Köszönöm ismét a díjat 19tommo_girl91-nek, és DraVek-nek:)))

Dee: Louis

Louis: Dee

Dee: Valaki kovet

Louis: Mi

Louis: MI?

Dee: Keringek itt a szomszed utcaban hogy ne tudja hogy hol laksz

Louis: Azonnal

Louis: Gyere

Louis: A szemkozti utcaba. Most. Indulok. Siess.

Louis: De ne feltunoen

Louis: Csak ne essen bajod

Louis: Vigyazz

Hah. Enyhén levert a víz, remegett a kezem, de továbbra is irogattam neki hülyeségeket pl.: Csak azert irok mert eddig is teloztam szoval amugy ha most megolnek akkor valami szep tengerparton szorjatok el a hamvaim meg ilyenek

Esküszöm, életem három leghosszabb sétával elbaszott perce után könyörtelen sípolás indult el a fejemben, mert Louisnak nyoma sem volt a hosszú utcában. Egyszer befordult egy kocsi, de az nem Louis volt. Komolyan, azon voltam hogy futásnak eredek vagy berontok egy idegen házba segítséget kérni, mikor a sarkon gyalog láttam egy kapucnis srácot.

Dee: Ajanlom hogy te legyel az mert ha nem halott vagyok

Louis: Cica

Louis: Te mirol beszelsz

Dee: Louis ne viccelj mar velem szemben jon valaki kapucnival a fejen a telefonjat nyomkodva ne basszal fel

Louis: Te milyen utcaban vagy egyetlen draga istenem te jo eg

Dee: Hat nem abban amelyikben te.

Louis: Dee! Melyikben vagy

Dee: A szelsoben amelyik vegigvisz a kertvarosig

Abban a pillanatban, mikor már csak negyven-húsz méter volt a két srác és közöttem, lefutattam a google összes gyors karate leckéjét a fejemben, és irdalmatlanul tomboló szívvel sétáltam a fekete kapucni felé. Aztán befordult egy Range Rover. Ekkora szikla még nem görbült le ember szívéről. Elég lassan haladt, aztán öt méterrel előttem leparkolt. Én sietve, majdnemhogy feltűnően rohantam a kocsihoz, és becsaptam az ajtót. A feltételezhetően majdnem támadóim széttárt karral meredtek egymásra, majd ketten továbbsétáltak.

-Felhívtam a rendőröket. Elmondtam hogy követnek. Azt mondták hogy mivel nem csináltak semmit, nem tehetnek sokat de kijönnek értük-mondta higgadtan.

-Rendben-motyogtam halkan.

-Hogy jutott eszedbe az hogy kibaszottul hazasétálj mikor sötétedik? Komolyan, el sem tudod képzelni milyen öt percen mentem keresztül, Dee soha többé nem sétálhatsz. Tényleg, veszek neked öt kocsit, csak ne sétálgass mert attól még hogy egészséges, nem biztonságos. Nem. Mi lett volna ha most éppen zuhanyoztam volna? Vagy néma lett volna a telefonom? Dee!-akadt ki teljesen.

-Hol a ruhá...-kezdtem volna kiemelni a hiányos öltözetét, ami csupán egy melegítőalsó volt. Tényleg. Cipő sem volt rajta. Simán, mezítláb nyomta a pedálokat abban a két percben amíg a garázsába hajtott.

-Nem a legjobb idő kérdőre vonni. Nem volt időm csinosba vágni magam miközben téged követtek, basszameg-emelte fel a hangját. Lehunytam a szemeim, és hallgattam a következő percnyi lecseszést arról, hogy soha többé nem enged el. Igazából jól is esett a törődése, egész szép dolgokat mondott.

Kiszálltunk a kocsiból, szótlanul bementünk a házba, ő a konyhába ment, ahogy láttam vizet ivott, én pedig lesújtva felbicegtem a szobájába, és megálltam az ágya előtt. Koszosan belefeküdni? Nem. A mély sóhajomat követően:

Louis kibaszta az ajtót, majd a sarkával visszalökte, aminek következtében becsukódott. Erős hanggal lerakta a pohár vizét az asztalára menet közben, ami vagy eldőlt, vagy simán kiloccsant. Három nagyon határozott lépéssel mellém ért, kivette a kezemből a táskámat, és könyörtelenül ledobta a földre, ahol nagyot puffant. Lenyomta a vállamról a dzsekimet, kihúzta belőle az karjaim, majd erőszakosan földhözvágta. Azt sem tudtam mi történt abban a tíz másodpercben amíg ez megtörtént. Egy erős ölelésbe vont, ami igazán jól esett. Átkarolta a vállam és a nyakam, én pedig a hátába tudtam kapaszkodni. Nem úgy tűnt mintha el szeretne engedni, szóval két percig biztos úgy álltunk ott a szobájában, már csak az utcai világítás fényében ami betévedt az emeleti ablakon.

-Köszönöm hogy eljöttél értem-suttogtam halkan a mellkasa és a nyaka közé. Engedett az ölelésen, majd a hajamat kisöpörte az arcomból, közrefogta a tenyereivel, és a homlokomra emelte a száját. Egy gyenge puszit adott, majd lepillantott a szemeimbe. Elszégyelltem magam, úgyhogy én is lefelé kezdtem nézegetni. Kicsit elemelt a földtől és háttal lefeküdve magára húzott. Egész testemmel rajta feküdtem, a fejem a mellkasán, a többit pedig el tudjátok képzelni.

Addig addig játszott a hajammal, és piszkálta a hátamat amíg a jó érzés el nem nyomott. Hosszú, történéstől csurig lévő nap volt, ami után el kellett gondolkoznom hogyan is fért bele ennyi minden.

***

-Dee-morgott a reggeli hangján.

-Mmm-pillantottam fel. Kicsit kinevetett, majd biccentett.

-Elzsibbadt a karom-utalt arra, hogy félig a karján fekszek. Hát. Vegye ki alólam. Felemelkedtem, majd visszatettem a fejem az ágyra.

-Álmos vagyok-motyogtam olyan állapotban, hogy alig emlékszek rá.

-Mit szólnának a szüleid ha tudnák hogy mit csinálunk-dörzsölte meg az arcát.

-Hogy a bébiszitteremmel egymásba estünk? Szerintem nincsenek ellene.

-Na jó, de csináltunk mi más féle szeretetet is-horkantott.

-Nem tudom miről beszélsz-támaszkodtam a könyökömre mosolyogva, mire átfogta a nyakam és maga felé húzta.

-Tudod te-kacsintott.

-Az régen volt.

-Emlékeztesselek?-támaszkodott felém, a zsibbadt karjára. Hm. Hamar elmúlt a zsibbadás.

-Most hogy mondod emlékszek-tartottam meg a mellkasát nevetve.

-Szerintem nem. Elfelejtetted.

-Seggfej-röhögtem ki ahogy egyre és egyre lejjebb csúsztatta az oldalamon a tenyerét.

-Mi az hogy seggfej?-háborodott fel.-Ha seggfejnek nevezed azt, aki megmenti az életed, legyen-csúszott a farmerom alá a keze.

-Louis te hallod ezt?-próbáltam felkelni, de nem engedett. Mármint tényleg hallottam valamit, bár gyakran mondják hogy paranoiás vagyok meg ilyen hülyeségek.

-Ennyire nincs hozzám kedved?-hajolt közelebb lassan. Uh, dehogynem volt hozzád kedvem.

-Komolyan. Nem hallottad?

-Mit?

-A lépcső. Meg az ajtót. Eskü, ennyire nem lehet rossz a hallásom hogy már magától hangokat képez-ráncoltam a homlokom.

-Képzelődsz-rázta a fejét.-Megértem, ha én lennék a helyedben, én is kábult lennék.

-A tegnap miatt?-értelmeztem. Rosszul.

-Nem. Miattam-vigyorodott el.

-Hú de nagyképű vagy-nevettem ki hangosan, majd mikor kellően kínosan érezte magát, hirtelen abbahagytam.

-Most hallom-jegyezte meg szinte járőrkutyaként hallgatózva.

-Én nem-suttogtam.

-Ne szórakozz-kelt fel, majd az ajtajához sétált, és kinyitotta. Az ajtófélfának dőlt, és kissé meglepetten megdörzsölte az arcát.-Oli.

-Hol a többi ruhád?-hallottam egy számomra ismeretlen hangot utalni Louis egy szál melegítőalsójára.

-Luke, minek az-legyintett.-Hogyan jöttetek be?

-Nem zártad be az ajtód-morogta Oli.-Játszhatnánk. Régen voltunk hárman.

-Hát...-vakarta meg a fejét Louis.-Nem tudom-pillantott rám, az ajtót résnyire nyitva hagyva. Legyintgettem a kezemmel hogy menjen, ő pedig vállat vonogatva kért egy percet.

-Menj csak.

-Gyere majd le. Komolyan. Attól függetlenül hogy Oli seggfejeskedik veled, Luke kedvelni fog-fordult a szekrényéhez, majd kivett egy pólót.

-Elleszek itt. Bekapcsolom a tévét. Már kérdezni akartam, ez dísz vagy működik?-mutattam a tévé irányába bizonytalanul, ő pedig felnevetett.

-Nincs nekem annyi pénzem hogy dísznek vegyek tévét-horkantott fel, majd megfogta a távirányítót, és bekapcsolta. Bumm, működik.

-Így megleszek-húztam fel a nyakamig a takarót.

-Úgyse bírod kaja nélkül. Nem kerülheted el hogy legyere-kuncogott leülve mellém.

-Lila a szád-bámultam nagyra nyílt szemekkel.

-Valaki bevert egyet egy dobozzal-biccentett elismerően.

-Véletlen volt-ültem fel két másodperc alatt, majd a fény felé forgattam az állánál fogva.

-Most a nyakamat is eltöröd?

-Nem terveztem-engedtem el, majd közelebb csúsztam.

-Ne nézegess így. Olyan mintha még nem láttál volna embert-nevetett ki.

-Fogd be. Fáj?-húztam el a szám.

-Nem.

-Csak azért mondod hogy jobban érezzem magam-biggyesztettem le az ajkam.

-Ugyan-legyintett lemondóan. Ismét a fény felé fordítottam az állánál, de aztán ő is megragadta az állam, és durván megcsókolt. Hirtelen mordult egyet, mire elkaptam a fejem.

-Mondtam hogy fáj-vágódtam az ágyba aggódva.

-Ez nem amiatt volt-mondta, mielőtt kilépett az ajtón.-Cuki vagy mikor elpirulsz-szólt vissza tudva hogy úgyis pirosodni kezdek valamikor.

-Nyald ki-kezdtem oltogatni, de szerintem már nem hallotta.

Mivel semmi dolgom nem volt, az égvilágon semmit sem csináltam. Tényleg, semmit. Átaludtam az egész délelőttöt, mikor felébredtem a tévé még mindig halkan ment.

-Tényleg nem akarsz lejönni?-dugta be a fejét Louis az ajtón.-Te aludtál?-esett le az álla ahogy meglátta hogy nyújtózok.

-Igen. És még mindig fáradt vagyok-biccentettem.

-Ez nem fair-nyöszörgött.

-Mi? Te menj játszani, én alszok még-kuncogtam.

-Azért neked itt luxus életed van nálam-kapcsolta ki a tévét.

-Miért jöttél fel?-vontam kérdőre.

-Oli és Luke elmentek boltba, gondoltam addig ennél, de látom az alvás jobban csábít.

-Jól látod-nevettem feltámaszkodás közben. Valahogy sikerült aznap először a két talpamra állnom, és Louis után sétálnom aki a konyhába tartott.

-Húha, szendvicset csináltál nekem-lepődtem meg.

-Megsértesz-rakta a szívére a kezét.

-Ja nem, csak eddig inkább megetted előlem minthogy csináltad-legyintettem.

-Hát ez így van-bólintott.-Terveztem mára valamit...

-Mit?-csillantak fel a szemeim.

-Úgy nézek ki mint aki el akarja mondani?-röhögött ki, majd kinézett az ablakon.-Vagy elküldöm őket, vagy kivárod a holnapot.

-Persze hogy megvárom a holnapot. Rádfér egy kis férfitársaság.

-Lepasszolsz?-akadt ki.

-Ugyan máár-ültem fel a pultra.-Két napja megállás nélkül velem voltál...

-Kivéve mikor majdnem elraboltak-vágott közbe.

-Meddig emlegeted még ezt?-sóhajtottam mélyet.

-Az unokáink is tudni fogják-vigyorgott.

-Honnan veszed hogy gyerekeink lesznek egyáltalán? Lehet hogy a sok szteroid miatt impotens vagy-estem teljes zavarba. Unokák? Hol van az még? Messze. Jó messze.

-Milyen szteroidok édes, drága egyetlenem?-nevetett fel hitetlenül, széttárva a karjait.

-Gondoltam valami besegített az edzésbe, dehát ezek szerint ezt is magadtól érted el-morogtam elfogadva a tényt, hogy Louis egyszerűen ért az élethez.

-Kezdelek furának tartani-közölte.

-Csak most?

-Visszaértek. Bemutatlak Lukenak-fogta meg a kezem, majd lerántott a földre a pultról.

-Nemár-biggyesztettem le a számat.

-Hagyd abba ezt a szociális szorongási zavarodat. Nem harap-mutatott a járdán közeledő két srác közül arra, amelyik nem Oli volt. Egyértelműen nem.

-Ő? Ő haraphatna-jegyeztem meg gyorsan, Louis pedig a Földhöz hasonló mozgással megpördült a saját tengelye körül, majd elkerekedtek a szemei.

-Hogy mi?

-Semmi. Nem mondtam semmit-vágtam rá.

-Dee-komolyodott el.-Meg se merdd próbálni hogy levegőnek nézel mikor Luke itt van-emelte fel a kezét figyelmeztetően.

-Te nekem nem mondod meg mit csinálok-utánoztam meggyőzően a mozdulatot, pont mikor a két srác belépett az ajtón. Oli belökte az ajtót, majd valami "szia Dee" féleséget motyogott. Én is visszamorogtam neki hogy "szia Oli", majd Louis jőképű haverjához fordultam, aki teljesen jogosan, az illemszabályoknak megfelelően megvárta, amíg a nő nyújt kezet.

-Dee.

-Luke-rázta meg a kezem. Puha a keze. Vagy az enyém? Ki tudja már?

-Játszol?-szólalt meg hirtelen Louis. Vártam pár másodpercet, hátha igazából Luketól kérdezte.

-Én? Dehogy-ráztam a fejem hevesen.

-Azért leülsz közénk?-indult meg Luke a nappali felé.

-Legyen-mentem lassan utána. Oli már ott ült, játékra készen az egyik fotelben, a másikba én ültem, szóval Luke és Louis egymás mellett őrjönghettek. Én csak húsz percen keresztül bámultam a tévét és az ujjaikat ahogy fürgén járnak a konzolon. Anélkül csinálják hogy odanéznének, ezek már a gépíráshoz szükséges elvek is lehetnek. Jó, Drewwal mi is ilyen kis kockák voltunk még mikor ő húsz volt. Azóta elő-előkerül az X-Box időtöltésnek Matty számára, de van hogy miattam kell gamer maratont tartani.

Az elmúlt pár hétben háromszor, ismétlem háromszor esett a hó, sőt hétfőn konkrétan zuhogott, és az egyik legnehezebb tantárgyból kettő, azaz kettő ötöst kaptam egy dogára, és egy óra kellett ahhoz, hogy el tudjam hinni. És sajnos ennek az az ára hogy ide kevés részt tudok felrakni. De tudjátok, amikor tudok aktív vagyok:)) Úgy gondoltam hogy mivel jön a legjobb hónap az évből-na nem a karácsony miatt, hanem a névnapom és szülinapom miatt olyan csudijó hahahahahahhahaha-, mindenkit megajándékozok valamivel:))) szóval ez olyan lesz, hogy ti leírjátok nekem akár kommentben, akár üzenetben hogy mit szeretnétek, én pedig teljesítem.

Naigen. Rosszul fogalmaztam.

Szóval ezalatt azt értem, hogy kérdezhettek akármit. Bármit. Én megválaszolom. Ha akarjátok üzenetben, ha akarjátok egy külön fejezetben, és annyit kérdeztek amennyit akartok.

És ne fogjátok vissza magatokat, szeretek magamról beszélni. Szóval. Ez olyan q&a feelinges lesz, de tényleg én már szeretnék veletek barátkozni!!!!!

Olyan jófejek lehettek mind😭

El se tudjátok képzelni mennyire kíváncsi vagyok hogy kik azok a bolondok akik elolvassák amit én írok😂 És komolyan, kérdezzetek, meséljetek nekem:))))))

Feel free my friends.

Persze olyan kérdéseket hogy milyen utcában lakok nem válaszolok meg, még akinek eszébe jutna.

És jó szünet előtti hajrát;)))

És kaptam egy hörcsögöt. Whiskeynek neveztem el ha valakit érdekel xd.

Jaés ne felejtsétek el hogy ha kérdésetek van.

Most kérdezhettek rólam. Bár azt is megértem ha senkit nem érdekel xd

Baiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

::::::::::Vivi