Köszönömszépenadíjat EsztyTomlinson-nak, és darzistyles-éknak(ha ez így értelmes)!!!:)))

ÉSDIREKTÍRTAMEGYBE;)

-Képes voltál elvezetni idáig egy kecske miatt?-kiáltottam fel mikor az állatkert parkolójába fordult.

-Mekk miatt. Ő nem csak egy kecske neked.

-Igaz. Életem kecskéje-bólogattam egyetértve.

-Ne gúnyolódj. Elhoztalak, mert sokat meséltél róla. Gondoltam akkor hadd lássalak a kiskedvenceddel-röhögött.

-Azért a kiskedvenc túlzás, az inkább te vagy.

-Óó!

-Nem, nem azért. Tudod, etetlek, simogatlak-soroltam, mire megsértődve pillantott felém.

-Ha már simogatásról esett szó, úgy érzem mégis vissza kéne mennü...

-Nem, nem! Kibírod-pattantam ki a kocsiból.

***

-Szóval az ott Mekk-biccentett Louis.

-Igen. Be akarsz menni hozzá?-csillantak fel a szemeim.

-Nem. Inkább csak néznélek-rázta a fejét hevesen. Én bejutottam a kecskékhez, majd megkerestem Mekket. Mekk idegenkedett tőlem eleinte, de gondolom beugrottak neki az emlékek rólam, meg ahogy sajátosan etetem. Sajátos alatt mindössze annyit értek hogy nem a szájához tartom, hanem a földhöz. Kíváncsi vagyok meddig megy le a kajáért.😂

Szóval miután végigjártuk az állatkert nagy részét és megnéztük Louis kedvenc majmait, hazaindultunk. Vagyis még nem haza, hanem Louishoz, ahol pedig Oli várta.

És ismét két napig ott szeretett volna maradni, mert alighogy beköltöztek Zoeval a saját lakásukba...csőtörés volt.

-Egy feltétellel maradhattok itt-sóhajtott Louis óriásit.

-Na-várt kíváncsian Oli. Sejtettem hogy valami ilyesmi lesz, hogy...

-Nem kell itthon maradnom amíg itt vagytok.

-Mi? És akkor hol leszel?-zavarodott össze Oli, majd mintha láttam volna az arcán hogy nem barátságos neki az ötlet. Louis felém biccentett.

-Deenél.

-Azt hittem tölthetek veled egy kis időt...

-Figyelj, Oli-kezdte Louis.-tudod, a barátom vagy. De ha Zoeval vagy, más vagy, mert Zoe hatással van rád mint férfira.

-Te is mikor Deevel vagy-horkantott Oli.

-Igen, mert egy kibaszott papucs vagyok-vonogatta a vállát Louis.

-Ez nem igaz-tettem fel a kezem ellenkezve.

-Órákon keresztül cipelte a cuccaid a harmadikra-pillantott rám Oli szánalmasan.

-Csakúgy mint három másik ember!

-A lényeg-akadályozott meg Louis egy vitát Oli és köztem.-Nem akarok itthon lenni. De a szobám tabu. Teljes tabu-szögezte le.

-Jó, szólok Zoenak-vette elő a telefonját Oli, majd ment is a bejárati ajtóhoz hogy elhozza a barátnőjét otthonról.

-Miért nem akarsz itthon lenni?-értetlenkedtem.

-Mert furán hangzik, de Aaron normálisabb lakótárs mint Oli. Tiszteletben tartja a privátszféránkat.

-Van nekünk olyanunk?-nevettem ki.

-Megmutassam?-huzogatta a szemöldökeit.

-Hülye. Pakolj össze-intettem az emelet felé.

-Szóval szobára akarsz menni-bólintott óriásit, majd maga elé engedett a lépcső előtt.

-Nagyon vicces. Befejezhetnéd.

-Azt hittem értékeled a humorom.

-Rosszul hitted, sajnálom-nyitottam be a szobájába.-Te jó ég, még mindig rend van, mi történt veled?-lepődtem meg.

-Te történtél. Mindent elrakatsz velem, hatással van rám-vakarta a fejét, majd elővett egy hátitáskát és beleszórt néhány ruhadarabot.

-Aaronra is lehetnék hatással.

-Mert?-kapta fel a fejét.

-Menj be a szobájába. Szerintem már kupi van-forgattam a szemeim. Körbenéztem, majd fáradtan az ágyra ültem.

-Mit csináljunk?-ült le velem szembe nyújtott lábbal.

-Milyen rövid lábaid vannak-nevettem fel, mire végighúzott a lábain, így az ölében ültem.

-Igen? Tudod mi hosszú...?

-Louis! Te szemérmetlen!-visítottam.-Jesszus, a szűz füleim.

-Ó, hallottál te már rosszabbat is tőlem Dee, ugyan már!-tette a jobb tenyerét az oldalamra. A pólóm alá. Meleg bizsergéssel viszonozta a bőrőm az érintést, mintha tudná mi nekem a jó. Tudja is.

-Ez igaz. Beleégtek a gondolataimba-bólogattam.

-Dee-húzta el a száját kissé szenvedve.-Nagyon érik a türelmetlenségem.

-Arra várok mikor pattansz el-kuncogtam.

-Ha nem most, két perc múlva. Nem lesz aki megmentsen.

-Úgy ismered a környezetünket?-legyintettem.-Reménytelen.

-Mikor találkoztunk? Már vagy két hónapja!

-És azóta vársz. Nem adod fel-csettintettem.

-Nem mintha azt akarnád hogy feladjam. Te élvezed ahogy én szenvedek-ejtette hátra a fejét.

-Nem hazudok. Igen, élvezem-néztem rá bocsánatkérően.

-Tudod.

-Hm?

-Örülök hogy boldog vagy, de nem bírom sokáig-nézett a szemembe.

-Ez bizony szomorú-ciccentettem, ő pedig hirtelen maga alá gyűrt, és egész testével az ágyba nyomott.

-A helyzeted is szomorú.

-Merthogy?-nevettem ki halkan.

-Irányításban vagyok-tolta fel az orrát a nyakamon.

-Nagyon dark vagy-motyogtam miközben igazából már nem voltam nagyon magamnál, beállt a rózsaszín köd csodapónikkal meg minden.

-Még nem szoktad meg?-kuncogott rekedten.-Pedig volt rá alkalmad-kacsintott.

-Ahha-próbáltam bólintani, de nem sok agyam volt hozzá. Mintha lebénultam volna.

-De látom nem emlékszel rá. Kéne hogy megmutassam újra-húzta fel a pólóm alját.-Reggel óta...nem tudok másra gondolni, csak hogy mi történt volna.

-Elgondolkodtató-biccentettem.

-Az-csókolt meg hevesen, majd...tudjátok, a kezei fel-alá jártak, már a pólója sem volt útjában, igazából az enyém sem, de annyira azért eszemnél voltam hogy a gyatyát magamon hagyjam.

Vagy.

Nem.

Mire kicsit feleszméltem, már kigombolta és bőven a bugyimba mászott. Ha értitek hogy BŐVEN.(mikor nem tudod hogy írd le xdd)

-Kopp-kopp!-hallottam egy női hangot. Mennyi idő telt el mióta Oli távozott?

-Be ne gyere!-kiabálta Louis.

-Okés, csak gondoltam beköszönök. Oli, azt mondja ne nyissak be.

-Jézusom Zoe, be ne nyiss-üvöltött rá Oli.

Louis idegesen lehunyta a szemeit, és abbahagyott mindent amit éppen csinált, majd párat mélyen sóhajtott. Én persze próbáltam normalizálni a lélegzésem, és két percen belül sikerült is. Lassan megfogta az arcom, majd ugyan olyan lassan megcsókolt.

-Bocs. Nem mindig megy a...a visszafogom magam projekt-motyogta.

-Nem bánom-nyitottam ki a szemeim.

-Igen?-szaladtak fel a szemöldökei kb a plafonig.-Na jó, behajtom...-kelt fel.

***

Zoe elvágta az ujját. De úgy, hogy egy óráig vérzett, aztán nem tudta senki hogyan kell fertőtleníteni. Persze kivéve engem. Én normális vagyok. Kértem Louistól arcszeszt, feltételeztem van neki ugyanis mindig érzem rajta, majd egy darab vattát beáztatva Zoe sebére tettem. Zoe mocorgott meg nyöszörgött, nem bírja a fájdalmat.

-Fáj neki!-fogta meg Oli a karom amelyikkel Zoe sebét fertőtlenítettem.

-Ez meg nekem fáj-néztem rá idegesen. Louis gyilkosan kapkodta a tekintetét Oli keze és arca között, majd mikor Oli ezt észrevette, ijedten elengedett.

-Bocs-vakarta meg a fejét.

-Ha még egyszer ilyet csinálsz letépem a kezed és azzal verlek agyon-morogta Louis.

-Mióta érdekel téged ennyire?-értetlenkedett Oli.

Louis megforgatta a szemeit, majd oldalra ejtette a fejét. Zavarba jött!!

-Louis 'soha nem lesz magamnál fontosabb személy az életemben a családomon kívül' Tomlinson szerelmes?

-Ez is megtörtént-húzta résnyire a szemeit Louis, majd összefonta a mellkasa előtt a karjait.

-Az a kisgyerek...Chase. Hiányolt téged merthogy régen látott-mondta Oli Louisnak, aki vállat vont.

-Ma megyek. Nem értem mit vár rám, mintha valami szerelmesek lennénk-ráncolta a homlokát.

-Lehet hogy még bepróbálkozik-hecceltem, Louis meg kinevetett.

-Ezzel nem tudsz lerázni.

-A francba!-csettintettem.

***

-Hogyan lehet az hogy még nem láttad a Szerelmünk Lapjait? Dee te nem vagy ember. Huszonnégy éve élsz és egyszer sem jutottál el odáig?-akadt ki a focipálya mellett állva, várva arra hogy mindenki felöltözzön.

-Sajnálom, el sem tudom képzelni milyen lehet a film. Nem erőltettem meg magam-vontam vállat, mire ő megfogta azokat. A vállaim.

-Ma este megnézzük. Kötelezően-nézett a szemembe.

-Miért?-értetlenkedtem.

-Hogy tudd hogy mire képes a szerelem-kacsintott hátrálva.

-Kíváncsivá tettél-toporogtam a korlátra támaszkodva.

-Bőgni fogsz-bólintott szemtelenül magabiztosan.

-Ugyan-legyintettem, majd leültem és végignéztem az edzést.

Közben több alkalommal is majdnem meghaltam a labda miatt, ha nem tudnám mennyire odavan értem a csapat azt hinném meg akarnak ölni, vagy csak kicsit megijeszteni.

***

Itt is vagyunk. Szerelmünk Lapjai. A nagy film, amiről mindenki beszél.

Valahogy érdekelt, szóval nem akartam fekve nézni, mert úgy sose látok rendesen, így Louis mellett ültem felhúzott lábakkal szinte végig. A nappaliban néztük, amiért Aaront és Bethet el kellett űzni onnan. Szóval.

A végén.

Úgy sírtam.

Azt hittem az a legvége, de nem. Nem, nem. Amíg a végéhez nem ért a film, azzal a nagy gombóccal a torkomban alig lélegezve bámultam a tévére, majd mikor vége lett megint sírtam. De a film vége után még negyed órán keresztül. true story

-Na mi a véleményed?-kérdezte Louis ahogy rám pillantott már szinte sötétben, csak a tévé fényében.

-Nem tetszik a vége-ráztam a fejem a könnyeimet törölgetve a pólóm nyakába.

-Happy end!-tiltakozott.

-Boldognak látszok?-akadtam ki.-Ez nem happy end. Ez szomorú-sóhajtottam mélyet.

-Ha...

-Megköszönném ha lemennél boltba Dee-szólalt meg Aaron felkapcsolva a villanyt.

-Átokfajzat-fordultam meg kicsit megvakulva a fénytől.-Mi kell? Ma voltatok boltban, nem?-szipogtam.

-Elfelejtettük a tejet-vont vállat.

-Neked valami bajod lehet a tejjel-emlékeztem vissza az estére mikor elfogyott náluk a tej és vittem neki, aztán persze Louisnál kötöttem ki valahogy.-Lemegyek.

-Elkísérlek-pattant fel Louis először.

-Aaaaa nem nem-tiltakozott Aaron.-Mivel a kapcsolatotok igen komolyra fordult, elbeszélgetek veled.

-Felvilágosítod?-kuncogtam.

-Dehogy-horkantott fel, majd legyintett.-Semmi bajod nem lesz, két sarok a bolt ide.

-Megyek már-keltem fel, és miután rendbeszedtem az arcom elindultam. Természetesen nem gyalogoltam, tanultam a múltkori esetből. Csak autóval járhatok.

Mivel a bolt parkolója akkora mint egy kisebb lakás, a túloldalon kellett megállnom a kocsival, ráadásul egy forgalmas úton. Nem húzom fel magam. Inkább autózok tíz percet ezentúl, de vissza ide nem jövök. A bolt ablakából már láttam hogy szakad az eső. Nagyszerű. Ilyen az én szerencsém. Viszont az okos volt hogy felvettem egy kapucnis pulcsit. Hála istennek. Szóval kimentem a boltból, kezemben három doboz tej, a másikban pedig a nyugta, amin láttam hogy kevesebbet kaptam vissza. Na de mindegy volt, azon a pénzen talán egy kifli csücskét tudtam volna megvenni. A kapucnim eltakarta az utat, a kezeimtől nem tudtam kifordulni. A hallásomra bíztam magam, mint eddig huszonnégy éven keresztül mindig. Teljesen átázott a kapucnim, nagyon remek. A cipőmben locsogott a víz. Ez is remek.

Valaki dudál. És nem áll meg. Nem, nem áll meg. Csak a földre esek, és csak fényt látok a csukott szemhéjam mögül. Most komolyan elütött? Várj.

Várj várj. Nem nem nem.

Nem aludhatok el. Az olyan lenne mintha elájulnék. De nem tudom kinyitni a szemeim.

Nenenenenene!!! Ne! Ne forduljanak fel a szemeim. Szent szar! El fogok ájulni.

Ki ordít velem hogy hallom-e? Persze hogy hallom, de basszameg itt fekszek teljes mereven.

Segítséget hív. Nekem aztán ne hívjon. Pár perc és felébredek.

Na jó. Pár perc kiesett. Ki beszél? Mi a szarért törölgetik a bőröm? Jaj ne! Jaj de. Ez egy tű volt. Ha tudnám miért jó tűvel szúrkálni a betegeket. Istenem.

-Eszméletvesztés. Hívták a hozzátartozóit?-beszélt valaki felettem.

-Igen.

Komolyan? Nem lett volna jobb ott hagyni az esőben? Inkább gyógyulok meg ott minthogy kórházba kerüljek.

Ez egy olyan rész ami egy nagyon kockázatos ötletből született, de miután pár fanfictionben már a második részben összeházasodnak, úgy gondoltam nem lehet olyan gázos. Mondjuk ha jó az úgy nekik akkor házasodjanak össze. Mint Rómeó és Júlia.

REMÉLEM TETSZETT MINDENKINEK.

Köszönöm a rengeteg türelmet, nem igazán volt más választásotok, de azért köszi.

Kijavítottam a szar jegyeket nagyjából, úgyhooooooogy

elkezdem írni az utolsó pár részt...

MI?

MI!!!

IGEN

úgy döntöttem befejezem, mert Dee és Louis történetének az volt a lényege hogy hát. lefeküdjenek. Nem tudom észrevettétek-e.

De ez persze még pár héttel arrébb van nyugi.:))))

Még meg se írtam.

Viszoooooooooooooont...

A szomorú hír, hogy másik fanfic még nincs készülőben...

És nincs is ötletem.

Úgyhogy várom az ötleteket;))) mert nem szeretném abbahagyni semmiképp az írást, mivel ANNYIRA SZERETITEK OLVASNI!!!

Hááát ha van kérdésetek azt is feltehetitek...gondolom akad...

Baiiiiiiiiiiiiiiii

:::::::::.Vivi