-Azért vagy ilyen ideges mert vettél két nyuszit és láttad őket párosodni?-húztam résnyire a szemeim.

-Igen, erről van szó-bólintott.

-Drew, a nyuszik mindig dugnak-csaptam a homlokomra.

-És te mikor akarsz?-húzta be a nyakát.

-Ó, értem honnan fúj a szél-biccentettem óriásit, ő pedig várakozóan bámult.-Mivan, most jött elő a védelmező bátyus oldalad?-horkantottam fel, ő meg odalökött nekem mégegy doboz ruhát.

-Nem, csak-kezdte.-Gondoltam ha Louisszal terveznéd, tudom kit kell kiher...

-Drew!-háborodtam fel.-Kiheréllek ha kiheréled-figyelmeztettem.

-Nyugi hugica-vigyorgott.-Csak akkor játszadozok el vele ha ő is játékként fogja fel ami köztetek van.

-Nem úgy fogja fel.

-Igen?-kérdezte bizonytalanul.-Sokszor játszottam már el érzelmeket ha csinos lányokról volt szó.

-Nem akarok tudni a sötét, tini múltadról-fintorodtam el.

-Pedig érdekes volt. Példaértékű. Ha nem is a pozitív példa, de példa-fogta vissza a nevetést.

-Kretén. El se tudom képzelni mit éreztek szegény lányok.

-Na de jöttél te és a bölcsességed. Emlékszel mit mondtál?

-Úgy viselkedj a lányokkal ahogy elvárod hogy a saját lányoddal viselkedjenek majd a fiúk.

-Úgy viselkedj ahogy elvárnád a lányodtól-kacsintott.

-Huszonnégy évesen elvárom hogy ne legyen szűz-dobtam neki egy pulcsit.

-Én szeretném ha a kicsi Madison örökké az maradna.

-Madi...mi? Drew nincs lányod-hunytam le a szemeim, mert ez...ez Drew. Ez, mindenki, ez, Drew. Ez igazából és tagadhatatlanul Drew.

-Honnan tudod?-tette a kezét a szája elé.

-Idióta-forgattam meg a szemeim.-Először tartós kapcsolat kéne.

-Gyerek anélkül is születhet-nevetett ördögien.

-Drew-néztem rá lesújtóan.

-Gyereket hallottam-lépett be a szobába Louis.-Tudod Dee, gyakorlat teszi a mestert-kezdett magyarázni, mire Drew erősen nekidobta a pulcsit amit nem sokkal azelőtt Drewnak dobtam.-Héé. Ez az enyém-tartotta Louis maga elé.

-Hát...már nem-nyújtottam ki a karjaim, szóval visszahajította nekem, én pedig boldogan behajtogathattam a szekrénybe.

-Amúgy Rachel és én már három hónapja együtt vagyunk-mondta Drew büszkén.

-A múltkor még Danielle volt.

-Vele már négy hónapja-húzta ki magát. Louis majdnem megfulladt a röhögéstől, én meg elképedtem.

-Drew! Te gerinctelen állat. Szakíts Rachellel-löktem meg a vállánál.

-Miért Rachellel?

-Mert a képek alapján Danielle szimpatikusabb, és ha most szakítasz Rachellel, talán kibírja melletted huzamosabb ideig-magyaráztam.

-Te rasszista. Képek alapján ítélkezel.

-Nem ítélkezek, csak Danielle aranyosnak tűnik. Te döntésed.

***

Este kilenckor végeztünk a pakolással és úgy mindennel, beleértve a berendezkedést. Matty kifáradt, szóval lefeküdt az üres szobában, a többiek meg a nappaliban beszélgettek meg ettek. Négy féle kaját rendeltünk, mert senkinek nem volt jó semmi. Kínai, sushi, pizza, és hamburger. És persze Beth elment edzeni, én pedig egyedüli lányként csak fogtam a fejem. Az oltások amiket kaptam, hát csak a szokásos, kivéve hogy most Louis is erősítette a köcsögcsapatot. Méghozzá elég keményen. Sajnos hamar beilleszkedett, mert ugye mi más hozná össze a fiúkat ha nem a munka?!

-Te mitől fáradtál el?-háborodott fel Adam.

-Én is hoztam fel dobozokat!-vágtam rá.

-Amiben a legkissebb cuccok voltak-bólogatott Drew.

-Sajnálom, azt adtátok oda mindig. Pedig sokszor lementem segíteni, de mindig ment a "ez a mi feladatunk" duma-idéztem Aaront.

-Pontosan. Maradtál volna a szobádban pakolni-vitatkozott Adam.

-Megverlek-fenyegettem.

-Ez utoljára akkor ijesztette meg mikor ő tizenhárom volt, te meg tizenkilenc. Azóta azért hála isten megemberesedett az öcsi-mondta Aaron.

-Tudod mi a gáz?-vetette fel Louis.-Hogy mikor először láttalak, Dee éppen levert egy doboz kóla miatt-emlékezett vissza, mire mindenki kiröhögte Aaront, de átöleltem és megszorongattam az arcát.

-Nem baj Aaron, így imádunk-vigyorogtam.

-Mássz vissza a barátod mellé, nem érdekelsz-tolt el leplezve a boldogságát. Mert igazából szerette ha a középpontban lehetett akár húsz másodpercre is.

-Mikor lesz esküvő?-célzott Adam rám és Louisra. Pár másodpercig hallgattam, majd meglepetten magamra mutattam.

-Nekünk? Azt hittem Bethre és Aaronra gondolsz-kuncogtam, Aaron pedig kis híján megfulladt a narancslében.-Ki ne köpd, különben felnyalod. Ma mostunk fel-emlékeztettem a kanapén kényelmetlenül helyezkedve.

-Hazaviszem Mattyt-bámulta a telefonját Drew.-Anyáék zaklatnak.

-Azért a napokban még jöhetsz ám-álltam fel kikísérés gyanánt.

-Jövök nyugi.

-A nyulakról meg annyit...

-Igazából...

-Tudom hogy nem vettél nyulakat-legyintettem, majd a vállára raktam a kezem.-de a nyulak akkor dugnak mikor akarnak.

-Remélem a kislány nyuszi átgondolta milyen a kan-húzta fel az orrát.

-Héé. Olyan mint minden normális nyúl. Rendes meg perverz, de ezzel mindenki együtt él.

Szóval Drew, Matty és Adam elmentek, mert Drew hazavitte ugye Adamet is ha már majdnem ugyan ott lak...tunk...tak, mit tudom én. Aaronhoz visszatért Beth az edzőteremből, aki ahogy kinézett szerintem fel is avatta a zuhanyt, így gondoltam akkor Louis is maradhat, ha szeretne. Igazából azt mondta hogy nem akart zavarni, de valljuk be kényszerítettem rá hogy maradjon, ugyanis a távolból Zeusz hadat üzent Hérának, vagyis igen, kicsit dörgedezett a szép Londoni égbolt. Ráadásul korom sötét volt odakinnt. És persze mikor az én aranyos, zsiráfos pizsimben felmentem az emeletre a konyhába inni, minden eltűnt, vagyishogy elment az áram.

-Fasza!-kiáltotta Aaron.-Boldog első éjszakát Dee!

-Boldog szívrohamot nekem!-kiabáltam vissza.-Louis!-visítottam. Pár másodperc alatt hangok közeledtek felém, amit persze reméltem hogy Louis okoz. Szerencsémre nem egy gyilkos bohóc akart megtámadni, hanem tényleg Tomlinson botorkált.

-Majdnem eltévedtem-nevette ki magát.-Mit akartál csinálni?

-Ittam, mehetünk-mosolyodtam el.

-Nem hiszem el hogy van egy huszonéves lányom-morogta miközben én boldogan mentem mögötte egészen addig, amíg a szobába épphogycsak beérve egy hatalmas dörgés sújtott végig a lakáson, amihez egy időben egy két másodperces villámlás is társult.

Mikor persze ez megtörtént, én annyira megijedtem hogy teljes erővel Louisnak rohantam. A probléma csak annyi volt, hogy Louis már az ágy mellett volt. És Louis olyan gyorsasággal terült el az ágyon, hogy hirtelen azt hittem én vagyok Flash.

-Ez kicsit tetszik-a leheletnyi holdfényben láttam hogy elmosolyodik, majd úgy is marad.

Majdnemhogy lovaglóülésben landoltam rajta, ami őt kicsit sem zavarta, és gondolom élvezte volna tovább a helyzetet, de megint dörgött, én pedig lepöndörödtem az ágyra, és egyszerűen magamra húztam a takarót.

-Dee-motyogta rosszallóan.-Ez csak a természet.

-Hát, a természet ezzel a formájával simán meg tud ölni-válaszoltam kicsit sem meggyőződve arról, hogy szeretnék-e egyáltalán kibújni a takaró alól.

-Topless-húzta le rólam a leplet Louis, én pedig meglepődtem hogy mennyivel jobb ott a levegő.-Aludj már. Ne félj.

-De hangos-magyaráztam elhúzva a szám, amit amúgy rohadtul nem látott, úgyhogy akár az arcába is vigyoroghattam volna akkor.

-Tény hogy majdnem összeszartam magam az előbb, de most már nem olyan vészes.

-Louiiiiis!

-Mit akarsz, mit csináljak?-sóhajtott.

-Nem tudom. Lehetnél fényből, akkor látnánk valamit.

-Most azt...mi? Komolyan, aludj-nyomta le a fejem a párnára.

-Nem tudok-ásítottam.

-Francokat nem. Jóéjt-feküdt le ő is, de hozzám sem ért. Hozzám sem ért.

Hozzám sem ért.

-Jóéjszakát.

Elgondolkoztam.

Percekig agyaltam azon, hogy mi az a megmagyarázhatatlanul érthetetlen ok, amiért Louis Tomlinson nem ér hozzám miközben teljesen betojva fekszek egy ágyban vele, korom sötétben. Miért is nem akart eredetileg itt maradni? Előtte még olyan lelkes volt. Aztán eszembe jutottak a nyulak.

Drew.

***

Meglepetésszerűen ért a tény, miszerint Louis lelépett. Komolyan mondom. Elment szó nélkül mikor még aludtam, és semmit nem hagyott maga után.

-Mi a franc-suttogtam, majd a telefonomhoz kaptam.

Dee: Lelépsz hajnalban??

Louis: Bocs

Dee: Bocs?

Dee: A medve bocs, az bocs.

Dee: Ez nem bocs, ez számomra érthetetlen

Louis: Nincs ezen sok megértenivaló

Dee: Louis..?

Louis: Igen?

Dee: Drew volt?

Louis: Tudod félek a bátyádtól.

Dee: Fuuuu te igazi férfi vagy

Dee: Mit mondott?😏

Louis: Meggyőzött hogy élni akarok

Dee: Most eldöntheted hogy tőle, vagy tőlem félsz jobban. Várok

Louis: Mikor menjek?:))))))

Dee: Amikor akarsz😂

Louis: Fél óra😉

Szóval üzeneteket váltottam a bátyussal is, és az lett a vége, hogy húsz perc múlva az ajtómban állt. Én pedig kinyitottam. Ő nagy boldogan belépett, én pedig tarkóncsaptam.

Haiiiiiiiiiiiiiiii

Mizu? Milyenek lettek a félévik? Remélem azért nem buktatok xd

Na hát. Nincs sok mesélnivalóm. Annyit mondok hogy igen jó részt írtam a múlt héten, és hát A tesztalanyomnak is nagyon bejött;))).

Tehát. Nemsokára az is eljön.:))))))))))))))

Baiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

::::::::Vivi