Szóval megismertem Zoet, Oli barátnőjét. Olival amúgy sem kedveltük egymást, de még hogy ott is termettem, teljesen lesújtotta. A csaj pedig túlpörög. És mindig fogdos. Bármit. Tényleg bármit, ha éppen a mosogató mellett van, a pultot kell simogatni, ha a kanapén ül akkor a párnákat kell basztatni. Szóval legyen belőle ennyi elég. Én ezzel csak arra célzok, hogy összeillenek.

-Biztos bírod?-kuncogott Louis a kanapén hátradőlve. Mióta ott voltam Zoe nem őt, hanem engem ugráltatott. Segítsek sminket választani, szerintem melyik ruha jobb? Uhh, teljes mértékben megértettem Louis fáradtságát.

-Száz százalék-hunytam le a szemeim.

-Dee-állt be a tévé és közém Zoe, amit nem igazán értékeltem.

-Igen?-néztem fel rá. Nahát itt, itt nagyon megakadtam. Melltartóban volt. Louis leesett állal meredt rá, mire nekem is kikerekedtek a szemeim. A magas, fekete hajú, idegesítő lány és a stílusa.

-Szerinted melyik jobb, ez vagy ez?-tartott maga elé mégegy melltartót.

-Ez-böktem az egyikre, amelyik nem a rózsaszín volt.

-Szuper-mosolyodott el őszintén boldogan, majd felfutott a lépcsőn.

-Szent ég-hunytam le a szemeim kicsit elnevetve magam, de mikor kinyitottam őket, Louis még mindig sokkos állapotban meredt a távolba.-Louis.

-Neked azért jobbak-állt fel, majd ő is az emeletre ment. Én pedig megilletődve pislogtam. Csak. Mi? Hagyjuk már, először Louis, aztán Zoe, most meg megint Louis zaklat? A homlokomra van írva hogy 'stíröld'? Remélem nincs. Utánamentem, és ahogy megláttam az ágyban fekve egy üveg bontatlan sörrel, el kellett nevetnem magam.

-Mintha egy magányos apuka lennél hét gyerekkel-közöltem vele, majd az ágy mellé rakva a táskám leültem mellé. Az ölembe hajtotta a fejét, és sajnálkozva nézett az üvegre.-Miért nem bontod ki?

-Oli elvitte az egyetlen sörnyitóm-forgatta a kezében.

-Miért nem kéred vissza?

-Nem igazán szeretném tudni hogy most mit csinálnak-fintorodott el.

-Na jó-tettem fel a kezeim. A táskámért nyúltam, és kivettem belőle a...szempillagöndörítőm!

-Mit csinálsz azzal a kínzóeszközzel?-ugrottak ki a szemei.

-Kinyitom a söröd-nevettem fel. Levettem a gumit a göndörítőről, mert nyilván szeretném még használni az életben. A kupakhoz helyeztem, összezártam...

-Ha azzal kinyitod...

-Megehetem az utolsó fagyid?-nyitottam ki hirtelen. Szánalmas tekintettel bámulta a plafont.

-Zoe megette.

Majdnem. Majdnem kiröhögtem. De helyette csak visszatartott vigyorral visszaadtam neki az üveget. Ő beleivott, majd 'nyugodtan' elkezdett fel-alá sétálni. Mint egy idegbeteg. Akinek a hasán kirajzolódtak a kockák, és olyan jó feneke van hogy néhány lány is megirigyelné.

Tényleg, Dee? Tényleg ilyenekre gondolsz? Néha esetleg hogy a Dee Tomlinson milyen jól hangzik? Á nem. Soha nem gondoltam ilyenekre, csak most. Igen.

-És az ő cuccát még nem dobtad ki?

-Majd holnap-legyintett lerakva a tévé mellé az üveget. Elgondolkozott, én meg a tenyeremet piszkálva ültem az ágy közepén.

Csak az lett az egyetlen zavaró tényező, vagyishát kit zavart, hogy Louis tökre nem gondolkozott tovább, hanem felmászott az ágyra, és megfogva az államat maga felé fordította az arcomat, hogy aztán persze meg tudjon csókolni. Miért is ne? Elvégre számítottam rá. Amúgy nem. Sosem számítok rá, mindig meglep, de kit zavar? Észrevettétek hogy zavarba jöttem? Na mindegy.

A hátam mögé nyúlt, és nagyon lassan leengedett az ágyra. Ahogy a szája az enyémhez ért...felemelő érzés volt, mintha egy angyal leszállt volna értem és a mennyországba akart volna reptetni. De a mennyország még messze volt, Louis pedig közel. A kezei teljes rutinból szántottak végig az oldalamon, mintha már ezerszer lett volna rá lehetősége. Megtalálta a pólóm alját, és a tenyerét alácsúsztatta, ezzel eltakarva az oldalam.

De a törpök élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról? Az idegesítő, vörös Oliról? Szegény Lou és Dee mindig melléfog, aztán persze beletörődik!!!!

Így történt hogy Oli félmeztelenül (ami nélkül tényleg tudtam volna élni), kopogás nélkül benyitott, és mikor észrevette hogy nem alkalmas az időpont, kihátrált, de megjegyezte hogy "megvárlak itt". Szóval Louis kicsit megilletődve hagyott az arcunk között úgy két centit, majd hatalmasat sóhajtott. Pár másodpercig tétovázott, aztán egy kicsit jobban megszorítva az oldalam feltámaszkodott, és idegesen kisietett a szobából.

Csatt.

-Ezt miért kaptam?-hallottam Oli meglepett hangját. Gondolom Louis kedvesen köszöntötte egy tockossal.

-Az időzítésedért, azért te baromarcú-motyogta Louis, majd becsukta az ajtót, és ezután már nem hallottam semmit, csak morgást.

Hát akkor most igazából nem tudom. Ültem és vártam. Megfogtam a táskámat, hogy majd elindulok, de közben egyre mélyebbeket pislogtam.

-Ugye eszedbe sem jutott hazamenni?-suttogta Louis miközben letette a táskám oda, ahol eddig volt.

-De...-nyitottam ki a szemeim hirtelen, de olyan kómásan, tudjátok. Mikor fogalmad sincs hogy merre nézz, csak beszélsz össze vissza, és valószínűleg annyira álmos vagy hogy emlékezni sem fogsz rá.

-Fogd be-mosolygott kedvesen, majd a szekrényéhez sétált. Kikapott egy fehér pólót, majd nekem dobta.

-Zuhanyoznom kéne?-biccentettem.

-Összeesnél. Csak vedd fel-legyintett, majd átment a fürdőbe. Ő már azelőtt zuhanyzott hogy ott lettem volna, tudom mert felismertem rajta a tusfürdőjét. Szóval kicsit vergődve, de nekiálltam levenni a ruháimat, aztán a fehérneműre felvettem a fehér pólót. Kicsit érdekesen hatott a fekete melltartó kontra fehér póló harc, de mindegy. A ruháimat csak ledobáltam mindenfelé, amin Louis elszórakozott pár pillanat erejéig, de inkább hagyta őket hogy reggel biztos megtaláljam.

-Dee!-kopogott az ajtón Zoe. Louisnak elkerekedtek a szemei, pánikolva lefeküdt, majd teljesen magához húzott. Természetesen ideje nem volt rá hogy a takarót felhúzza, úgyhogy nagyjából anélkül is elvoltunk mikor Zoe persze azért is kinyitotta az ajtót, gondolom nagyon aggódott amiért nem szóltunk vissza. Végül odatipegett az ágyhoz, és lekapcsolta a villanyt, majd kisétált.

-Jézusom nekem itthon sincs életem-sóhajtott Louis.

-Nincs hát-mosolyodtam el, majd szerintem egyből el is aludtam. Ennyi volt, aznapra minden energiám elfogyott.

***

Szép jó reggelt mindenkinek! Hát ha nem is szép, de kezd kisütni a nap. Vagyis már ki is sütött. Remek. Louissal jóval korábban felébredtünk mint bárki más a házban, úgyhogy felöltöztünk és Louis hazavitt. Miután beléptem az ajtón, anya furcsán bámult.

-Te nem Aaronhoz mentél tegnap?

-Ömm...de. Aztán Louishoz-dobtam le a cipőim, majd fel akartam menni a lépcsőn mikor megakadt a szemem valakin. Hát úgy 190 centi magas, kicsit szőkés haja van, barna szeme, nem is néz ki rosszul.-Az ki?-mutattam az irányába. A kertben volt.

-Derek. Rendben tartja a kertet-mosolyodott el anya. Még mindig csak néztem.-Gondoltam hogy tetszeni fog.

-Mi?-kaptam rá a fejem.-Jézusom, őt is nekem hívtad ide?

-Nem, igazából a virágok miatt, de látom nem zavar-vigyorgott. Megforgattam a szemeim, majd kimentem. Bemutatkoztam, ő is bemutatkozott, segítettem neki megtalálni pár cuccot, majd bementem.

Rendes. Ennyi.

-Louis hívott. Nála hagytad a telefonod-kiabált anya a konyhából.-Azt mondta úgyis megbeszéltétek hogy átjön, elhozza. Benéztem a konyhaajtón, olyan 'biztos' fejjel, mire anya biccentett.-Ugye nem is beszéltétek meg?

-Szerintem ezt ő magával megbeszélte-legyintettem, majd elindultam felfelé, a puha ágyam irányába, de persze anyának ilyenkor vannak mesteri ötletei.

-Nem szeretnél Dereknek segíteni?

-Azért van itt hogy nekem ne kelljen-vontam vállat.

-Dee!-háborodott fel anya. Most mi van?-Vigyél neki valamit inni-szúrt le, majd elfordult. Utálom?????????

-Pfuh!-fújtattam (új szót találtam ki), majd kikaptam a hűtőből egy literes vizet. Most vágjam hozzá és mondjam hogy 'anya mondta hogy hozzak neked vizet'? Nehogy meghaljon. Amúgy meg nem kutya hogy itatni kell, idősebbnek nézem.

Miután odaadtam neki a vizet és megköszönte, leültem az egyik kerti székre, ő pedig egy gyors mozdulattal lekapta a teleizzadt pólóját. Nekiállt inni, a vízcseppek pedig folytak a felsőtestére.

Na jó! Nem! Nem!!

Mint kiderült, huszonkét éves. Ami nem jó, mivel a fiúk később érnek mint a lányok, és bár Louis egy fél évvel idősebb, még mindig én vagyok az érettebb. Az is kiderült hogy egy iskolába jártunk, de én nem emlékeztem rá, ő viszont emlékezett rám. Jaj ne. Légyszi ne. Miközben azt magyarázta hogy hogyan lehet életben tartani a kedvenc virágomat, anya kiáltott nekem egyet.

-Inkább rád bízom, én megölném-vontam vállat, majd intettem olyan 'majd később' féleképpen.

Beléptem a nyitott ajtón, majd a homlokomat ráncolva megálltam.

-Anya?-meredtem a félhomályba. Miért kellett besötétíteni a házat?

-Tudom hogy csak azért hagytad nálam hogy elhozzam-bukkant fel hirtelen valahonnan (az isten se tudja honnan) Louis, mire megugrottam. A pólómba rakta a telefont a köcsög.

-Hm kösz-morogtam a farzsebembe rakva.

-Ki a...srác?-nézett a félmeztelen, tisztabőrű haveromra.

-Derek, a kertész.

-Ja, szóval versengenem kell érted-értelmezte, mire megráztam a fejem.-Nem nálad, anyukádnál. Tudom hogy te engem választanál-dőlt a lépcsőkorlátnak karba tett kézzel. Izé...

-Tudod?-nevettem fel.-Elég csábító így izzadtan-léptem közelebb Louishoz, hogy ugyan azon az ablakon nézzek kifelé mint ő.

-Majd én is az leszek. De én nem a kertben fogok leizzadni ha érted mire gondolok-kacsintott, mire lesápadva bámultam rá. Ez beteg.

-Na jó, hagyd abba-tettem fel a kezeim védekezően. Sajnos semmilyen mozdulatot nem tehetek, már megtanulhattam volna hogy sosem nyerhetek. Megfogta a kezeim és a háta mögé rakta, ezzel elérve hogy NAGYON közel legyek hozzá. Lépett egy nagyot, és máris a falnak voltam tapasztva. Nahát, mintha egy másodperc lett volna. Pedig tuti hogy kettő volt.-Igazán befejezhetnéd.

Nevetve megrázta a fejét, majd azzal a boldog, idegesítő vigyorral bámult.

-Élvezed-jelentette ki.

-Téged?-horkantottam.

-Ha akarod engem is élvezhetsz-suttogta kicsit zavartan, mire felkiáltottam.

-Te zavarba jöttél!-ugráltam, annak ellenére hogy Louis egész testével rám nehezedett.-Jaj de kis...

-Ki ne mondd hogy aranyos-emelte a plafonra a tekintetét.

-Mert?

-Belőled is mindjárt aranyos lesz-biccentett a lépcső felé.

-Tudod, ma nagyon kanosnak érezlek-mondtam ki, mire leesett az álla.

-Te ilyet nem szoktál mondani!

Nem, a francokat nem.

-Bocsi, Derek bevadított-nevettem fel hangosan, mire megforgatta a szemeit.-Megforgattad a szemeid.

-Te is, elég sokszor. Köszi hogy emlékeztettél-vigyorodott el, majd lassan végignézte ahogy elengedem magam, és a földre ülök. Csak szemmagasságba kerültem valamivel amivel nem akartam. Mondjuk hogy a farmerével.

-Jaj ne. Menj innen-fordítottam el a fejem.

-Na ezt most nem én csináltam-háborodott fel, majd lehajolt hogy felhúzzon. Megfogta a kezeim és felrántott, majd a hátam mögé nyúlva leporolta a fekete farmerom. Hatalmasra tágult szemekkel vártam meg amíg biztosan tiszta a farmerom, majd kicsit megijedtem mikor megfogta a kezem, és az ő háta mögé vezette. Megint nagyon közel volt, és az ő irányítása alatt voltam. Legalábbis a kezeim biztosan. Kicsit kiakadtam, mikor a kezeimet a farmerje, sőt az alsógatyája alá vezette, és kényszerített rá hogy belemarkoljak a fenekébe!!!!!!

Jó igazából már álmodtam róla de kiakadtam.

-Louis!-próbáltam meg elvenni a kezeim, de erősen fogta őket. Pont a seggére. És miért is?-Engedd el a kezeim!

-Varázsszó?

-Amíg szépen mondom-meredtem lángoló szemekkel az övéibe, amik az én dühömtől izgatottan csillogni kezdtek. Mintha Louis egy ördög lenne, és most kiélezte a füleit, a teste pedig görcsösen izgult. Furcsa.

-Anyukád és apukád lagzira mennek ötre. Tudtad?

-Tudtam.

-Szuper-kacsintott.

***

Mivel egész nap nem ettünk, legalábbis én nem, négykor eljutottam az ebédhez. És reméltem hogy Louis most nem tervezi megenni előlem mint a múltkor, mert az vérre menő harc lett volna. Szóval hárman ettünk: Matty, Louis és én. Matty és Louis póló nélkül, mert ha Louis félmeztelen volt akkor Matty is, ha Louis kabátban volt Matty is, szóval Matty mindenben követi. Mikor Derek elment, beintegetett a konyhába nekünk, és hát...meglepte Louis jelenléte. Konkrétan olyan arcot vágott, mintha megcsaltam volna. Louis erre még jobban reagált, mintha az nem lett volna elég hogy a konyhánkban ül félmeztelenül. Farkasszemet néztek. Szent szar! Körülbelül fél percig tartott a csend, mire köhintettem.

-Matty, felmész?-érdeklődtem kedvesen.

-Aha-fogta fel a célzásom. Okos gyerek ám, okosabb a koránál. Sajnos ugyanezt nem mondhatom el Louisról.

-Muszály?-fordultam Louishoz. Szerencsére Derek elment.

-Mit?-mosolyodott el ártatlanul.

-Féltékenykedni.

-Nincs kire?-kérdezte bizonytalanul. Megenyhült, de mégis 'ugye tudod hogy buta vagy' arckifejezéssel ráztam meg a fejem. Nagyobb lett a mosolya, és lassan a plafonra nézett. Csak bámult a plafonra mosolyogva, én pedig nem értettem. Felháborodva ciccentett.

-Felmegyünk a szobádba?-morogta.

-Ó-esett le.-Óóóóóó! Minek?

-Hogy ne itt üljünk-ráncolta a homlokát.

-Ülni lehet a nappaliban is.

-Nem hiszem hogy Mattynek látnia kell hogyan ülünk le-húzta fel fél szemöldökét. Perverzen. Ami miatt kicsit majdnem félrenyeltem.

-Ne akard hogy idő előtt kidobjalak a házból-húztam résnyire a szemeim.

-Dee-meredt a szemeimbe könyörgően.

-Menj fel-mutattam a lépcső felé.-Én elpakolok.

Louis távozott a szobámba, én meg...én csak gondolkoztam. Mindenkivel megesik néha hogy elbámul, aztán tíz percig teljesen értelmetlen dolgokon gondolkozik, vagy képzeleg. Valami eszembe jutott, aztán elindultam a lépcsőhöz, de elfelejtettem hogy mit akartam, úgyhogy visszamentem a konyhába, hátha eszembe jut. Na, nem lehetek én az egyetlen aki ezt csinálja!

Miután teljesen feladtam az elmém visszapörgetését, felmentem a szobámba és szembesülnöm kellett Louisszal amint teljesen levetkőzve fekszik az ágyamon. Szerencsére derékig betakarva.

-Te mit...?

-Istenre esküszöm, leettem magam-tette fel a kezeit.

-És azért teljesen le kell vetkőzni?-tártam szét a karjaim, majd beugrott.-Mit ettél?

-Fagyit-vigyorgott, majd az ablakpárkányon lévő üres dobozra mutatott. Sietve odaléptem, és majdnem elsírtam magam.

-A zebrás fagyim-nyöszörögtem lebiggyesztett szájjal. Prüszkölve mentem át szerencsétlen bátyám szobájába, akinek a ruháit lassan pótolnom kéne, ugyanis Louis lenyúlja mindet.

-Dee-állt elém Matty. Gyorsan a hátam mögé raktam a bokszert, merthát...igen.-Ott aludhatok Adamnél?-mosolygott. Sok Adamet ismerek.

-Ha anyáék megengedik-vontam vállat.-Ó, fel kéne hívnom őket-vettem elő a telefonom, de kiesett a kezemből a bokszeralsó. Upsz!

-Az minek neked?-bökött rá Matty.

-Louis leette magát-forgattam meg a szemeim, majd vártam volna a kicsöngésre CSENDBEN, de Matty gyerek, szóval soha nem fogy ki a kérdésekből.

-És most meztelen lesz?

-Nem, alsóban lesz-nevettem fel.-Azért viszem.

-Most meztelen?-képedt el.

-Nem!-vágtam rá talán elég gyorsan ahhoz, hogy a lassan hat éves öcsém is felfogja: hazudok.

Anyáék engedélyt adtak az alvós cuccra, szóval összepakoltam Matty cuccait külön figyelmet szentelve a fogkefének, amivel nem igen akar összebarátkozni. Adam szülei jöttek Mattyért, szóval nagyjából annyi dolgom volt hogy becsukjam az ajtót miután a kedves testvérem el sem köszönt tőlem. Hm. Tudom hogy szeret.

-Bocs, csak Matty elment...-léptem be a szobámba, ahol Louis teljesen zavartalanul állt valóban átázott, ragadós alsógatyában. Valamiért elkezdtem nevetni miután hozzádobtam Drew alsóját.-Erről kéne egy kép-vigyorogtam.

-Ja, háttérnek?-kuncogott Louis nagyképűen. Elhitte!

-Nem-komorodott el az arcom.

-Az enyém-tette fel az ujját. Megfogta a telefonját, az ujjlenyomatával feloldotta, majd egy üres oldalra lapozott.

Kiugrottak a szemeim. Én hason fekve, nem másban mint egyetlen fehér pólóban. És bugyiban!!!!

-Ezt mikor csináltad?-vettem ki a kezéből. Jézusom, még jó is volt a kép.

-Ma reggel, mikor nem akartál felkelni-tette csípőre a kezét. Megforgattam a szemeim, mire erősen az övéhez szorította a csípőm. Na jó. Már lassan nem bírja a szívem tartani az iramot a vérnyomásommal.

-Most komolyan összekented a gatyám-löktem el, majd elfordultam és vizslatni kezdtem.

-Ha akarod leveszem-fogta meg, majd elkezdte lehúzni, de félúton megfogtam a macinaci derekát, és visszahúztam.

-Hülye.

Heloka. Kezdem azzal hogy anya talált nekem a szekrényben egy Adidas dzsekit. Már Louisnak érzem magam!!!

Folytatom azzal, hogy mivel bízok bennetek megkérdezem hogy fehér, vagy fekete Converse-t vegyek, de nem magasszárút, hanem tudjátok sima boka alattit??????????????????? Bízok bennetek. Hozzáadom hogy a fehér akciós.

Hogy vagytok, kedvenc embereim a világon?

Éééééés remélem tetszett a rész és megérte várakozni, és bocsiika hogy ilyen sok időbe telt, csak hát zsúfolt két hetem volt. És és és, mostanában tudjátok, ihletválságban vagyok, úgyhogy lassú az írói folyamat, de ne aggódjatok, még van egy csomó tartalék rész:)

Valaki jön a Savaria karneválra augusztus végén?:)))))))))))))))))))))))))

Imádollak titeket

Baiiiiiiiii

::::::::::Vivi

Jajaja és köszönöm az előző rész kommentjeit<3