már látni lehetett néhány fiút, meg páran a padokon is ültek a pálya mellett. Nem tudtam biztosra mondani, de gondoltam hogy Chase csapata szeretne megint az edzésbe belerontani, és ahogy Louis hunyorgó arcát elnéztem, neki is hasonló gondolatok cikáztak a fejében.

Mikor megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat, valami történt és elmosolyodtam csak úgy, mert boldog voltam. És akkor...eszembe jutott...

-Még mindig nincs munkám.

-Mi?-pillantott rám, ahogy igazából elég menőn kézenfogva(!) sétáltunk a pálya irányába, vagyis a vita irányába.-Még van pár napod, keresünk valamit, elmész, meghallgatnak. Vagy lehet hogy meg se hallgatnak csak felvesznek.

-Persze, azt gondolják "valamire csak jó lesz"-gúnyolódtam.

-Majd dolgozol nálam-legyintett.

-Nálad?-vontam az égig fél szemöldököm.

-A stúdióban. Papírmunka, ennyi-vont vállat.

-De...

-Megbeszéljük asszony, ha azt mondtam hogy meg fogjuk oldani, meg fogjuk oldani-emelte fel a hangját, én pedig kinevettem.

-Hagyd abba. Leégetsz a csapatod előtt.

-Ugyan-horkantott fel.

-Hajaj, már össze is nőttetek?-fordult felénk Harry igazából kiabálva húsz méterről.

-Fogd be-kiabált vissza Louis, majd amint felértünk a focipályára, a fél csapat morogva ment öltözni.

-Mi bajuk?-kérdeztem Harrytől meglepetten.

-Másnaposak.

-És pont te nem vagy másnapos-furcsállta Louis.

-Ott voltál butus-karolta át Louis vállát Harry visszaemlékezve.-Vodka helyett vizet kértem a szódához.

-Mi?-fintorogtam.-Annak mi értelme? Vizet kértél a vízhez?-vágtam még mindig ugyanazt az értetlen fejet, mire Harry kinevetett.

-Ari a tokád-kuncogta halkan, hogy csak mi hárman halljuk.

-Kösz-morogtam megtisztelve egy szánalmas pillantással.

És mint általában, az időzítés egy telefoncsörgésre tökéletes volt, úgyhogy boldogan emeltem a fülemhez a telefonom, hogy Aaront hallgassam a problémájáról amit nélkülem biztos nem tud megoldani.

-Oké hogy a lakásunkban van minden bútor meg ilyenek, de arra gondoltál hogy evőeszközt, villanykörtét, szappant, meg hasonló mindennapi cuccokat ki fog venni?-akadt ki gyorsan hadarva, szinte láttam az idegességet az arcán.

Hát igen, a hét végén pakoljuk át a ruháinkat meg minden szükséges holmit az új "szerelmi" fészkünkbe.

-Jézusom, nyugi cicám-viccelődtem, majd pár másodperc reakcióidőt hagyva folytattam.-majd elmegyünk valamikor bevásárolni és odavisszük a dolgokat, ne aggódj berendezkedünk lassacskán.

-Menjünk most-motyogta higgadtan, mégis kényszerítve a hangjával.

-Most? Louis edzésén vagyok nem lehet ho...

-Holnap munkát keresel! Dee nem halasztgathatsz mindent napokkal-sóhajtott.

-Uuuugh jó. Gyere el értem, de előtte írj fel minden dolgot amit a házban látsz és kell.

-Jó-tette le.

Szeretem hogy mindig programot szervez nekem. Akár akarom, akár nem. Miután Louis visszatért az öltözésből (mert amúgy időközben elment átöltözni), odakocogott hozzám és mondani akart valamit, de nem is engedtem szóhoz jutni.

-Elmegyek Aaronnal bevásárolni a lakásba, remélem nem probléma mert ha az akkor marad...

-Dee, menj-tette fel a kezét.-Ne kérj engedélyt.

-Jó. Biztos nem...

-Hívj ha esetleg menni kell érted-mosolyodott el biccentve.

-Ez olyan volt mint apa mikor tizenhat voltam és suliba hordozott-grimaszoltam undorodva, mire felvonta fél szemöldökét.

-Ha már apánál tartunk, lehetek apuci...

-Louis felejtsd már el, nem foglak apucizni, ne idegesíts ilyenekkel-legyintettem.

-Ott van Aaron-mutatott a kocsi irányába, a hátam mögé.

-Ne mutogass-csaptam le a kezét, ő meg fintorgott.

-Igen anyám-nevetett ki aranyosan, olyan őszintén aranyosan mintha harangoznának a tündérek a harangvirágokkal.

-Szia Louis-fordultam sarkon, majd visszafordultam amíg kimondta hogy "Szia Dee", és nagy szenvedések közepette beharapta az alsó ajkát.

Haha. A nőiesség mindig győz. Nem mindig, ha olyanról van szó. Nem. Nem mindig előny.

-Arról volt szó hogy megnézed mi kell otthon-ültem be Aaron mellé köszönés nélkül.

-Már itt voltam mikor felhívtalak-röhögött ki elindulva.

-Mi? Beteges vagy!-forgattam a szemeim.-Bőven ráérne...

-Mivel akarsz enni, és miből? Nincsenek ám ilyenek ott.

-Miért szakít mindenki félbe ma?-morogtam idegesen, ő meg látványosan úgy tett mintha sajnálna. Pedig aztán nem. De gondolom erre magatoktól is rájöttetek.

-Szóval, sokmindent meg kell venni, aztán gondoltan el is vihetnénk, pénteken meg majd elpakoljuk.

-Te tudod-tettem fel a kezeim védekezően.-De remélem szép tányérokat tervezel. Ja, és...

-A háztartási gépekre gondoltál már?-vágott közbe. Ismét.

-Anyáék azt mondták hogy a felét ők, a felét a te szüleid fizetik-fogtam a fejem fájdalmasan, ezzel összekócolva az eddig sem fényesen festő hajamat.

-És addig a saját pénzünket költjük?-borzadt el.

-Hogy van Bethany?-érdeklődtem egy kis csend után.

-Remekül. Várja hogy bepakolhasson velünk-mosolyodott el ábrándozva. Jaj de nyálas.

-Nem...nem sietitek el? Mármint azt érteném ha pár napra, vagy egy hétre ott lakna, de összeköltözni...-húztam el a szám.

-Miért, Louis nem jön?-lepődött meg.

-Nem-ráztam a fejem határozottan.-Miért, kéne? Van egy saját háza.

-Mikor lesztek ti egyáltalán együtt? Mármint nem a lakásban, hanem érzelmileg, tényleg együtt-magyarázta.

-Együtt vagyunk. És csak pár hete ismerjük egymást.

-Bethany és én már régebb óta ism...

-Jó, de Aaron, annyira ismertétek egymást hogy köszöntetek az utcán. Ennyi idő után nem szabadna ennyire megállapodnotok-hadartam rendkívül magas hangon, ahogyan azt a valóságműsorokban szokás a dráma miatt.

-Úgy viselkedsz mint anya!

-Mert olyan vagy mint egy tini!-vágtam rá egyből, mire megsértődve az utat figyelte.-Meg fogod bánni. Összevesztek majd valami szarságon, aztán nekem fogsz sírni hogy elköltözik mert sok neki, és így meg úgy.

-De Dee, tényleg imádom. Nem lesz ilyen baj.

-Én is szeretem Louist, mégsem akarok hozzá nőni vagy ilyenek. Ragaszkodó vagy-legyintettem.

-Azt mondtad hogy szereted?-esett le az álla.

-Azt-bólintottam.

-És akkor én vagyok a ragaszkodó. Mikor történt ez?

-Az elmúlt hetekben.

-És hogyan lehet hogy te szeretheted, de én nem?

-Nem azt mondtam hogy nem szereted...

-De céloztál rá-kontrázott. Fú.

-Mondjuk hogy-gondolkoztam el.-szinte biztos vagyok benne hogy több dolgon mentünk keresztül mint ti. Tudom hogy te a két hónap híve vagy-ciccentettem.

-Nahát nahát-mosolyodott el sejtelmesen.-Fel kell tennem a kérdést?.

-Nem-pirosodtam el.

-Beszélnél Bethhel?

-Minek?

-Valahogy célozz rá hogy...ne akarjon odaköltözni-húzta el a száját.

-Nahát, mégis igazam van?-csettintettem, majd írtam egy sms-t Bethanynek, hogy találkozzunk valahol.

-Kapd be.

-Vedd elő-horkantottam fel.-Tudom hogy romantikázni akarsz velem a lakásban-csücsörítettem, mire finoman, de gyorsan a számra csapott a tenyerével.-Hééé!

-A pasiddal romantikázhatsz, velem meg videójátekozol-közölte nagyképűen.

-Ezt vegyem kihívásnak?-esett le az állam.

-Annak veszed aminek akarod-dugta ki a nyelvét.

Ahogy az lenni szokott, a telefonom a legváratlanabb pillanatban szólalt meg, pont mikor kiszálltunk a bazinagy bevásárlóközpont előtt.

-Dee?-szólt bele a tesókám a készülékbe.

-Drew?

-Anya mondta hogy költözöl hétvégén, segítsek pakolni?-érdeklődött túl kedvesen.

-Mit akarsz?-kérdeztem gyanakodva, kicsit félve a válaszától.

-Beszélgetni-vallotta be.

-Miről?

-Rólam.

-Egoista-jegyeztem meg.

-Ajj. Nem érted. Majd megtudod.

-Mit?-ijedtem meg. Komolyan beszél. Nem szokott ilyen komolyan beszélni.-Ugy nem ejtettél teherbe senkit?

-Dee! Megint balfasz vagy-ciccentett felháborodva, majd éreztetve hogy tényleg nem telefontéma, halkan motyogott.-Majd megbeszéljük.

-Jó, én csak biztos akartam lenni benne-védekeztem.

-Oké kuss, csináldd a dolgod és maradj csendben erről a beszélgetésről.

-Drew Topliss, remélem nem drogozol!

-A feltételezés is hülyeség. Szia Dee-nyomta ki. Miért. Miért nyom ki mindenki mielőtt kimondanám hogy "szia"?

Mire a telefonom elraktam már a sorok között sétáltam Aaron mellett, miközben ő a kocsit tologatta.

-Mit vegyünk?-érdeklődött rátehénkedve a 'járműre'.

-Aaron-emeltem a plafon felé a tekintetem.-Tányér, evőeszköz, vécépapír, só...

***

-Szóval Beth-kezdtem el.

-Igen?-mosolygott rám a kávéja ivása közben.

-Nem gondolod hogy Aaronnal elsietitek? Mármint az összeköltözést-tettem hozzá az értetlen arcot látva.

-Ezt gondolod? Aaron is ezt gondolja? Mert én is-bólogatott.-Egyértelműen nem gondoltuk át.

-Úgy értem...igen, Aaronnal is beszélgettem erről és hát belátta hogy sok lenne ez most-biccentettem óvatosan, nehogy lefejeljem a pultot ami a fejem mellett volt. Olyan hülyén van kialakítva ez az egész kávézó.

-Rendben-motyogta, majd ivott. És beállt a csend.-Hogy vagytok Louisszal?

-Jól-vágtam rá talán túl gyorsan. Miért mindig a legkínosabb kérdéseknél van reflexből válaszom?

-Biztos?-bizonytalanodott el. Olyan bizonytalanul kérdezte, hogy hatással lett a biztosságomra, és megingott bizalommal átgondolva vontam vállat.

-Persze. Meglepően jól-mosolyodtam el halványan, éreztetve hogy minden rendben.

-Remélem jobban megismerem a lakásban. Eddig...egyszer sem találkoztam vele. Ideje bemutatni a jelenlegi legjobb barátnődnek-háborodott fel rádöbbenve hogy nincsenek barátaink. Csak egymásnak vagyunk mi, ketten, csajok.

-Rendben Beth, nem edzeni akartál hétkor?-pillantottam az órára.

-De, miért?

-Háromnegyed hét van-közöltem.

Elborzadt az arca, majd felpattant és megölelt.

Louis mondta hogy hívjam ha végeztünk, aztán ugye 'haza'visz kocsival, de úgy döntöttem hogy egy szürkületi séta jó ötlet lehet azokután hogy Aaronnal négy kerek órán keresztül válogattunk háztartási eszközöket, amikkel amúgy meg vagyok elégedve. Szóval sétáltam, írtam Aaronnak hogy minden rendben, Bethany is átgondolta, aztán hallottam hogy valaki mögöttem sétál. Gondoltam ha követ, akkor nem jön utánam a kerülőutcákban, szóval elkezdtem körbemenni egy utcát hogy kiderítsem, de nem hagyta abba. Mindig tartott húsz méter távolságot, és néha feltűnésmentesen megállt.

Követ.

Haiiiii

Előre szólok hogy ha helyesírási hibát hagytam, az hát persze hogy az én hibám mert lusta vagyok újraolvasni.

Remélem mindenkinek tetszett:))))) Mert szerintem ez volt az utolsó rész amit két napon belül fejeztem be.

Egy hónap alatt (talán kettő) írtam egy kemény részt. Egyet. Ami borzalmas.

És olvastam a szünetben két könyvet, csakis azért kaptam az ihletet. Szóval bajokban vagyok, mert nincs időm olvasni, és anélkül nem tudom írni mert zuhan a szókincsem!!!!

És ha esetleg valaki szeretnéé...

Egyik nap keresgéltem. És találtam egy érdekes könyvet, amit igen nagyon meg akartam nézni, szóval hát ha szeretnétek...

TruthChampion Borzasztó könyvek című 'műve':)

Én ezt nem azért mutatom hogy ti is kritizáljatok, hanem mert a könyvek kritikájának leírása annyira vicces, hogy még akár bűntudat nélkül is olvashatod. És sok olyan hiba van benne amiből tanulni is lehet, még a legjobbaknak is.

Csak mondoooooom.

További jó hetet, és kitartás mert már csak 44 nap van hátra a téli szünetig. És ma esett a hó itt Szombathelyen:)

44 nap. 6 és fél hét. Kitartás emberek. Adom az energiát.

Baiiiiiiiiiiii

::::::::::Vivi