Ez..ez. Remélem olvasható. Próbálok aktívabb lenni emberek, de a lustaság nagy úr.

Baiiiii

Vivi

Hosszas veszekedés után arról, hogy mit csináljunk, kimentünk a kertbe, és leültünk beszélgetni. Sokmindent megtudtunk egymásról, amiről őszintén, sejtelmünk sem volt. Soha.

-Van tesód?-kérdezte kíváncsian, én meg bólogattam.

-Huszonkilenc éves. Fiú, és London másik felében dolgozik. A másik öt éves, fiú, és táborban van-mondtam tömören, majd visszakérdeztem.

-Ömm..nyolcan vagyunk tesók.

-Te jó ég-képedtem el. Nyolc? A kettő is sok.-És..és mennyi lánytesód van?

-Hat-kuncogott, majd kihívóan felém fordult.-Erre nem számítottál, mi?

-Nem-ráztam a fejem vigyorogva.

-Megismerem valamikor a tesód?

-Biztos. Bár nem hiszem hogy ha ő itthon van, vissza lehetne tarthatni a bulitól minket-húztam el a számat.-Ő is szereti az éjszakai életet.

-Értem-biccentett.-Mesélj magadról Topless-dőlt hátra a hintaágyban, én meg megforgattam a szemeim.

-Inkább mesélj te! Ennyi lánnyal együttélni nem lehet könnyű szegény kicsi lelkednek-játszottam meg magam, ő meg semmibe véve a viselkedésem válaszolt.

-Nem olyan nehéz mint amilyennek hangozhat-gondolkozott el-sokat vannak nálunk a haverjaim. Ha tudom, bemutatom őket-kacsintott.

-Engem ne mutass be egy csapat szépfiúnak-helyezkedtem, majd lemondóan legyintettem.

-Hát ha nem is szépfiúk, de hasonlóan szerények lehetnek mint én. Amúgy meg milyen cspatról beszélsz? Hárman vannak-bombázott megjátszott szánalmas tekintettel, én meg elnevettem magam.

-Három szépszál gyerek? Komolyan, nem tudok másra gondolni, mint hogy három szőke, vékony, semmi izom srác játssza a csicskáid.

-Milyen hülye vagy-sóhajtott. Elkezdtem nézegetni az eget, és valami zavart.-Mit nem találsz?-kérdezte ő is felpillantva.

-A nagygöncölt. Soha nem találom meg-ráztam a fejem.

Elfeküdt a fűben, és maga mellé rántott. (kullancskeresés este).. Egymás mellett feküdtünk a gyepen, aztán felmutatott.

-Látod ott a fényeset?

-A sarkcsillagot? Ja, kiszúrja a szemem-bólogattam. Úgy éreztem, sugárzott a cinizmus a hangszínemből.

-Szuper. Nézz feljebb. Ott lesz az első csillag-mutatott a levegőbe. Sokat segített.

-Az?-mutattam egy random csillagra ott fent. Megfogta a kezem, és nagyjából betájolta a mutatóujjammal a csillagot.

-Az ott-biccentett, majd rám nézett. Én tovább keresgéltem, de éreztem hogy néz.

-Miért nézel?-grimaszoltam.

-Vicces ahogy keresel-röhögött ki, én meg lesütöttem a szemeim, és homlokonvágtam magam.

Hazavágta a szép pillanatot.

Ezekután felmentünk a szobámba, és mindketten mást csináltunk. Fetrengtünk az ágyban, üzengettünk, aztán megint mást. Untuk magunkat.

-Hopp, egy kép snapre-mászott az arcomba, én meg nem festhettem szépen. Duzzogva néztem rá, ő meg felém mutatta.
Az volt ráírva hogy "Bae♥".

-El vagy tévedve Tommo-ráztam a fejem.

-Rly? Akkor miért vagyok a szobádban?

-Mert vigyázol rám-morogtam.

-Khm. Midre vigyázok? Rád, nem a szüzess..-kezdte, de félbeszakítottam.

-Honnan veszed hogy..Louis?!-sikítottam, miután nekiállt engem csikizni.

-Hát látom rajtad édesem. Szívesen segítek ám rajtad ha szükséged van rá esetleg..szólj ám-kacsintott, majd kiment a szobámból.

-Megjöttünk!-hallottam anya hangját. Ellmosolyodtam. Végre. Aztán felugrottam. Bazdmeg.

Kifutottam a szobából, és a lassan a lépcső felé sétáló Louis elé ugrottam. Befogtam a száját, és a szoba felé intettem.

-Hülyegyerek, a tetkóid-csaptam homlokon.

-Mi lesz?-kérdezte. Felmutattam a kezem.

Lementem, és köszöntem anyáéknak.

-Hol van Louis?-kérdezte anya.

-Két perce mehetett el..csak itthagyta a pulcsiját-kaptam fel, és felvittem az emeletrem-ha legközelebb jön odaadom neki-mosolyogtam. Anya gyanúsan méregetett, és csak azt hallottam hogy megkérdezi apától:
-Szerinted most azzal fog aludni?

Bementem a szobámba, hozzávagtam a pulcsiját, és lefeküdtem.

-Vagy kimászol az ablakon, vagy maradsz-motyogtam a párnámba.

-Nem akarom eltörni a csontjaimat a focimeccsem előtt-ült le mellém, úgyhogy egyértelmű volt hogy marad. Bezártam a szobaajtóm, és aludtam.

***

Reggel miután Tomlinsont kicsempésztem a házból, lezuhanyoztam, és lementem a konyhába. Ott volt Aaron, és éppen reggelizett.

-Reggelt-böktem ki, ő meg furán nézett.

-Találkoztam azzal a gyerekkel mikor jöttem. Csak nem...?-vigyorgott, én meg leintettem.

-Nem. Csak lent hagyta a pulcsiját mikor anyáék megjöttek, és a tetkóit más nagyon nem takarja el-forgattam a szemeim. Minek annyi tetkó? Mondjuk fogadok hogy a felét még nem is láttam.

-Ja jó-bólintott.

"Ma bemutatlak a három vékony, semmi izom, szőke gyereknek. Én vigyázok rád. Love, Louis"

Hm? Nem. Nem megyek focimeccsre vele. Felejthető dolog. Most felejheti is.

Valamikor hat órakor csöngettek, mikor éppen Madagaszkár Pingvinei mentek, azt pedig szeretem.

-Szia Louis. Itt a tegnapi, meg a mai is-hallottam anyát.

-Elvinném Deet egy focimeccsre ma-szinte láttam ahogy beveti a bájait.-Én játszom-büszkélkedett.

-És azalatt kire lenne bízva?

-Három barátomra. Jófejek-mosolygott.

-Ők is jólneveltek, mint te?

Ha azt tudnád anyám..

-Természetesen.

Felnevettem, mire anya rákérdezett.

-Mi olyan vicces?

-Ja, csak..e..ezek a pingvinek-dadogtam össze-vissza.

Anyáék elmentek, elterpeszkedtem a kanapén, Louis pedig a fejemhez ült.

Még jobb.gondoltam. Az ölébe raktam a fejem, és mosolyogva lehunytam a szemeim, alvásra készen.

-Mehetünk, drágám?-mosolygott az arcomba.

***

Nem, egyáltalán nem így képzeltem az egészet. Rengetegen vannak itt.

-Fiúk, ő itt Dee Topliss-mutatott rám három fiú előtt. Meglepődtem.

-Ő itt Harry, ő Liam, ő pedig Niall-mondta, én meg szerelmesen néztem rájuk. Nem mindegyikük szőke, ráadásul nem csicskák, jól néznek ki, és izmosak, és ahogy láttam, csak Niallnek nincs tetkója.

Ez így rendben lehet. De még így is az a véleményem, hogy punk felvigyázóm van.

Louis bevitt az öltözőbe, ahol egy csomó fiú focicuccban sürgött, Louis pedig előttem tolta le a gatyáját.

-Egek ura! A szűz szemeim!-nevettem fel eltakarva a szemeim. Erre ő is felnevetett. Jó poén Dee, így tovább.

-Na most már nem azok-mondta miközben elvettem a kezem a szemeim elől, és ezzel egy időben ledobta a pólóját, nekem meg nem sokon múlt hogy felsikítsak.

Nem sok tetkó volt alatta, de egy pár volt. Viszont. AZ A HAS! Hm. Ha valaki látja a reakcióm, pofán röhög.

Ő pedig büszkén állt előttem, kb. öt percen át, póló nélkül, én pedig ott ültem, és bámultam a felsőtestét. Egyáltalán nem zavarta, élvezte a helyzetet, a tekintetem meg csak cikázott rajta mindenfelé. Elámultam. Komolyan, nem tudtam magammal semmit kezdeni.

-Oké, elég Topless, ne legyél perverz-vette magára a focimezt.

-Ki beszél-motyogtam, ő meg megforgatta a szemeit.-Lepasszollak a fiúknak. Tényleg jófejek ám-mosolygott. Sóhajtva, de bólintottam.

***

-Ezentúl mi is megyünk vigyázni rád Louisszal-vigyorgott Niall.

-Könyörgöm ne-fogtam a fejem nevetve. A hasam már fájt a nevetéstől, a szám pedig mosolygörcsben állt.

-Miért? Hát nem jó velünk? A spanokkal?-duzzogott Liam.

-Nagyon fárasztóak vagytok-ráztam a fejem.

-Louis fárasztóbb. Várd meg, amíg megismered. Őrült egyénisége van, és sosem félt megmutatni-magyarázta Harry. Ezt mondjuk nem hiszem el.

-Louis sznobnak tűnik-vontam vállat.

-Nem az-vágott közbe Liam.

-Csak kell valaminek történnie ahhoz hogy magát mutassa-mosolygott halványan Harry.

-Na onnantól kezdve levakarhatatlan-zárta le Liam.

Így hihetőBB volt, de nem győztek meg.