Tájfun megállt Tom elött. Mit csinál vele? Tájfun kiszámithatattlan. Ahogy Tom is.
- Mit csinál Tájfun? - kérdezte Lotte.
- Fogalmam sincs. - mondtam. - De remélem nem bántja. Úgy értem Tom  Szélvészt.
- Hát azt én is. - mondta Lotte egyre dühösebben.
Tájfun ebben a pillanatban felágaskodott. Tom megijedt és elengedte Szélvészt. Szélvész elrohant az istállóba. Tájfun majdnem eltalálta Tomot a patáival. Végül Tom elfutott és Tájfun nem követte.
- Tájfun! - futott hozzá Lotte, és kedvesen megölelte. Tájfun nyugodtan állt. - Mi történt volna Szélvészel ha te nem vagy?
- Igazad van Lotte, de most vigyük vissza Vihart és Tájfunt az istállóba, aztán keressük meg Szélvészt- mondtam, aztán azon kaptam magam hogy már Vihart nyergelem le.
- Amúgy Laura. Szélvész neve nem is időjárás!- mondta Lotte.
- Ez nem igaz. Mivel Szélvész mint Szél. Szóval száguld mint a szél. Érted? - Kérdeztem.
- Hát igazából, nem. - mondta én meg elröhögtem  magam és legyintetem.
- Tök mindegy. - mondtam még mindig röhögve. - Na de gyere enni valamit, mert nem tudom te hogy vagy vele de én megenném Tomot.
- Hé, ez nem úgy van hogy„ Annyira éhes vagyok hogy megennék egy lovat "? - Kérdezte.
- De, de az hogy hangzana egy istállóba?- kérdeztem értetlenül, mert ha ezt rajtunk kivűl valaki hallaná azt mondaná „ Na rajta! ". Vagyis szerintem.
- Jó , jó igazad van. Na de gyere enni. - mondta és elment én meg követtem.
A kaja finom volt. Mákos tészta és nuttelás nudli. Természeten csak nudlit ettünk. Mi mást?
Miután végeztünk lementünk egy kicsit dédelgetni  a lovakat. Odamentem Viharhoz, de nem figyeltem rá eléggé, mivel csak is Szélvész sorsára tudtam gondolni. Aztán eszembe jutott az elrejtett fa házam. Tökéletes!
- Lotte, gyere!- ordítottam, de ez rossz ötlet volt , mivel lovak közelében nem szabad hangoskodni. Minden ló egyszerre nyerített, aztán amikor rájöttek nincs veszély tovább ettek.
Lotte odajött hozzám és megkérdezte miért hívtam.
- Van egy ötletem. Csak kövess! - mondtam izgatottan, mert reméltem a régi fa házamról nem tud Tom.
Miután oda értünk elkezdtem felmászni. Miután felértem Lotte is felmászott, és már ketten voltunk fent.
- Na mi az ötleted? - kérdezte kiváncsian.
- Az hogy találjunk ki egy tervet hogy Tom ne tegyen kárt Szélvészben és a többi lóban. - mondtam remélve Lotte érti mire gondolok.
Szerencsémre értette, és kijelentette hogy segít nekem.
- Köszönöm, annyira hálás vagyok. - mondtam, mire Lotte csak legyintett. Értem szóval neki semmiség én meg szét görcsöltem azon  az agyam hogy bele megy e.
- De terv is kell. - mondta és meg sem várva hogy szóljak folytatta.- Szóval elöször is, szólj apukádnak  hogy elmegyünk lovas túrára. Ami azt jelenti hogy...
- Tudom miről szól. Elmegyünk több napon át lovagolni.- Vágtam bele a mondandójába.
- Na igen, és szólsz hogy visszük Szélvészt is. Ha bele megy akkor Szélvészt elvisszük és megvárjuk míg Tom követ minket. Mi csinálunk egy csabdát és ő bele fog menni. Ha nem megy bele apukád tudok egy veszélyes utat és azon kell menjünk el. Természetesen csak „kilovaglunk egy kicsit ". - mondta, de én abban a pillanatban tudtam apa mit mond majd. Mivel egyedüli lánya vagyok nagyon félt engem. Egy ilyen több napos lovaglás neki a világvége. A veszélyes utat pedig én zárom ki, mivel ha Szélvész megsérül az baj. Apa nem tart meg egy beteg állatot mivel az nagyban befolyásolja az üzletet. Nem ez nem jó. Csak ha Tom mond valamit vagy tesz akkor talán bele megyek. De így.
- Nem ! - mondtam.
- Miért? - kérdezte. - Félsz hogy apád nem enged el? Akkor szökj meg.
- Biztos hogy nem!- Mondtam , mert azért annyira nem lázadok hogy elszökök!
Miután ezt mondtam Lotte kiment a házból.
Én kivittem Szélvészt a legelőre ahol Napfény és Telihold ált. Bementem a házba fürödtem, és lefekvés elött még megnéztem Szélvészt. Minden rendben nála. Jaj, ne. Hát ki más van ott mint Tom?
Ott áll és nézi. Mond valamit de nem hallom. Közelebb megyek. Ne ,ezt nem hiszem el. Amit mond az őrület.