Köszönöm szépen a díjat LucaKaszs-nak, imádlak imádlak imádlak!!!

-Te no...-fordult meg kiakadva.

-Te normális vagy?-kiabáltam rá, majd lábbal belöktem az ajtót, és a lépcsőre mutattam hogy menjünk fel, mert Aaron valószínűleg még aludt egyébként.

-Mi van?-ült le, majd meglepetten simogatta a tarkóját.

-Megfenyegeted Louist?-tártam szét a karjaim előtte állva, mire leült a kanapéra és elgondolkodott.

-Elmondta?-húzta el a száját kicsit idegesen.

-Rájöttem. Egy ágyban alszik velem és hozzám sem ér, ilyen soha, ismétlem soha nem történt. Miért kellett?-fogtam a fejem fel alá járkálva.-Eddig semmi bajod nem volt.

-Mert az elején egy vicc volt. Nem gondoltam hogy ebből lesz valami-rázta a fejét.

-Vicc volt-hunytam le a szemeim.-Drew, komolyan. Kitekerném a nyakad. Konkrétan lelépett reggelre.

-Igen?-mosolyodott el.

-Én a te helyedben meg sem rándítanám a mosolyizmaimat-húztam résnyire a szemeim.

-Gondoldd már végig hogy kinek adod a becsületed-forgatta a szemeit.

-Annak a fiúnak-mutattam az ajtó felé.-Nem kell elfogadnod, csak felfognod. Ennyi-csaptam a combjaimra.

-Miért az ajtóra mutatsz?-kérdezte bizonytalanul, a következő pillanatban pedig már halkan szólt a csengő.

-Mert bocsánatot kérsz, azért-fordultam meg, majd kimentem a lépcsőhöz, és kinyitottam az ajtót.

-He..

-Csukd be magad után-fordultam sarkon, majd visszaálltam Drew elé, és:

-Te bocsánatot kérsz amiért megfenyegetted Louist-mutattam Drewra, majd Louis felé tévedt az ujjam. Megszeppent. Először mióta ismerem.-Te meg szólsz ha a seggfej bátyám seggfejeskedik. Mi az hogy lelépsz?

-Aludni akartam-morogta álmos hangon. Összeráncoltam a homlokom.

-Éjjel mit csináltál?

-Néztelek-vont vállat, majd leült a kanapéra Drewtól jóóó messze, és ásított. Hirtelen mintha nevettem volna, de aztán visszanéztem Drewra.

-Nem hallom.

-Uh...bocs. Tudom milyen egy jó csajra várni.

-Ez...-esett le az állam. Louis elkezdett kiröhögni, én meg csak álltam és néztem.-inkább hangzott a pasikódexnek mint bocsánatkérésnek, de...ha férfi szemmel nézném megteszi, viszont én csak egy jó csaj vagyok?-mutattam magamra Louisra nézve.

-Dehogy-komolyodott el hirtelen.

-Nem tudok hinni nektek-emeltem a plafonra a tekintetem.-Mi a franc?

-A bátyjaként ki foglak nyírni, de a haverodként...gratulálni fogok-magyarázott Drew, én meg...én meg csak fejtegettem ennek az értelmét, de miután nem találtam legyintettem egyet és a konyhába mentem.

A hűtőnk? Csak gyümölcs, vaj, és kenyér.

-Miért van az hogy Drew hangjára kell ébrednem Bethé helyett?-nyöszörögte Aaron becsoszogva mellém a kis mamuszában.

-Mert Drew mindig pofátlan-vigyorodtam el, ő meg felnevetve kivette a hűtőből a doboz áfonyát. Kis habozás után (na jó, nem) az eper mellett döntöttem, szóval miután Aaron megmosta az áfonyáját, megmosta nekem az epreket.

-Gondolkoztál már azon hogy mi a szart fogunk enni ma?-ült le a reggelizőasztalhoz.

-Hát-kezdtem, majd hamar be is fejeztem.-nem.

-Szuper, más ötlet?-röhögött ki.

-Majd elmegyünk boltba mint a jó házasok-burítottam egy tálba az epreket.

-Na, az menni fog-tette a tarkójára a kezeit kényelmesen.

-Féltékeny leszek-lépett be Louis, majd elvett egy epret, és egyben megette.

-Miért kell neked mindig az én kajám?-fordultam el tőle, és gyorsan enni kezdtem.

-Mert mindig az a legfinomabb-nevetett. Haha.

-Persze-morogtam halkan.-Majd megmérgezem.

-Képes lennél megölni a kajád miatt?

-Ez kérdés?-húztam el a szám.

-Na jó. Akkor...

-Megyek-intett be a konyhába Drew.

-Szia-intettem vissza, majd Aaron is meg Louis is, bár ahogy láttam Louisra Drew csak valamit vicsorgott, aztán megfordult. Nem értem.

Miután Beth megérkezett és meggyőzte Aaront hogy ketten azonnal el kell menniük bevásárolni, hát Aaron kénytelen volt beadni a derekát a kicsit már erőszakoskodó barátnőjének, így Louisszal egyedül maradtunk.

-Szeretnél beszélni róla?-indultam az alsó emelet felé, hogy a szobámba jussunk.

-Miről?

-Hogy miért félsz a bátyámtól-nyitottam ki az ajtót, majd a ruhásszekrénybe mentem, és kiválogattam egy pólót meg egy farmert.

-Nem tudom feltűnt-e, de a bátyád magas és izmos-magyarázta.

-Húha. Ha nem tudnám miért mondod azt hinném meleg vagy. Na. És? Én meg a húga vagyok. És ez nem az ő kapcsolata-mutattam magamra az ágyra dobva a ruhákat. Louis leült az ablakkal szembe az ágyra miután a függönyt teljesen elhúzta hogy mindent takarjon a szobában.

-Jó, de Drewt nem is az érdekli. Hanem hogy mit csinálok veled. És nem csak a kezedet fogom meg az arcodat puszilgatom mint a tizenkét éves gyerekek-akadt ki. Sóhajtottam, majd gondolkodva a mondatom közben válaszoltam. Multifunkcionáltam.

-És ha Drew azt mondja hogy házasságig nincs semmi, te betartod?

-Kizárt dolog-röhögött fel.

-Nagyon helyes-léptem a szobába fekete fehérneműben. Kicsit meglepődött, majd mikor észbe kapott a ruháimat az ágy másik végébe rakta.

-Menj oda érte-vigyorodott el izgatottan.

-Louis!-ráztam a fejem, majd odatipegtem ahol a ruháim voltak, de akkor...elemelte a másik oldalra, és hátul megtámaszkodva a karjaival, elégedetten nyújtotta ki a lábait.

-Naaaaaa-másztam fel az ágyra, mire a háta mögé rakta.-Aha, értem, értem. Azt szeretnéd ha rád másznék.

-Gondoltam ne mindig én legyek a kanos-mosolygott pimaszul, én meg felnevettem.

-Mindig te maradsz-bólintottam, majd nyúltam a ruháimért, de a feje mögé emelte őket. Annyira küzdöttem értük, hogy arra kaptam észbe, hogy elérte amit akart, és én a csípője felett térdeltem két oldalt, ahogy azt a tumblr posztokon mindig kiemelik hogy milyen romi.

-Te rám másztál-dobta le a TISZTA ruháim a földre.

-Te halott vagy-kaptam rá a tekintetem hirtelen. Magabiztosan vigyorgott, amire nem tudtam mást csinálni csak elfordítottam a fejem és visszafogtam a mosolyom.

-Dehogy vagyok-horkantott fel, majd átkarolta a derekam, a mellkasához szorította, és maga alá pördített. A fejem pont lelógott az ágy széléről ahogy leérkeztem, ezért azt se láttam mit csinál. Nyilván fel akartam nézni, de az izmok a nyakamban nem éppen engedték ezt a lehetőséget.

-Louis-nevettem ahogy a keze az oldalamhoz ért.

-Csak mondd hogy imádsz.

-Utállak-ellenkeztem megtalálva a fejét a kezemmel. Közel volt a mellkasomhoz, amiből arra következtettem, hogy nemsokára...-Jesszus-lazultam el ahogy apróbbnál apróbb, gyengédebbnél gyengédebb puszikat hagyott a mellkasközelemben, és a melltartó alatt szorosan.

-Mit akartál mondani?-kuncogott.

-Fogd be-túrtam bele a puha hajába.

-Hé, én kedves vagyok, te is lehetnél az-cseszett le viccből.

Tudjátok, mikor a szerelempillangók felébrednek. Na ez nem olyan volt. Olyan volt mintha a pokol tüze égett volna az alhasamban, és bizony Louis volt a víz a tűzre. Szent ég, majdnem felrobbantam a tudattól hogy Louis még mindig pulcsiban van, ami minden egyes felsőtesti izmát eltakarta.

Mintha hallotta volna a gondolataim-amitől igazából megijedtem, mert szerintem nem kéne tudnia mire mire gondolok (és szerintem nekem se hogy ő mire gondol)-kihúzta a fejét a pulcsijából, majd valahova eldobta. Fehér trikó volt rajta, és most hogy összekócolta az amúgy is kuszán álló haját, nagyon csapzottan nézett ki. Ami amúgy tetszett. Na jó.

Ezután arctól-arcba voltunk, ha úgy jobban tetszik szemtől-szembe, ami nem jelenthetett mást, mint hogy vad csókcsatába kezdünk, ami amúgy nem sokszor történik meg, de ha elragad a hév nincs megállás...A kezei megállás nélkül a testemen cikáztak, az én kezeim mindig a felsőtestén maradtak amennyire csak bírtak, majd mikor a csípőjét az enyémre engedte, és az oldalamon lefuttatva a kezét beakasztotta a fekete vékony bugyiba, ahogy mondtam ha elragad a hév nincs megállás, kivéve ha.

Ha.

Ha anyád nem kiabál hogy látogatni jött.

Két másodperc alatt a ruháimhoz rohantam és felvettem őket, amíg Louis visszahúzta a pulcsiját biztos ami biztos. Annyira mérges voltam a szüleimre, hogy ki tudtam volna őket dobni az ablakon hogy aztán majd a kukába essenek, és onnan kelljen kimászniuk amíg én Louisszal...nem is tudom mit csinálok. Ez olyan 18+, arról nem tudhatok😶. Ugye még nem lehetett benne részem. És most se volt. Ugghhhhhhh!!!!

-Sziasztok-léptem ki a folyosóra.

-Dee-mosolyodott el szélesen anya, majd apa is.-Egyedül?

-Hát, áthívtam Louist hogy segítsen kipakolni a maradék dobozokat-vakartam a fejem. Szörnyen hazudtam.

-Ige...?-akadt fennt apa szemöldöke, pont mikor Louis kilépett a szobámból. Kedvesen üdvözölte az ősöket, majd hozzám fordult.

-Mit segíthetek még?

-Hát van pár cucc...de az ráér, menjünk fel. Beszélgessünk ha már eljöttetek idáig-legyintettem anyáéknak.

-Ó, husz percet minden nap megtennénk hogy lássunk-nyomult anya. Aha. Minden nap.

-De nem fogtok, ugye?-kérdeztem félve a válaszuktól.

-Dehogy fogunk, anyád hiányol minden percben. Majd megszokja-legyintett apa.

-Oké-sóhajtottam.

Szóval megkínáltam őket vízzel (mivel csak az volt), majd Louis is kiszolgálta magát.

-Louis, elég otthonos vagy-jegyezte meg anya gyanakodva. Te jó ég. Miért is jöttek ide? Meleg van.

-Ó, tegnap mindenki nagyon otthon érezhette magát. Dee lépcsős futárjai voltunk, szükség volt a vízre-mondta elborzadva visszaemlékezve, majd ahogy elment a pult és közöttem, véletlenül (vagy nem) végighúzta a kezét a derekamon. Ez valószínűleg feltűnt anyának, mert a következő pillanatban hirtelen Louisra kapta a tekintetét, aki nekidőlt a falnak és mosolyogva nézett.

Beszélgettünk, és beszélgettünk, és beszélgettünk, mikor Beth és Aaron megérkeztek, apa pedig úgy döntött hogy egy óra elég volt neki mára a lakásunkból. Louis egy mindent eláruló pillantást vetett rám, de közben még a száját is megnyalta. Szerintem képzeletben levetkőztetett. Ó hogyaza...

Ezt pedig apa észrevette. Majdnem megpofoztam Louist emiatt, ugyanis apa kicsit eszelősen viselkedett a további két percben amíg elbúcsúztunk. Amint becsuktam a bejárati ajtót és megfordultam Louis már előttem is termett, és magához húzott.

-Idióta-motyogtam.

-Mivan?-lepődött meg.

-Apa látta-csesztem le.

-Mit?-ráncolta a homlokát.

-Hogyan néztél?-csaptam a mellkasába, mire odakapott, és tettetve hogy fáj megsimogatta magát.

-Miért, hogyan?-kérdezte teljesen összezavarodva, majd megrázva a fejét.

-Louis!-toporogtam.-Mintha itt se lettek volna. Mintha én se lettem volna itt. És megint úgy nézel, fejezd már be!-kiáltottam rá, mire feleszmélt és elmosolyodott.

-Ja, csak arra gondoltam hogy mi lenne ha levennéd a ruháid-fonta össze maga előtt a karjait.

-Neked mi bajod?-szeppentem meg.

-Belém vagy esve-mondta ki ami nyilvánvaló volt.

-Inkább esnék szakadékba mint beléd-horkantottam, mire elképedve eltátotta a száját.

-Ez erős volt Topless.

-Tudom. Nekem tetszett-kacsintottam.

-Most csinálnék veled valamit-kezdte, majd csettintett.-De megígértem tegnap hogy elviszlek valahova.

-Hova?-csillantak fel a szemeim.

-Meglepetés.

-Nem szeretem a meglepetéseket-húztam résnyire a szemeim.

-Én meg szeretek embereket meglepni. Indulunk?-biccentett.

-Nemmm...tudom hogy bízzak-e benned.

Haiii

Tudom. Tudom.

Még a két hetes periodot se tudom betartani. Dehát annyi minden történt, hogy még egyest is kaptam. Azt pedig ki kellett javítani. Így történt hát hogy kaptam egy ötöst is. Haha. Nem is tudom mi lesz velem töri érettségin. Valószínűleg szerencse. És talán meglesz a kettes. Mindegy.

Megnéztem a Sötét Ötven Árnyalatát.

Egyáltalán nem olyan volt mint amire számítottam!!!!! Az első részben szinte semmi. Még azt se mondom hogy el tudtam volna pirulni rajta. NADE EZEN. Hát ez bizony durci volt:))))))

És persze ment az I Don't Wanna Live Forever ami miatt fangörcsöt kaptunk.

És persze mi voltunk öten az egyetlenek akik végig röhögtek. Éljen a squad.

Szóval miután mindezt elmeséltem.

REMÉLEM TETSZETT, ÉS TÉNYLEG IGYEKSZEM DE ANNYIRA KEGYETLEN AZ ISKOLA ÉS MÉG TOVÁBBRA IS AZ LESZ ÉS NEM TUDOM MIKOR ÍRJAK MÉG OLVASNI SINCS IDŐŐŐŐŐŐM.

Köszönöm a türelmeteket.

Mondjuk nem tehettek mást csak várni de mindegy.

Baiiiiiiiiiii

:::::::::Vivi

PS. Remélem néztétek a Brit Awardsot;) 'Csak' 11twitter fiókkal szavaztam.