-Csakhogy tisztázzuk, nem az én hibám volt!-ültem le az ágyára.

-Nem? Nem? Hát ki néz ki ennyire átkozottul szexisen?-hadonászott.

-Az nem jelenti azt hogy egyből fogdosni kell-tártam szét a karjaim.

-De ezek hülyék! Ők nem tudnak olyan szavakról mint a normális-kiabált.

-Mert nem ismernek normális embert!

-Csak téged, mi?-húzta résnyire a szemeit.

-Nem mondtam-fontam össze magam előtt a karjaim.

-Talán pont ilyeneket nem kéne csinálnod-mutatott rám, célozva rá hogy a tartásom kiemeli a...domborulataimat. Leejtettem a kezeim az ölembe, és bámultam rá.

Megint leütött egy srácot, csakhogy őt ismerte, nagyon is jól. A csapattársa volt, fogalmam sem volt a nevéről, de inni imádott. És csak ivott, és ivott amíg én Louisszal tökre normálisan elbeszélgettem. Egy házibuliban. A fehérneműs eset után négy nappal. A négy napban ötször vesztünk össze, kétszer sírtam, és egyszer Aaron is elsírta magát. Drew visszament London másik felébe, Matty pedig...nagyrész egy kislánynak udvarol, majdnem minden délutánt együtt töltenek a suli után. Gyerekszerelem.

Louis csak bámult percekig, majd kiment. Idejének éreztem hogy lenyúljak néhány ruhát, és lezuhanyozzak. Szóval így tettem. Mikor kiléptem a fürdőszobából félig elázott copffal és Louis combközépig érő pólójával, Louis befejezte az írást(?), bedobta a fiókba a füzetet, majd egy határozott mozdulattal becsapta, jelezve hogy hozzá ne merjek nyúlni. Vannak azok a fanfictionök a híres emberekről, amikben ilyen darkok. Tök olyan volt. Néma, ideges, és szexi. Elment zuhanyozni, úgyhogy leültem az asztalához és kihúztam a fiókot.

Mi van? Kiváncsi vagyok.

Még csak be sem csukta a füzetet, ott volt előttem egy...egy dalszöveg. Kár hogy nem magának írja, pedig a dúdolásaiból ítélve nagyon jó hangja van.

Written in these walls are the stories that I can't explain

Leave my heart open but it stays right here empty for days

She told me in the morning she don't feel the same about us in her bones

Seems to me that when I die these words will be written on my stone

Ezzel arra céloz mikor azt mondtam hogy tehetne gyengébb utalásokat is arra hogy csak le akar fektetni? Azóta tökre megváltozott a véleményem, és tényleg. Elcsesztem mint állat.

And I'll be gone gone tonight

The ground beneath my feet is open wide

The way that I been holding on too tight

But nothing in between

Ki se mondom.

The story of my life I take her home

I drive all night to keep her warm and time is frozen

The story of my life I give her hope

I spend her love

Until she's broke inside

The story of my life

Mikor hazavitt a buliból? Jesszuspepi, mindenre van példám!

Továbblapoztam, és türelmetlenül olvastam bele a sorokba.

Lights off when they should be on

ÁRAMSZÜNET!!!

You'll find me in the region of the summer stars

Mikor elmagyarázta hol van a göncöl!

If you like to do the things you know that we shouldn't do

Minden helyzetre igaz.

Does it ever drive you crazy just how fast the night changes?

Mikor az egész este vitába fullad egyetlen szó miatt.

Becsaptam a füzetet. Bedobtam a fiókba, és elmerengve halkan leültem az ágyra. Semmi nem jött az agyamba, csak hogy ezeket mind az elmúlt hétben írta volna? Tehetsége van hozzá, ez biztos. Sóhajtva felálltam, és átmentem az én szobámba. Vagyis az ő vendégszobájába. Hamar elnyomott az álom, csak zongorát hallottam a közelből. Nyilván képzelődtem, Louisnak nincs zongorája, szerintem nem is értene hozzá. Bár aztán ki tudja, a dalokkal is meglepett.

Ezekután azon sem lepődnék meg ha bérgyilkos lenne és csak azért vigyázgat rám mert valaki felbérelte és ki akar nyírni, mondjuk így sincs messze tőle, amennyit veszekedtünk a négy napban. Szerencsétlenek vagyunk, le sem tagadhatjuk.

Borzalmas álmom volt. Valami zombiapokalipszis közepén voltam a kedvenc könyvem szereplőivel, aztán George Clooney is ott volt, végül Bruce Willis is. És valamiért George Clooney rettentően idegesítő volt. De a legjobb, hogy Justin Timberlake segített kiszabadulni. És ahogy beszéltem hozzá, megfordultam, és tádám, egy zombi rám ugrott. Utána verekedtem vele órákon keresztül, amíg meg nem harapott az a kis nyomi.És itt kipattantak a szemeim. Kissé csapzottan sóhajtottam fel mikor felfogtam hogy egy teljesen zombimentes szobában vagyok.

-Csak álmodtál-szólalt meg hirtelen a párnám. Na jó ilyenkor végülis ki ne ijedne meg? Összerándultam, majd Louisra néztem. Mikor is feküdt ide? Na állj. Ez nem is a vendégszoba, hanem az övé. Mikor hozott át ide?

-Miért vagyok itt?-emeltem fel a fejem.

-Mert kiabáltál álmodban. Egy órája keltegettelek, de csak vergődtél-túrt bele a hajamba, majd a következő mozdulattal a párnára rakta a fejem.

-Justin Timberlake hibája. Nem lőtte le a zombit-biggyesztettem le a számat. Értetlenül bámult a csillogó szép kék szemeivel, majd megenyhült a tekintete.

-Nem kellett volna kiakadnom-kezdett neki. Hajaj.-Nem a te hibád volt, hanem a srácé. De izé...

-Izé-forgattam a szemeim. Ilyenkor kifogást keres.

-Tudnom kellett volna, tényleg. Sokaknak...szimpatikus vagy a csapatból-fintorodott el.

-Ejha, még nem stoppoltál le?-kérdeztem cinikusan.

-Dehogynem-húzta féloldalas mosolyra a száját, ami olyan jól áll neki.

-Borzalmas vagy-nevettem.-De majd bocsánatot kérsz tőle amiért beverted az orrát?-húztam el a számat.

-Francokat-horkantott fel.-Örülhet hogy kicsit ütöttem és csak megrepedt az orra. Elvárom hogy ő kérjen bocsánatot tőled.

-Tőlem?-lepődtem meg. Mi a fene történt az öncentrikus Louis Tomlinsonnal?

-Miért, engem tapogatott meg?-préselte ki magából a szavakat. Látszólag nehezen beszélt erről, kezdtem azt hinni hogy zavarja hogy már két srácot is leütött ezért, de ő csak az orrokat veri be. Tőlem nem kap semmit.

-Aludjunk-csúsztam közelebb. Közelebb mint szoktam. Őt ez nem zavarta, egyik karját átdobta a derekam felett, a másikat pedig a nyakam alatt tartotta.

-Mi történt veled?

-És veled?-kérdeztem vissza.

-Velem? Éppen ilyen közel vagy-sóhajtott mélyet. Éreztem a kifújt levegőt az arcomon.

-Ennyi. Jóéjt-hunytam le a szemeim, majd elmosolyodtam mikor azt csinálta amire számítottam. Vagyis amire kibaszottul nem számítottam.

Akkorát bökött a bordámba, hogy szinte rekordgyorsasággal kaptam el a csuklóját, és eközben úgy összerándultam hogy a takaró alá bukott a fejem, vagyis a leglégmentesebb helyen próbáltam levegőért kapkodni, mialatt az ujjai úgy jártak az oldalamon mint egy zongorán. Zongora...? Végülis gondolkodni sem nagyon maradt időm, csak vergődtem, de végül elértem Louis oldalát, aki pedig rugdalózni kezdett. Amint abbahagytam a sikoltozást, és Louis kiáltozása töltötte be a szobát, a csípőjére ültem és nevetve kínoztam. Ohó. Mikor egy kis erőre kapott, megragadta a csípőm, és egy egyszerű mozdulattal a matracba vágott, és a fejem mellé fogta a kezeim.

-Engedj eeeel-nyöszörögtem.

-Nem bízok benned-rázta a fejét.

-Ez elég szomorú-biccentettem.

-Reális.

-Francokat! Ne használj szakszavakat-kancsalítottam, mire a matracba esett.

-Ne csináldd! Ezt csak én csinálhatom-duzzogott, csakúgy mint egy hatéves.

-Törvény is van rá?

-Esküszöm csinálok házszabályokat.

-Mint a suliban az az osztály amelyiknek kinnt volt a falon a saját 13parancsolatuk, és az egyik az volt hogy "nem káromkodunk?"-forgattam a szemeim.

-Írom is-vette el az éjjeliszekrényről a telefonját, majd hunyorogva megnyitotta a jegyzetet. Beletelt egy kis időbe mire hozzászokott a fényhez, úgyhogy csak úgy egy perc múlva mutatta felém a telefonját. Újabb fél perc múlva tudtam elolvasni az egy sort amit leírt.

"Louis ágyában csak ruha nélkül lehet aludni."

Elkerekedett szemekkel, és leesett állal bámultam rá.

-Te hülye-toltam el a telefont.-Ne csinálj ilyen apuci szabályokat, különben kikészülök! Nekem van azom, én csinálom a szabályokat!

-Nekem meg azom van, és baszok a szabályokra-mondta ki, mire kicsit elpirosodtam, vagyis inkább úgy néztem ki mint egy mikulás.

Tádám.

Gyors kérdés: Legyen-e a sztoriban One Direction? Mármint értitek, így is van, csak híresek legyenek? Mert azért azt is elmondom, hogy ha azok lennének, akkor a híressé válásuk nem az x-faktorban történne, és nem írnám le olyan részletesen, de értitek, na. Ha nem lesznek ők akik ők, szóval tudjátok, nem szeretem azt a szót hogy híres, dehát azok, szóval ha meg nem lesznek azok akkor valószínűleg elő kell vennem a kreatív oldalam ami amúgy nem létezik.

Puszisztoook!!

:::::::Vivi